Tisztelt ünneplők!
Emlékezni gyűltünk össze, mert az emlékezés fontos. Már a Biblia is arra tanít bennünket, hogy "Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!" (JSir 3,40) Ez az igevers természetesen arra buzdít bennünket, hogy amellett, hogy számot vetünk a múltunkkal, ne feledkezünk el az élő Istenről sem. Hangsúlyos ez egy olyan mozgalomnál, mint amilyen a kisgazda mozgalom volt mindig is. A kisgazdák hármas jelszavát jól ismerjük: Isten, haza, család. Ennek a mozgalomnak a száz éves történetéből fakadó tanulságok levonására szerveztük meg ezt a megemlékezést.
Ennek a napnak az apropóját három dolog szolgáltatja. 1908-ban, száz éve alakult meg Nagyatádi Szabó István pártja, az első kisgazdapárt. Hasonló de mégis nagyon különböző az 1908-as és a 2008-as magyarországi agrárhelyzet. Ezt alaposan tanulmányozva láthatjuk azonban, hogy a mezőgazdaság helyzete 100 év alatt semmit sem javult. Ma nem nagybirtokos arisztokrácia, hanem zöldbáró réteg uralja döntően a mezőgazdaságot. A kis- és középbirtokosság pártja akart lenni a Monarchia magyar felében Nagyatádi Kisgazdapártja, amely a Tanácsköztársaság utáni konszolidáció egyik legfontosabb biztosítéka és pillére volt. Ebbe a pártba áramlott be a bethleni kurzus vezető rétege, a dzsentri és a polgár, kiszorítva a vezetésből a valódi kisgazdákat.
A mai megemlékezés másik alapját az szolgáltatja, hogy 1930.október 12-én, 78 éve jött létre városunkban, Békésen, a Független Kisgazdapárt, amely az úri hucutság miatt ellehetetlenült, kormányzati szerepbe került kisgazdapárt utódja kívánt lenni. Tulajdonképpen erre a zászlóbontásra emlékezünk minden évben, 1989 óta B.Szabó István egykori pártalapító házánál. A Horthy-korszak második felének mérsékelt, demokratikus, háborúellenes politikai ereje volt a parlamentben a Független Kisgazdapárt. Az 1944-es német megszállás során föld alá kellett mennie a mozgalomnak.
A demokráciának induló, 1944-48 közötti koalíciós időszak vezető ereje a Független Kisgazdapárt volt, amely elkezdte az ország újjáépítését, levezényelte a gazdasági stabilizációt, valamint a demokratikus intézmények kiépítését. Ezt a munkát csak azért nem tudta befejezni, mert a szovjet hadsereggel a háta mögött a kommunista párt diktatúrát épített ki Magyarországon. Az FKGP szerepe ezzel egy időre lezárult. Az ötvenes és hatvanas évek téeszesítése éppen a kisgazda társadalmat számolta fel, szinte teljes mértékben. 1956 véres napjaiban ismét talpra állt a Kisgazdapárt, és részt vett a Nagy Imre vezette kormányban is, de a kommunista önkény a forradalom után eltiporta az 1956-os események során ismét életre kelt pártokat, politikai mozglmakat. Ez lett a sorsa a Független Kisgazdapártnak is, amely azonban sosem oszlott fel, "csupán" ismét mély álomba merült. Ez egészen 1988-ig tartott, amikor néhány egykori kisgazda párttag elhatározta a párt életre keltését. Ebben az időben már működött az MDF, az SZDSZ, a Fidesz, valamint javában dolgoztak az MSZMP-n belüli reformkommunisták. 1988.november 18-án, húsz éve újította fel tevékenységét a Független Kisgazdapárt, amelynek legújabb kori történetét jól ismerjük. Nagy választási sikerek, eredmények, mérsékelt és radikális irányzatok harca, a Torgyán-korszak, tömegpárt és törpepárt, egységes nagy párt és forgácsok közdelme, kormányzati sikerek és botrányok, majd 2002-ben a teljes bukás: ez az 1990 utáni kisgazdapárti történelem.
Kisgazdák mindig is voltak és mindig is lesznek. Ma is ott vannak a parlamentben a kisgazdák, a vidék képviselői, ma is parlamenti erő a Kisgazda Polgári Szövetség. A kérdésünk az, hogy mire tanítja meg a 2008-ban emlékező békési polgárokat ez a száz esztendő? A legfontosabb az, hogy a történelem nehéz időszakaiban is vannak és lesznek olyan magyar államférfiak, akik kivezetik a mozgalmat vagy akár az országot a gödörből. Ilyen ember volt B.Szabó István is, aki ha kellett világválság idején a város élére állt, ha kellett, államtitkár volt az Ideiglenes Nemzeti Kormányban, egy földig rombolt Magyarországon, vagy államminiszterséget vállalt a forradalmi kormányban. Nem csupán szobrot érdemel szülővárosában, hanem közterületet is. Szégyen, hogy 18 évvel a módszerváltás után erre nem került sor. Az ortodox templom melletti körforgalom terét mindenképpen róla kell elnevezni. Tanuljuk meg a kisgazdáktól a föld, az állatok, a haza szeretetét, a család megbecsülését és védelmét, és legfőképpen Isten tiszteletét. A kisgazda mozgalom nem csupán egy a politikai pártok, irányzatok közül, hanem egy életforma, talán a vidéki magyarság egyik legfontosabb színfoltja. Ez jellemez bennünket, kereszténydemokratákat is. Ne a marakodó kisgazdapártocskák jussanak eszünkbe a kisgazda szó hallatán, hanem egy szorgos, a népéért cselekvő, gondolkodó társadalmi csoport képe. Tiszteljük és becsüljük meg őket.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
