A programot a Békési Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezte meg ebben az évben is, amely a főtéren emlékhelyet is létesített a 17 békési honfitársunk emlékére, akik megtapasztalták a szovjet kényszermunkatáborok (GULÁG) világát. A megemlékezésen részt vettek a Békés vármegyei németek lakta települések német önkormányzatainak képviselői, valamint Kálmán Tibor polgármester is.
Megemlékező beszédet mondott Mucsi András képviselő, aki kétnyelvű (magyarul és németül elmondott) beszédében elmondta: fontosak az emlékhelyek, mert nem szabad engedni, hogy feledésbe merüljenek a 20. század borzalmai.
A szovjet Vörös Hadsereg a 0060. számú hadparancsában rendelte el, hogy a német nemzetiségű magyar állampolgárok (férfiak esetében 17-45 év, a nők esetében 18-30 év) kötelesek munkára jelentkezni. A málenkij robot egy eufemisztikus kifejezés, mert a „kis munka” több éves, borzalmas körülmények között végzett kényszermunka volt a Szovjetunióban.
Békésről 17 embert vittek el munkára, akik ugyan német nemzetiségűek voltak, de többségükben beolvadtak a magyarságba és németül sem tudtak. A származásuk volt a „bűnük”.
