Beinschrodtné Kecskeméti Krisztina tanárnő gondolatai:

Kedves János! Kedves Kollégák!

2014. február 7-én a gimnázium gombavatóján az osztályfőnökök nevében Gellén János búcsúzott el a végzős diákoktól. A mai napig emlékszem erre a búcsúbeszédre, mert az egyik legjobb beszéd volt, amit valaha hallottam. Egy igeszakasz volt a vezérgondolata: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10). A fiataloknak szóló útmutatásodban azt fogalmaztad meg, hogy legyenek hűek Istenükhöz, hazájukhoz, családjukhoz, hitvesükhöz.

            Kedves János! Ez az igeszakasz nemcsak a beszédednek volt a vezérfonala, hanem egész életednek.

Hű voltál és vagy Istenedhez. A Békési Református Egyházközség főgondnokaként szolgálatoddal nap mint nap bizonyítod ezt.

Hű vagy hazádhoz. Kultúránk értékeinek védelmét mindig fontosnak tartottad, hűségesen őrizted azokat. Nem véletlen, hogy a Toldi estéje vagy Bánk nagyáriája minden alkalommal könnyeket csal a szemedbe.

Hűséges vagy szűkebb régiódhoz, a városodhoz. „Igazán / csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. / Magaddal is csak itt bírhatsz.” Gyermekeid hazatérése szép bizonyítéka ennek a kötődésnek.

Hű voltál és vagy iskoládhoz. Az itt eltöltött több mint négy évtized alatt generációkat neveltél, oktattál. A Békési Öregdiákok Egyesületének elnökeként is segíted iskoládat.

Hűséges vagy családodhoz, úgy gondolom, hogy a földjeitekről való kitartó gondoskodás is ezt szolgálja, hűségesen gondozod őseitek örökségét.

Végül, de nem utolsósorban 43 éve hűségesen kitartasz hitvesed mellett. Együtt éltetek meg veszteségeket és örömöket. Istenre támaszkodva és egymásba kapaszkodva jutottatok el oda, ahol most tartotok: gyermekeitek, unokátok körében megélni egy élet munkájának eredményeit. Most aratod le, amit elvetettél. A termés – úgy látom - igen gazdag.

Kedves János! Kövesd továbbra is a felülről jövő bölcsességet, hisz tudod, úgysincs mód nem menni, ahová Ő küldött. Tartson meg a Jóisten sokáig szeretteid körében egészségben, boldogságban!

Bizony, ma már, hogy izmaid lazulnak,

úgy érzem, barátom, hogy a porban,

hol lelkek és göröngyök közt botoltál,

mégiscsak egy nagy, nagyon is ismert Úrnak a vendége voltál

és pattanó szíved feszítve húrnak,

dalolj tovább hűségesen az Úrnak.