Akkor így imádkozott Anna: Örömöt szerzett szívemnek az Úr, felemelte arcomat az Úr. Tudok már mit felelni ellenségeimnek, mert szabadításodnak örvendezhetek. Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedés! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és ő teszi mérlegre a tetteket. A hősök íja összetörik, de akik a földre rogytak, az erő övét kötik magukra. A jóllakottak elszegődnek a betevő falatért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az Úr megöl és megelevenít, letaszít a sírba, és újra felhoz onnét. Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, az előkelők közé ülteti, és örökségül főhelyet ad neki.(1Sám2,1-8a)

A Sámuel első könyvében található igeszakasznak és a Húsvéti Evangéliumnak különös párhuzamát fedezhetjük fel, ha megismerjük a történetek hátterét. A fent idézett igeszakasz, Anna hálaéneke, egy meddőségből szabadult asszony imája, melyben megvallja, hogy az Úr a legnagyobb mélységekből is képes felemelni azt az embert, aki keresi és kéri Őt. Ugyanakkor jajj az elbizakodott embernek, mert az ő élete is Isten kezében van. Ez alázatra int, tanít és buzdít bennünket. Az alázat pedig hálaadást szül a keresztyén ember szívében, hiszen amikor áldott napokat élünk, akkor tudjuk, hogy Isten adta azokat, Neki adunk érte köszönetet.

Húsvét Szent ünnepén Krisztus az egész emberiséget emelte fel a mélyből, a bűnből, a kárhozatból. Mindez akkor válik személyes hitvallássá, amikor felismerem, hogy mélypontra kerültem. Mert bizony oda időnként mindannyian kerülünk. Egy kapcsolat szétszakadása, egy baleset, betegség vagy épp veszteség. Elkerülhetetlen pillanatai földi életünknek.

De nem az számít igazi tragédiának az életünkben, amikor mélypontra kerülünk, amikor összetörünk, hanem az, amikor nem vagyunk képesek ebből felállni. A tragédia az, ha ott maradunk, a mélyben. Tragédia az, amikor megszokjuk, amikor már azt is elfelejtjük milyen volt amikor szebb napokat éltünk. Ahogyan a Hobo Blues Band híres mondatából kicseng: Oly sokáig voltunk lenn, nem is tudjuk milyen fenn… . Keserű megtapasztalása ez az embernek.

Húsvétkor Jézus Krisztus az egész emberiségért szenvedett és támadt fel! Krisztus feltámadása hittel elfogadva a mi személyes feltámadásunk is. Feltámadásunk a mélységekből, feltámadás a szeretetlenségből, feltámadás a haragból és a pusztulásból. Ez a mi legnagyobb kapaszkodónk és ez a mi legnagyobb szabadságunk! Boldog az az ember, aki minden évben Húsvét ünnepén átéli ennek a szabadságnak a leírhatatlan örömét. Boldog ember az, aki maga így él, és példát tud adni azok számára is, akik belső börtönükben sínylődnék évek, vagy évtizedek óta! Mert a Húsvéti Örömhír szabadsága nem öncélú, hanem mozgósító, cél adó áldott ajándék!

2024 Húsvétján azt kérem Istentől, hogy minél többen legyünk ne csak olvasói, hanem megtapasztalói a Krisztus feltámadása által nyert új élet boldogságának!

Molnár Máté