A fogalom eredete
A karácsony a nyugati nyelvekben különböző kifejezésekkel van jelen. A spanyol navidad, a francia noel, az olasz natale a születésre utal, a latinban Sollemnitas Nativitatis Domini (az Úr születésének ünnepe) szerepel. A német Weihnachten a középkori délnémet nyelvjárások „szent éjszaka” szavából ered, az angol Christmas pedig a karácsonyi éjféli misére akar utalni. A magyar karácsony szó eredetére több magyarázat is van. Valószínű, hogy a szláv kracsun szóból származik, amely a téli és nyári napfordulóval hozható kapcsolatba, és eredeti jelentése: lép, lépő, átlép. A másik magyarázat a latin nyelvhez kalauzol: a creatio (teremtés) és az incarnatio (megtestesülés) is szóba jöhet.
Évkezdet
Az egyházi és polgári év kezdete sosem esett egybe a zsidó-keresztyén kultúrkörben. A zsidóknál ősszel van az újév napja (rós hassanah, vagyis az év feje), de ez is változó ünnep, hiszen a zsidó ünnepek alapvetően az égitestek naptárát követik. Ez azt jelenti, hogy a hold változásait veszik figyelembe, így a húsvét, illetve a hozzá kapcsolódó pünkösd is mozgó ünnep. A rómaiaknál márciussal indult a polgári év, erre emlékeztet, hogy a december jelentése „tizedik”, pedig ma már a tizenkettedik hónapról beszélünk. A középkorban került át az új napja a karácsonyi időszakra, volt ahol és amikor a december 25. volt az év kezdete, valamint volt olyan is, hogy január 1. volt az újév. Ezt figyelembe véve bizonytalankodnak a történészek, hogy Szent István 1000-ben vagy 1001-ben koronázták meg, hiszen csak azt tudjuk, hogy újévkor került sor erre, de hogy ez alatt a krónikás december 25-öt vagy január elsejét érti, az már vitatott.
Karácsony ünneplése
Az egyházban az első két-háromszáz évben nem ünnepelték Krisztus születését, de a halálát és feltámadását igen, mert ez volt a lényeg. A keleti egyházban voltak olyan eretnekségek, amelyek tagadták Krisztus megtestesülését, mert szerintük csak látszatteste volt az Úrnak, így viszont a megváltás tettét is kétségbe vonták. Szükséges volt arról is tanítani, hogy az Úr megtestesült, és ha már ez volt a téma, akkor ehhez egy dátumot is rendeltek. A január 6. napja elsősorban az Úr keresztségére (bemerítésére) emlékeztetett, de egyúttal ezt „jelölték ki” a keleti egyházban „karácsonyként”. A nyugati egyház Konstantin császár rendelkezésére során a december 25. napját választotta ki az Úr születésnapjaként. Itt a Dies Solis (a Napisten napja) ünnepet váltotta fel vagy inkább „keresztelte meg” a karácsony. A korai középkorban aztán tizenkét napos ünnepkor alakult ki december 25-től január 5-ig. A kései középkorban a karácsonyi éneklés szokása is elterjedt, amikor énekesek járták az utcákat és adtak elő karácsonyi dalokat. A reformáció időszakában a lutheránusok és az anglikánok is megtartották a karácsonyt, bár a református tradicióban álló angol puritánok kifejezetten tiltották, mondván: nincs bibliai alapja és „pápista csapda” az egész ünnep. Az biztos, hogy a karácsonyfa a német lutheránusoktól ered, és a német nyelvterület mellett a Baltikumban kezdték el a szép szokást az evangélikusok. Tőlük átvették más keresztyének is.
A Szenteste
A szenteste ünneplésének több forrása is van. A zsidó-keresztyén hagyományban a nap kezdete az előző este, egész pontosan naplemente. Így december 24. este már a következő naphoz, karácsonyhoz tartozik. A nyugati kultúrkörben ez a nap a családi ajándékozás időszaka. A böjti időszaknak vége, megkezdődik a karácsonyi ünnepkör. A katolikusok éjfélkor tartanak misét, amelyet a karácsony reggeli mise követ pár óra elteltével. Az evangélikus egyházban többnyire feladták ezt a szokást, de a „Christversper” (utalás az esti imára a katolikus hagyományban) megmarad. Általában 16-18 óra között tartják, fontos alkotóeleme a karácsonyi betlehemezés. A református egyházban is van istentisztelet mind szentestén (Békésen 16 órakor), mint karácsony első és másodnapján istentisztelet (9:15-kor). Érdekességként írom, hogy a XIX. században néhány magyarországi református gyülekezetben még volt karácsonyi éjféli istentisztelet az egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint. Sok szép szokás tűnt el egyházunkból a racionalista és liberális teológia hatására.
Teológiai mondanivaló
A Lk 2,7 mondanivalója („nem volt számukra hely a szálláson”) megfelel János evangéliuma kijelentésének: az övéi nem fogadták be őt (Jn 1,11). Isten megüresítette magát, emberi testet vett fel (Fil 2,7), és nem csak a kereszten bizonyult Istennek, hanem Istenként született meg Betlehemben. Erről akar beszámolni Máté és Lukács evangélista. A betlehemi születésben, annak körülményeiben ráadásul számos ószövetségi prófécia teljesedik be. Jézus nem csak Megváltó, Isten Fia, hanem egyúttal a választott nép számára megígért Messiás is.
Mucsi András (történész, teológus)
