Eddigi életem karácsonyai.
Mint gyermek, kb. 8 éves koromig hittem abban, hogy a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékokat, a Mikulás pedig – ha december 5-én este kitettem az ablakba a szépen megpucolt cipöt – akkor 6-án reggel tele volt pakolva mindenféle fínomságokkal. Amikor elköltöztünk 1951-ben a Csabai út 16 alá, Szentestéken Apukám már kora délután elvitt Balázsmamához, ök a Lilla utcában laktak. Estefelé aztán Szüleim is beállítottak, hogy a közösen elköltött csodálatos vacsora után – mely a lerben hajábansült krumpliból, frissensült disznótoros kolbászból és hurkából állt – kölcsönösen megajándékozzák egymást és természetesen engemet is, hiszen a Jézuska közben ide is becsempészte az ajándékokat. Ezután a csöndes hóesésben hazahúztak szánkón, és otthon is – csodák-csodája – már állt a karácsonyfa, alatta az ajándékokkal. Így volt ez évröl – évre. Karácsony elsönapján Kissmamáékhoz mentünk, ahol együtt voltunk Nagybátyámmal és családjával, valamint Jóska bácsi keresztapámmal, aki erre az alkalomra Debrecenböl jött haza. (Könyvem „Szenteste Balázsmamánál“ c. fejezetében részletesen leírtam ezeket a csodálatos Karácsonyokat.)
Amikor összeházasodtam és Szüleim már ismét az ösi szülöi házban laktak, mi a Feleségemmel és Kisfiammal már Szentestén is kimentünk hozzájuk a Décserikertbe, itt volt az igaz Szenteste, másképp nem is lehetett volna...
1968 és 1974 között Karácsony elsö – és másodnapján a vagy a KISZ-ben a Korona utcán, vagy a SILÓ-ban (az akkori Müv. Központ ismert neve volt), vagy a ZSIDÓ-ban játszottunk, amely iszonyúan tömve volt.
1980 Karácsonya nyomott hangulatban telt el, Gabika Kisfiam beteg volt – mint késöbb kiderült – leukémiás, és 1981-ban eltemettük. Ekkor – megzavarodva és menekülésképpen kidisszidáltunk Németországba, 1981 november 16-a óta élek itt Stuttgartban.
1981 szeptemberében megfestettem egy képet a gyüjtötáborban, ezt más magyarok ellopták a szobánkból, tudtom nélkül kivitték Karlsruhéban a bevásárlóutcába, ahol civil nyomozók elkapták öket. Én lettem elítélve, december 21-én ajánlott levélben jött egy Strafbefehl vagyis büntetöparancs, miszerint mint illegális munkaadó megbíztam valakiket képeladással, és ezért fizessek 300 Márkát, vagy 60 napra leültetnek – hát ez engem annyira megviselt, hogy örökre kigyógyultam mindenfajta nyugati illúzióból, de nem mertünk akkor visszamenni haza – pedig még az otthoni hivatalos szervek is teljes büntetésmentességet ígértek – nem, itt maradtunk. 1985-ben elváltunk, én megismertem egy stuttgarti asszonyt , összeköltöztünk, a 10 éves kisleányát is magával hozta, így 1985 Karácsonyán már állt az elsö közös karácsonyfánk, és én az otthoni régi emlékek alapján „celebráltam“ a Szentestét, mely öszintébb és melegebb volt, mint az itteniek általában. (Vagy csak elfogult vagyok...?)
A kislányból nagylány lett, ma 33 éves, öszintén elfogadott szeretettel mint apját, a kislány-unokám Lana 3 éves és 4 hónapos, imádja “Opa Gabor”-t, mi pedig élettársammal 23 évi együttélés után ez év November 21-én összeházasodtunk. Tegnap vettünk egy szép formájú, frissen illatozó karácsonyfát, szerda délelött díszítem majd föl, Szentestén frissensült kolbász és hurka lesz az itteni Piaccsarnok magyar standjáról. Amióta a BékésMátrix-ot fölfedeztem, figyelemmel kísérem az otthoni karácsonyi készülödéseket is.
Ünnep elsönapján jönnek Sandra lányomék ebédre, hagyomány szerint töltött hústekercs lesz, délután meg kávé és torta, Lana forró csokit iszik.
Mi megleptük magunkat Karácsonyra egy digitális kabel-reciever-rel, így Szentestén a DUNA és a DUNA II TV-n az otthoni Karácsonyt is látni fogom. Egy kis kárpótlás a messzi haza hiányában.
Nagyon kellemes, meghitt, boldog Karácsonyt, valamint egy jó egészségben eltöltendö, sikeres, örömökben gazdag Boldog Újévet kívánok a Békésmatrix munkatársainak és mindazoknak, akik ezeket a sorokat elolvassák.
Szeretettel Mindnyájatoknak! Balázs Gabi “Kulacs”
