Az ünnepségen elhangzott méltatást Dr Pálmai Tamás írta és olvasta fel.
A mai elismertünk már sokszor volt méltatott. Békésen is, a Kárpát-medencében is. Ezért e méltatás nem lesz szokványos, nem követ sablonokat.
Hihetetlen, de 60 éves. Ám sokkal kevesebbnek néz ki, mert pozitív, mert mindig ad s mert a lelke fiatal. Néha lő az agya. Néha azt hiszi, mindenhez ért. Még a focihoz is. Református, de van „kedvenc szentje”, Szent Adalbert. Gyermekként kóstolta meg a jól elvégzett munka ízét és értékét. Azóta sem felejti, eszerint él, ezt az értékrendet nevelte lurkóiba és ezt várja el beosztottjaitól, akiket valójában e nemes munkában társaknak tekint.
Volt lent, volt fent, aztán nagyon lent és most ismét fent. Ám ő mindeközben ugyanaz maradt. Folyamatosan alkot, tervez, újít, teremt. Tud függőlegesen és a mélyben vízszintesen is fúrni. Csak a politikában nem gyakorolta ezt. Ott mindig, ami a szívemen az a számon. Mindig őszintén és csak az igazat. Féltek is tőle rendesen ezért. Néha még a csapattársai is. Mert „nehéz” ember. Csak kívülről viharsarki nap cserzette bőr, belül az ego arany. Azt, hogy a jól dolgozókért érdemes és kötelesség is kiállni és harcolni ma sem feledi. Ezért is mondhatja el, hogy amit elért egyedül érte el. Csak a stabil család volt mögötte. De ez mekkora erő! S a teremtett „birodalomban” nem a rettegés a vendég, hanem Szamóca, vagy Csókay András. Cége szépen gyarapodik. Lélekszámban is. Mint nagy és sokasodó família.
Felesége diplomás, de élete javát a hű társ és családanya szerepe töltötte ki. Nagyfia szintén egyetemet végzett és hazajött a családi céghez. A hármas, egyszerre világra jött tesócsapat meg ugyanazt az utat kezdte el járni, mint bátyjuk és édesapjuk. Nagy álma, hogy fiai Békésen vagy Békés környékén találják meg boldogulásukat az életben a megvalósulás felé halad.
Díjazottunk érdekes alkat amúgy. „Beás”, de „deltás” is közben: keresi is támogatja a kiugró kvalitásokat. Határoktól függetlenül. Néha a bal és a jobb agyfélteke harcát és harmóniáját kutatja. Itt is segíteni akar. Amiért ő megküzdött azért másnak ne kelljen ugyanezen keservesen átmennie. Utat mutat. Máskor védi a várost. Keresztet emeltet, betűt fest, templomot renovál, könyveket adat ki, s bár Körös menti ember, a Tiszákat sem feledi. Újságja van. Lassan húsz éve. Ha kérdik tőle, mi újság tesó, csak elővesz egyet a zsebéből. A többi 11.999-et meg ingyen osztja szét. A munkatársak zöme grátisz vagy bagóért dolgozik benne, de korbáccsal sem lehetne elkergetni őket. Mert szeretik a gazdit.
Hihetetlen akaraterővel, kitartással, tehetséggel és végtelen alázattal, hajthatatlanul végzi a munkáját. A becsület, a tisztesség és segítőszándék: ezek a fő erényei. Mindig természetes, empatikus, és van humora is. Beismeri, ha téved. Nem vár elismerést, ezért sokszor kap. Övé egy alapítvány, amellyel évek óta együtt jótékonykodik a KÉSZ-szel például. Szereti és tiszteli a hagyományokat. Ezt a Belencéres együttes is megtapasztalhatta. Úgy szereti Békést, hogy nem feledheti Mezőgyánt és Sarkadot.
Könnyű neki ajándékot venni, hiszen például akkora cipőben jár, amekkora a lába. Közben meg idegesítően mértékletes kolbászban, pálinkában, szalonnában, sörben, vörösborban. Pedig szereti őket. Mint ahogy Istent, hazát és a családját is. És mint ahogy minket is és mi is őt.
Ezért a KÉSZ díjazottja az idén: Barkász Sándor.
Békés, 2023. október 17.
