Molnár Máté vezető református lelkész ünnepi gondolatai

A karácsony minden évben elérkezik: fények gyúlnak, ajándékok készülnek, a lelkünkben pedig minden évben ott él a békesség utáni vágy. 

Pontosan ezért az utóbbi megállapításért érdemes újra és újra feltennünk a kérdést: mit is ünneplünk valójában? A téli szünetet, családi programot – vagy azt a csodát, hogy Isten nem maradt távol tőlünk, hanem egészen közel jött? A karácsonyi történet szíve is lehetne János evangéliumának mondata: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” Ez a rövid megállapítás azt üzeni, hogy Isten nem kívülről szemléli az életünket, hanem belép annak valóságába – a bizonytalanságokkal, félelmekkel és terhekkel együtt.

Betlehem éjszakája nem idilli: szűkösség, csend és egyszerűség jellemzi. Éppen ebbe a rendezetlen világba születik meg a Megváltó. Ez ma is megszólít bennünket, hiszen a mi életünk sem mentes a feszültségektől, nehézségektől és kimondatlan sebekből. A karácsonyi evangélium mégis ezt mondja: „Ne féljetek!” – nem azért, mert nincs okunk a félelemre, hanem mert nem egyedül kell hordoznunk azt.

Karácsony üzenete az, hogy Isten a rendezetlenségeink közepette is jelen van, és ott kínál reménységet. A csend így válhat ajándékká: lehetőséggé arra, hogy figyeljünk Isten szavára, egymásra és a bennünk megfogalmazódó kérdésekre.

Közösségként erre kaptunk meghívást: hogy egymást hordozva, a nehézségek között is tanúi legyünk annak, ahogyan a világosság a sötétségben felragyog. Adja Isten, hogy 2025 karácsonyán ne csak emlékezzünk, hanem valóban felismerjük: velünk az Isten, aki közel jött hozzánk.

Molnár Máté – református lelkipásztor