A közel 200 meghívott közül mintegy 50 gyermek és nevelőszülő érkezett péntek délután a Békési Uszodába, amelynek hivatalos átadó ünnepésge vasárnap déelőtt lesz. A közelgő ünnep alkalmából szervezett program jól sikerült, Izsó Gábor polgármester szerint lesz majd folytatása is a karitatív délutánnak.
Erdős Norbert köszöntője:
Mindig is hittem abban, hogy az emberi élet a legnagyobb csoda. Ebből kifolyólag minden gyermekre úgy kell tekintenünk, mint ennek a csodának a letéteményesére, szülessen az bárhol, bármikor és bármilyen családba. Egy gyermek a jövő záloga, és éppen ezért támogatnunk kell őket felnövekvésükben. Külön öröm számomra, ha családok vagy a kiszolgáltatott emberek életét segíthetjük napi munkánkkal mind a Parlamentben, mind önkormányzati munkánkban. Békés város önkormányzata és jómagam országgyűlési képviselőként ezért gondoltuk azt, hogy az új városi uszoda hivatalos megnyitója előtt kitárjuk intézményünk kapuit azon gyermekek előtt, akik jelenleg átmeneti nevelésben élnek. Ezzel is azt akarjuk megmutatni, hogy ők is fontosak, ők is megérdemlik a figyelmet, és emellett tisztelegni szeretnénk azok előtt, akik gondozzák őket nehéz és kiszolgáltatott helyzetükben. Itt az uszoda partján, ahol a „víz az úr”, talán nem tűnik visszatetszőnek, ha a következő kínai közmondást citálom fel önöknek:
„Ha adsz nekem egy halat, mára lesz mit ennem. Ha hálót adsz a kezembe és megtanítasz halat fogni, életem végéig sem fogok éhezni.”
A kínai közmondás örök igazsága arra hívja fel a figyelmet, hogy habár sokszor jól jön az azonnali, sürgős gondokat orvosló segítség, mégis a prevenció, a problémák gyökerének feltárása az elsődleges. Természetes, hogy egy egészséges, jól működő családi környezetben felnövő gyermek magabiztosabban boldogul az életben, hiszen mindig van mellette támasz, van hova fordulnia. Ha ez mégsem lehetséges, a gyermekek segítése számára a legfontosabb. A gyermek a jövő záloga. Ők a mi reménységeink, hogy ők talán megváltoztatják a mára már kaotikussá vált világban folyó szemléletet, és túlzott realitás helyett az igaz útra térítik az emberiséget. Engedjék meg, hogy Hamvas Béla szavait citáljam ide, amely talán a közelgő Karácsony vetületében még inkább útmutatást adhat nekünk.
„Mindenki olyan reális lett, hogy semmit sem hitt el. Íme az ártatlanságát vesztett, bukott emberiség, amely azt hiszi, hogy a benne lévő romlottság értelem. Ezért mondják a régiek, hogy a hatalmat ilyenkor egy parasztra kell bízni, mert a paraszt még nem romlott; ezért mondják, hogy a hatalmat egy vademberre kell bízni, mert a vadember ártatlan; ezért mondják a még régebbiek, hogy a hatalmat egy asszonyra kell bízni, mert az asszony tapasztalatlan. A világot ismét a romlatlanra, az ártatlanra és a tapasztalatlanra kell bízni. S ezért mondom én, hogy az uralmat egy ötéves gyermekre kell bízni, mert a gyermek nem reális. A gyermek nem korlátolt, nincsenek elvei, nem tud se jóról, se rosszról, csak nevet és játszik. A játék pedig a legnagyobb misztérium: ez a szellem gyöngédsége. A gyermeknek van szíve és nincs előítélete, nem ismeri a hatalmi viszonyokat, és az uralmat hamarabb unná meg, semhogy megbukna. Milyen megkönnyebbülés! A realitásban meghülyült szív után végre valaki, akinek nincs tapasztalata, hanem kedélye, akinek nem az élvezet a fontos, hanem az öröm, nem a hatalom, hanem az igazság, nem a vagyon, hanem a szépség. Láttál már gyermeket a homokban ülni és játszani? Nincs nála komolyabb lény. Több: nincs szakszerűbb. Amit tesz, azt jószívvel és odaadással teszi. Isten elemi alkotó szenvedélye még frissen él benne. Ha Isten reális lett volna, csak gyárat, bankot, hivatalt, tudományt teremtett volna, de sohasem: virágot, szép lányt és verseket. De hála legyen neki, Isten nem reális. A gyár, a bank, a hivatal, a tudomány nem egyéb, mint az elbukott emberiség alkotása, mert elvesztette, nem érti a virágot, a szép leányt és a verset. Nem hiszem, hogy Isten okos: ellenben van szíve, hogy harmatos, üde és kedves, mint a gyermek. Isten játékai vagyunk, és az van hozzá legközelebb, aki játszik. Gyermekkirályt választanék, és hozzá küldeném a bölcseket, a katonákat, a minisztereket, hogy tanuljanak tőle, nem tapasztalatot, hanem, hogyan kell a dolgokat komolyan venni. Különbséget tenni jó és rossz között? Nem. Örülni annak, ami van. Hasznot várni? Nem. Szépet csinálni. Dolgozni? Nem. Játszani. Boldoggá tenni az embereket? Nem. Szeretni őket. Tapasztaltnak lenni? Nem. Tapasztalatlannak maradni, és ártatlannak, irreálisnak és elfogulatlannak, gyengédnek és romlatlannak. Megőrizni az emberinél magasabb égi realitást: azt, amelyik nem itt tesz bennünket otthonossá, hanem ott, ahol még a gyermek él.”
Hamvas Béla ilyeténképpen fogalmaz, és habár a gyermekekről beszél, mégis nekünk, felnőtteknek állít egy igazi, de mégis görbe tükröt, hogy belenézve lássuk, hogy milyen világot teremtettünk az eljövendő nemzedékek számára. A gyárak, a bankok, a hivatalok helyett teremtsünk inkább valódi értékeket, ahol a szeretet az elsődleges szempont, ahol a gyermekek és családok sorsa a legfontosabb. Még egyszer köszönet a nevelőszülőknek az áldásos és áldozatos munkájukért, és köszönet Váradi Editnek, hogy sikerült összehozni ezt a délutánt. És nektek gyerekek jó szórakozást kívánok. Élvezzétek az új intézmény adta lehetőségeket, és úgy gondoljatok vissza erre a napra úgy a kereszténység legszentebb ünnepe előtt, hogy Békés városa erejéhez mérten segítő kezet nyújtott felétek, és megpróbálta átadni számotokra a Karácsony legalapvetőbb üzenetét, hogy mindig és mindenkor a nagybetűs Szeretet a legfontosabb.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
