„Mert gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk; az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme”.

Így ír Izaiás (9,5) arról a Megváltóról, aki a karácsonyi időben minden évben titokzatos módon érkezik hozzánk. A proféta jövendölése 2000 évvel ezelőtt valósult meg az emberi nem számára, amikor az Isten Igéje, a Logos testet öltött és közöttünk élt. Az ember az engedetlenség bűne miatt meglehetősen távol került az Istentől. Isten közvetítői által azonban több ízben is felkereste az embert, hogy az emberi nem megváltását biztosítsa, amint az a teremtői szándékában eredetileg is szerepelt. Amikor pedig elérkezett az idők teljessége, elküldte Fiát, aki asszonytól született, hogy az ember az imago Dei-ből neki járó fogadott fiúságot elnyerhesse (vö. Gal. 4,4–7).

A karácsony tehát az emberi nem megváltásának a biztosítéka, azon esemény, amelyben Isten az ember iránti teljes szeretetét és annak kifejezését kívánta megmutatni. Magára vette az esendő ember természetét. Szent Iréneusz szavaival élve: Krisztus a megtestesülésben azzá lett, ami mi vagyunk, azaz ember, hogy azzá tegyen minket, ami Ő. Ezen krisztusi eseményben Isten a kezdeményező, aki annyira szereti az embert, hogy elküldte Fiát, Jézust a világba, Ő pedig kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve tehát olyan lett, mint egy ember, megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Filippi 2,6–8). Ezen Opus Dei-t (Isten műve) emberi ésszel fel nem fogható, annyi viszont bizonyos, amint Damaszkuszi Szent János is mondta, hogy mindenesetre az ember győzött.

A karácsony tehát Krisztus születésének az ünnepe, amely egyben Isten szeretetének az ünnepe is. Azt ünnepeljük, hogy Isten az embernek ajándékozta magát. Innen ered, hogy a karácsony az ajándékozás ünnepe. Ha Isten nekünk ajándékozta magát, akkor nekünk is oda kell ajándékozni magunkat egymásnak. Amikor a keleti bölcsek odataláltak Jézus születésének helyére, kincsesládáikat nyitották ki, hogy megajándékozzák Őt. Az ajándékozással azt fejezték ki, hogy a kisded Jézus, az Isten fia Király, Főpap, akinek az emberi természete még a halálban sem megy veszendőbe. A karácsonyi időben legfőképpen Szent Teréz szavait szem előtt tartva ajándékozzunk, azaz kis ajándékot adjunk a legnagyobb szeretettel! A legértékesebb és a legnagyobb ajándék a békesség, a szeretet, a törődés, az irgalmasság cselekedetei, a megbocsátás, a gondozás, a szegényekkel való foglalkozás és a kiengesztelődés.

Isten azért lett emberré, hogy közöttünk éljen, velünk osztozzon örömeinkben, szenvedéseinkben, aggodalmainkban, és természetünkben sorsközösséget vállaljon velünk. Ez az ember iránti istenszeretet örök. Akkor járunk Isten kedvében, ha szeretetét viszonozzuk azáltal, hogy elfogadjuk a hozzánk küldött Szent Fiát, illetve ha szeretjük egymást. Ezáltal ugyanis az Ő szeretete teljesedik ki a lelkünkben, és lesz gyümölcsöző az életünkben. Békés városnak is Krisztusra van szüksége, akár csak az egész világnak, mert Krisztus az egyetlen válasz az emberiség minden problémájára. Minden embernek feladata tehát, hogy a szeretetre és a békességre törekedjen. Arra a szeretetre, amelyet Isten kezdeményezett, és arra a békességre, amelyben mindenki helyet kap, otthont talál, az emberek elfogadják és segítik egymást, törődnek egymással, meglátogatják a betegeket, támogatják a nincsteleneket, a csüggedt szívűeket bátorítják, azaz ahol minden egyes ember boldogsága ugyanannyira fontos.

A karácsony ünnepében tehát fel kell fedeznünk az Isten tökéletes szeretetét, és ezt a szeretet kell továbbadnunk másoknak! Kívánom Békés város minden lakójának, hogy találjon rá erre az Isteni szeretetre, amelyre mindannyian meghívottak vagyunk; nyissuk ki szívünket és lelkünket, hogy befogadhassuk az Úr Jézust, Isten fiát! Hozzon a karácsony ünnepköre mindannyiunknak, a városunknak, Magyarországnak, a Kárpát-medencének és az egész világnak békességet! Kívánom, hogy az Úr Jézus minden szívben és családban titokzatos módon szülessen meg, és minden ember úgy lássa és fogadja Őt mint életünk legnagyobb ajándékát! Életünk végén pedig, amint Ő a mi természetünket vette föl, bennünket is tegyen életének részeseivé! Így kívánok mindenkinek Isten kegyelmében gazdag és áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt!

Dr Esiobu Anayo Augustus - Ágoston atya