1930. október 12-én bontott zászlót Békésen a Független Kisgazdapárt, amely a XX. századi magyar történelem egyik meghatározó politikai ereje volt.
„Ez a mozgalom élesen, de megnyugtató módon különbözik az apró-cseprő, részint csak egyes személyeknek szervezkedési mozgalmától. Nincsenek itten országos hírű nagy emberek: a vezetők egyek a nép tömegeivel és talán jórészt ennek tulajdonítható az az erőteljes bizalom, amely végigvonul a mozgalom során. Megnyugtató azonban az a határozottság, amellyel a vezetők irányítják a mozgalmat, s ez a határozottság biztosítéka annak, hogy a mozgalom nem fog szélsőségek felé terelődni sem jobbra, sem balra, hanem megtartja a jövőben is azt a hazafias és demokratikus irányt, amelyet ma az ország legnagyobb társadalmi osztálya egyedül követhet.” (A Pesti Hírlap 1930. október 14-i cikke a békési zászlóbontásról)
Mucsi András beszédében hangsúlyozta, hogy az 1930-1948 közötti magyar politikai élet egyik legfontosabb pártja volt az FKGP.1930-ban azért kellett egy új kisgazdapártot, egy független tömörülést szervezni, mert a gazdákat megfosztották az érdekképviselettől.
A kisgazda gondolat lényege a vidéki lakosság érdekvédelme, a parasztság és a polgárság érdekeinek összeegyeztetése, a nemzeti gondolat felvállalása volt.
A Kisgazdapárt vezetői között parasztgazdákat, értelmiségieket, lelkészeket is találunk és 1945 után a Kisgazdapárt volt az egyetlen politikai erő, amely meg tudta volna akadályozni a kommunista hatalomátvételt.
1956-ban ott volt a Kisgazdapárt a megalakuló forradalmi kormányban, a pártalapító B. Szabó István Békés történelmének egyik méltatlanul elfeledett alakja, az egyetlen Békés megyei 1956-os miniszter.
Mucsi András kiemelte, hogy szükséges volt 1930-ban is a magyar vidék képviselete, de nincs ez másként 2021-ben sem, amikor szintén létezik a Budapest-nagyvárosok-vidéki kisebb települések versenye, így az 1930-as Békési Program ma is aktuális sok tekintetben.
A kisgazda gondolat nem csak a gazdákról és általában a mezőgazdaságból élőkről szól, hanem mindenkiről, akinek fontosak a hagyományaink megőrzése.
A politikus végezetül úgy véli, a kisgazda hangra nagy szükség van a parlamentben és szükséges lenne egy jó B. Szabó monográfia megírása.
