A műtőben csend, csak a fertőtlenítőszer szaga áll benne mozdulatlanul. Az előtérben, a kézmosó mellett ül a műtősnővér , s legszívesebben rágyújtana. Nem lehet. Nyel egyet, megtörli szeme sarkát, halkan szisszen fájós lábán mozdítva, közben Ferire gondol. A Főorvos Úrra. Így, csupa nagy betűvel. Mert bizony nagybetűs Ember és nagybetűs Orvos volt Ő.

Pedig semmi rendkivűlit nem alkotott, "csak" ember volt és az maradt haláláig szüntelen és rendületlen. Szolgája, alázatos szolgája szakmájának, melyet hivatásként élt meg. Műtött, nevelt, gyógyított jó szóval, emberséggel. S nyelt sokat. Éveket. Csendben.

Ritkán volt hangos a szava, tán egy-két nagyon elbénázott ügyért csattant röviden ajkáról a szó - pár ízes népi gondolat - de sosem sértőn, bántón. Csapatember volt. Kórházban, családban, s.k. disznóöléskor, baráti társaságban a zongora mellett egyaránt. Csabán, Békésen és Köröstarcsán, bárhol megfordult otthon volt, tisztelték. Szerették.

A békésieknek bánat volt mikor Csabára ment dolgozni - bár ott is rengetegüket operálta vissza az élők sorába - és öröm, mikor visszatért. Ám rövid volt ez utóbbi időszak, kurtára szabatott. Horváth doktor és Robi, sebész elődje és tanírványa még vártak volna tán kicsit a szikések ultipartijával odafent.

De ennyi adatott.

Rövid, de kemény harc a kórral, s szinte a rendelőböl indult az örök útra. Sokan nem is hitték, hisz pár napja nála jártak még.

Az én tollam is akkor állt meg a levegőben amikor valaki minap Uhrmann-féle kúpot iratott volna... Istenem ! Tegnap még szervusz Feri, mára már történelem...A "Sursum corda" díj létrehozásakor csak azért fohászkodtunk, hogy soha ne kelljen postumus kiadni. Hát jövőre nem lesz már gondunk a díjazott személyének megkeresésével. . .

A nővért kemény asszonynak ismerte mindenki. Most is magára zárta az ajtót, kitárta az ablakot, leült, hogy senki ne lássa, rágyújtott egy búcsúcigarettára, s közben ráncosodó arcán bukdácsolva csorogtak könnyei. Hagyta. Majd felénél elnyomta a cigit.

Nem esett jól. Holnaptól ő sem szívja. Nélküle már nem az igazi. Nyugodj békében Főorvos Úr - gondolta - s csendesen kiment.

A fénykép a Dr Urhmann Ferenc főorvos úr baráti körének gyűjteményéből származik!