A gyermekekkel és fiatalokkal interaktív módon a segítés témakörét járták körbe. Összegyűjtötték azokat a gondolatokat, fogalmakat, érzéseket, amelyek a „segítés” szóval kapcsolatban megfogalmazódik bennük. Az általános gondolatok mellett nagyon mély, saját élmények is előkerültek, mint például: „adományozás”, idős nénik átkísérése a zebrán”, „állatvédelem”, „ha szomorú valaki, megvigasztalom” stb.

Ezek után a gyermekek példákat hozhattak arra a kérdésre, hogy „Ki volt olyan élethelyzetben, amikor ő segített valakinek?”, majd megnézték, hogy ez hogyan hatott rájuk. Mélyítették a témát, majd megfordították, hogy „Ki volt olyan helyzetben, amikor segítségre szorult?”

A gyermekek különböző saját élményeket hoztak: baleset érte, elestek, szomorúak voltak stb.

Megállapodtak abban, hogy minden ember kerülhet olyan élethelyzetbe, amikor segítségre szorul. Segítséget kérni nem szégyen, hanem bátorság. Felvállalni érzéseinket, gondolatainkat az bátorság.

Megnézték, hogy a társadalomban kik azok a közösségek, csoportok, akik segítségre szorulnak (hajléktalanok, fogyatékkal élők, idős emberek stb.), s ezekhez hogyan viszonyulunk.

Megnézték a: Békés Mérték Rap Band : Itt vagyunk, kik vagyunk? című videóklippet, amelyben különböző társadalmi csoportok fogalmazzák meg az élet jelentőségét.

Zárásként reflektív visszajelzést kaptak a gyermekek. Az előadó kiemelte, hogy az általuk megfogalmazott gondolatok, érzések, élmények egy igen segítőkész, nyitott, érzékeny közösség benyomását keltette benne.

Hosszútávon ez azt jelenti, hogy amilyen az ő osztályuk, az javarészt rajtuk, a gyermekeken múlik. Ha ők továbbra is készségesek, segítőkészek maradnak, akkor ez az osztályközösség egy ilyen közösség marad.

S ha ezt tovább gondoljuk, akkor tágabb értelemben Békés városára is hatnak.

                                                                                   Bonnyai Sándor és Szegő Edina Zsófia