Mucsi András képviselő ünnepi megemlékezésen elmondott beszéde:
Tisztelt ünneplő békésiek!
Be kell vallanom, hogy ez az első alkalom, hogy egy március 15-i ünnepségen beszélek városunkban. Minden más ünnepen, évfordulón felkértek már beszédre, előadásra, március 15-én még nem. Meg kell fogalmaznom ezen a hivatalos programon, hogy mit jelentett 1848 üzenete akkor és most, valamint mit jelent 2023-ban. Az előbbivel nincs is baj, hiszen évről évre beszélek az 1848 tavaszi eseményekről a középiskolában, sőt, középszintű érettségi tételről van szó, így minden érettségizőnek tudnia kell, hogy mi történt március 15-én. Most arról kell nyilatkoznom, hogy mit jelent ez a régi esemény számomra ma, 2023. március 15-én. Másrészt viszont az egyik képviselőtársam azt mondta, hogy örömmel veszi, amikor én beszélek egy programon, mert akkor mindig van valamilyen üzenet. Nagy tehát a kihívás számomra, tisztelt hallgatóság!
Kedves békésiek!
Mi az ünnepek jelentősége az életünkben? A családi ünnepekkel még talán tudunk mit kezdeni, de a nemzeti, állami ünnepek kérdése – na, ez már más tészta. A mai ünnepen jelenlevők száma is azt mutatja, hogy a ma embere egyre kevésbé tudja kezelni ezeket. A történelmünkben gyökerező ünnepeink üzenni akarnak nekünk valamit. Mindenek előtt a katarzis vagyis a lelki megtisztulás elérése a cél. A görög tragédiák íróinak nem titkolt szándéka az volt, hogy a nézőket olyan élményekben részesítse, amelyek az embert az életének teljes vagy részleges megváltoztatására vagy teljes megerősítésére sarkallják, nemcsak értelmi, hanem érzelmi szempontból. Egy mű hősének lelkében megtisztulás megy végbe, és feloldódnak az ellentétek. Ez a tragédiák, mint irodalmi alkotások kimondott célja. Egy magasabb, tisztább lelki világba emelkedik a szemlélő. Nos, a magyar történelem bővelkedik ilyen eseményekben, és a nyitott szemű és szívű ember eljuthat a katarzis élményére.
Szimbolikus ez a hely, ahol állunk. 1860-ban, gróf Széchenyi István gyanús körülmények között bekövetkezett halála után Békés volt az első település Magyarországon, ahol közterületet neveztek el a nagy magyar hazafiról. Habár Széchenyi és Kossuth között számos vita volt, Békés városában békésen megfér egymás mellett a Széchenyi tér, valamint a közvetlen folytatásnak tekinthető Petőfi és Kossuth utca. Békés hálás közönsége a nagy magyar hazafiakról nevezte el a legfontosabb utcáit. Szimbolikus a főterünk azért is, mert különböző korokból származó épületek sorakoznak egymás mellett. Az újratelepülés évszázadának néma tanúja a református és a katolikus templom, valamint a Nagyház. A reformkorba kalauzol el a zeneiskola mai épülete, valamint a református parókiák. A dualizmus fejlődést hozó évtizedeit idézik a bérház, a Dübögő és a városháza impozáns épülete. A Horthy-korszakból maradt ránk a posta, az államszocializmusból a lepkeház vagy a pártház, ahol most állunk. Egyfajta történelmi salátát alkotnak, és letűnt korok szorgalmas embereitől tanúskodnak némán, vagy éppen nagyon is beszédesen.
Nos, tisztelt békési polgárok, ilyen a magyar történelem is: különböző korok hősies és tragikus eseményeire emlékezünk. Elgondolkodtak-e már azon, hogy miért piros betűs ünnep március 15., de miért nincs nemzeti ünnepe a Rákóczi-féle szabadságharcnak? 1703 és 1711 között nyolc éven át dacoltak a kurucok a Habsburgokkal, és a katonai konfliktust kompromisszumos békével zárták le. Rákóczinak nem, Kossuthnak és Petőfinek viszont emléket állított a későbbi utókor. A választ a feltett kérdésre nem tudom. Ünnepnapot kapott Szent István is, de a jeles napok sajnos egy október hattal is bővültek: a vesztes szabadságharc utáni véres megtorlás hőseire emlékezünk ekkor. Október 23. is egy vesztes forradalomra és szabadságharcra emlékeztet, igaz, a történelem igazságot szolgáltatott, mert 1989. október 23-án ezen a napon kiáltották ki a köztársaságot. 1956 eszméi tehát megvalósultak, igaz, több mint harminc év múlva. Mellesleg megjegyzem, hogy én is ezen a napon születtem, bár még a Kádár-korszakban, tehát ez akkor még ellenforradalmi cselekmény volt a részemről, tisztelt hallgatóság!
Békésen nem maradt visszahang nélkül az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. Erről tanúskodik egy 1947-es néprajzi jellegű gyűjtés, amikor egy 20 éves budapesti egyetemista Békésen is gyűjtött adatokat arról, hogy mit adtak tovább az öregek a dicsőséges hónapokról. Száz év elteltével Békésen még élénken élt a szabadságharc emléke. Békésen a szabadság eszméjéből táplálkozva olvasókörök alakultak, függetlenségi párti országgyűlési képviselőket választottak, akik legismertebbje Irányi Dániel. Ide sorolom kisgazdakört és a kisgazdapárti gondolatot is. 1954-ben a hatalom megsemmisített egy álmot, és bezárta a tarhosi énekiskolát, de békési lokálpatrióták 1976-ban más formában felélesztették a tüzet, és elindították a Békés-Tarhosi Zenei Napokat. Ez a kurucos, dacos szemlélet mindig jellemző volt ránk. Ugyanez a nyakasság volt az, amely nem hagyta annyiban a városjog 1872-es elvételét, és összefogással sikerült 1973-ban visszaszerezni azt. Ez a kurucos virtus akadályozta meg, hogy megszűnjön a mezőgazdasági képzés a városban, és ez a makacsság mondatta ki a képviselő-testülettel, hogy nem adjuk át az államnak a rendelőintézet, amelyből talán mára nem sok maradt volna a vármegyei kórház közelsége miatt. Egy eszméről ugyanis nem csak beszélni kell, hanem meg is kell élni azt, tisztelt hallgatóim. 1848. március 15. csak április 11-gyel értelmezhető helyesen. A forradalmat tettek követték: az utolsó rendi országgyűlés a győztes forradalom után elfogadta azokat a jogszabályokat, amelyeket áprilisi törvényeknek nevezünk. Ezeket V. Ferdinánd király április 11-én írta alá. Az áprilisi törvények lerakták a polgári állam alapjait, valamint Magyarországból alkotmányos monarchiát formáltak. A törvényeket természetesen valóra kellett váltani, és erre sokat kellett várni, mert 1848 döntései a vesztes szabadságharc miatt csak a kiegyezés, 1867 után valósultak meg.
Tisztelt megemlékezők!
1848 üzenete számomra a munka a nemzetért és szűkebb környezetünkért, a kiállás a fejlődés, a nemzeti érdekek mellett. Hazánk nem szakított a Habsburgok birodalmával, de meghúzta a jól látható határokat, és világossá tette, hogy Magyarországon a nemzeti érdek számít. Ettől függetlenül a nagyobb közösség is számíthat Magyarországra.
Tisztelt békési polgártársaim!
Nem mehetünk el szótlanul a már említett 1973-as dátum mellett. Ötven éve, április 15-én kapta vissza a vármegye névadó települése a városjogot, amelyet korábban már birtokolt. Hálás szívvel gondolunk azokra, akik ezért dolgoztak, majd a várossá vált település fejlesztésén munkálkodtak. Ebben az évben a Békés 50 program keretében erre az öt évtizeddel ezelőtti eseményre gondolunk, és igyekszünk erőt, bátorítást meríteni belőle. Köszönet mindenkinek, aki a város haladásáért dolgozik, pártállástól függetlenül, és szégyellje magát, aki a város kárát akarja és munkálja. Én az elmúlt évtizedekben politikusi pályám alatt megtapasztaltam, hogy kisgazdapárti országgyűlési képviselő dolgozott az éppen baloldali vezetésű önkormányzat pályázati sikeréért, de már képviselő voltam, és jobboldali városvezetés volt, amikor baloldali képviselőtársaim lobbiztak a baloldali kormánynál a városért. Áldott legyen azok emléke, akik már nincsenek velünk.
Tisztelt békésiek!
A mostani évek is tettekre hívnak. Csendben, alázattal kell dolgozni, keresni a szövetségest, a barátot a város haladásáért. A képviselő-testület eredményesen teszi a dolgát, és országgyűlési képviselőnk, Dankó Béla munkája révén is Békés réges-régen látott méretű forrásokhoz jutott hozzá, amelyekből városunk fejlődik. Van, akitől feljelentést és OLAF-vizsgálatot kaptunk, van, akitől egymilliárdot aszfaltozásra. Ez utóbbit jobban díjazom. Az építő munkához várunk minden jó szándékú és tenni akaró embert, 1848. március 15. és április 11. szellemében. Köszönöm, hogy meghallgattak.
