A málenkij robot ,a zsidónak minősített magyarok kiirtása és a délvidéki népirtás mellett a fegyvertelen civilek ellen elkövetett legnagyobb magyarországi atrocitások egyike a második világháború idején. Foglalta össze a szomorú történéseket.
Serfecz Dávid békési Városvédő és Szépítő Egyesület elnöke,a rendezvény szónokaként felidézte a történelmi esemény konkrét hátterét és megvalósulása körülményeit.
A Munkás-paraszt Vörös Hadsereg, a Belügyi Népbiztosság, az Állambiztonsági Népbiztosság és a szovjet katonai hírszerzés katonái cinikus módon ennek az orosz kifejezésnek (маленькая работа)az ismételgetésével vagy csak néhány perces igazoltatás ígéretével, illetve hazugságával hurcolták el a magyar polgári lakosság tömegeit először a hadifogoly-gyűjtőtáborok valamelyikébe, majd onnan a civil internáltakat és a hadifoglyokat a szovjet munkatáborokba a világháború után.
A Kárpát-medencei szovjet fogolygyűjtő akció a megtorlás, az etnikai és politikai tisztogatás, valamint a kényszermunkásszerző akciók sorába illeszkedett. A szovjet hadsereg által elfoglalt magyar területeken romeltakarításra való hivatkozással fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtöttek, és vittek el magyarországi civileket. A Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kiadott 0060. számú parancsára gyűjtötték össze és hurcolták el a( elsősorban német nevű) férfiakat 17-től 45 éves korig és a nőket 18-tól 30 éves korig.
A 2002-ig föllelt dokumentumok és a túlélők tájékoztatása alapján 1862 helységből 101 686 férfit, 29 212 nőt, összesen 130 898 személyt hurcoltak el málenkij robotra.2005 végéig az orosz Háborús Emlékbizottság szakemberei 66 277 fő, a táborokban meghalt fogoly nevét találták meg a dokumentumokban. A foglyok többségének halálát nem lehet dokumentálni, mert a gyűjtőtáborokban vagy a kiszállítás közben haltak meg.
A málenkij robot kemény fizikai munkát jelentett (romeltakarítás, építkezés, bányászat), melyre módszeresen válogattak össze férfiakat és nőket egyaránt, akik aztán akár öt évig is kényszermunkát végeztek valamelyik szovjet iparvidéken. Az elhurcoltakról az itthon maradottak csak elvétve jutottak információhoz, legalább egyharmaduk odaveszett. A hazatérők a kommunista magyar kormányoktól semmiféle segítséget sem kaptak, és évtizedekig hallgatásra voltak kényszerítve.
A téma a kommunizmus idején tabu volt, csak a kilencvenes évektől kapott nyilvánosságot, a részletek feltárása mind a mai napig tart. Idézte a történelmi események dokumentumainak helyzetét Serfecz Dávid.
