Lábam elõtt mécses a Te igéd.



Mert megjelent Isten üdvözítõ kegyelme minden emberek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítõnk, Jézus Krisztus dicsõségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. Ezt hirdesd: Ints és feddj teljes határozottsággal: senki meg ne vessen téged. (Tit 2:11-15)



Karácsonyra készülve nem árt elgondolkodni azon, hogy mi is ennek az ünnepnek a valódi értelme. Ez már-már közhelyszámba megy, de mégis gondolkozzunk egyet néhány percig. Mit jelent a karácsony a keresztyéneknek és azoknak, akik nem tartoznak Isten népéhez? Vajon a mi ünnepünk különbözik a világ ünnepétõl? Karácsonykor Isten Fia jelent meg emberi testben közöttünk, és az Õ küldetése nem volt öncélú. Ezt jól tudjuk. De az kevés, ha tudjuk, mert ennek az isteni látogatásnak következményei vannak minden egyes keresztyén életében, ahogyan azt Pál apostol is leírta a fenti levélben munkatársának, Titusnak. A páli tanítás nem elavult gondolatokat tartalmaz, hanem nagyon is aktuális Isten mai református keresztyén népének, különösen Karácsony elõtt.

Mit kell tennünk akkor, ha valóban Krisztusban vagyunk? Az Ige világosan beszél errõl: meg kell tagadnunk a hitetlenséget és a világi kívánságokat. Erre azért van szükség, hogy az Isten rendjével szemben álló ?világtól? elszakadva, teljes mértékben az Úrra tudjunk hangolódni. A kétely, a hitetlenség, a pénzsóvárság, a paráznaság, a gyûlölködés nem Istentõl van, ilyen érzésekkel nem közelíthetünk a Szenthez. Miért kér tõlünk ilyet Isten? Azért, amint az Ige is írja, mert Jézus Krisztus önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson. Márpedig ha megváltott, akkor az övé vagyok, mind testestõl, mind lelkestõl, ahogy a káté is fogalmaz. Jézus Krisztus megtisztít bennünket, és az õ népévé formál, amely nem más, mint maga a keresztyén egyház. Az egyház nem öncélú intézmény, hanem Jézus Krisztus földi teste, amely mindaddig kapcsolatban áll Urával, amíg az egyház fejének vallja Krisztust. A nagy kérdés ezen a karácsonyon, hogy a mi életünk megfelel-e ennek a kritériumnak, és hittel fejünknek valljuk-e az Úr Jézust? Ha felfedezzük, hogy megromlott a kapcsolatunk az Úrral, ez a karácsony kitûnõ alkalom arra, hogy helyreállítsuk azt.

Mucsi András