A tavalyi békési Surman Box Gálán a szlovákiai Balogh Gábor ellen megszerzett nemzetközi bajnoki címe bekeretezte profi pályafutását, még akkor is, ha az ott elszenvedett többszörös kéztörése miatt volt kénytelen felhagyni az ökölvívással. -
SURMAN ZOLI:
A második menetben egy ütésnél eltört a kezem, de így is folytattam, majd ellenfelem az ötödikben megsérült és a következőben a bíró be is szüntette a mérkőzést. Fájdalmam ellenére is nagy örömet jelentett, amikor felcsatolták a derekamra a nemzetközi bajnoki övet.
Egészen azóta reménykedtem, hogy folytathatom, de belátom, már nem szállhatok komoly meccsen ringbe, itt a vége és nincs tovább. -
Ez volt a dicsőséges zárás, de mi jelentette a kezdetet? Hogyan került a profik világába? -
SURMAN ZOLI:
2001. december 14-én vívtam első pontozásos győzelemmel záruló hivatásos mérkőzésemet egy szlovák fiú ellen. Egy szegedi barátom javaslatára léptem kapcsolatba a Polish Box Promotion képviselőjével, majd nagyon gyorsan, egy héttel később már vissza is hívtak. Veress László menedzser - akit korábban a Vasasból ismertem - ajánlott egy profi mérkőzést. November végén öt menetben bokszoltam és elnyertem a vezetők tetszését. Két héttel később egy gálán kellett volna fellépnem, de amatőrként a magyar bajnokságon is jelenésem volt, ezért kértem a Polisht hogy engedjék ott a szereplést.
A felnőtt ob-n harmadik lettem, majd szinte rögtön következett a profi gála. A profiknál valamivel kényelmesebb volt.
Az amatőröknél nekem a menetek túl rövidnek tűntek, ezért sok ütést kellett leadni, míg a profiknál sokkal többet lehetett taktikázni.
Mint minden bokszoló, így én is a világbajnoki vagy valamilyen nagyobb nemzetközi cím reményében küzdöttem.
Sajnos, a kétezres évek elején az ugyancsak a Polishoz tartozó világbajnok Kótai Misi barátom "átigazolt" az egyik legnagyobb kereskedelmi televízióhoz. Akik maradtunk, nyolc hónapon keresztül készültünk, vártunk a lehetőségekre, de végül televíziós megjelenés nélkül maradtunk.
Ekkorra - 2004-et írtunk - már hat győzelem és egy vereség volt a profi mérlegem. Ezután Angliában, Walesben és Írországban vállaltam többedmagammal olyan felhozó mérkőzéseket, amelyek inkább csak pénzkereseti szempontból jelentettek motivációt. Volt bennem egyfajta keserűség, hiszen tulajdonképpen "eladtam" magam, de legalább anyagilag megérte. -
Három évvel ezelőtt új fejezet kezdődött életében.
SURMAN ZOLI:
Egy ottani szponzor megkeresett, hogy Kecskeméten profi csapatot alapítanának. Már a szerződést is aláírtuk, de nem hoztak tető alá mérkőzést, így elváltak útjaink.
Ezután kerestem meg a Profibox Promotiont, ahol több felhozó mérkőzést is vívhattam.
Nem vagyok feltétlenül elégedett, tudásomat nem sikerült kiteljesítenem. Nálam kevésbé tehetségesek is nagyobb eredményt értek el. A nemzetközi bajnoki címre azért büszke lehetek.
A klub hat éve működik, tizenkilenc igazolt versenyzőnk van, fiúk és lányok, de hosszabb-rövidebb időre közel százan csatlakoznak a kicsi, de felszerelt tornatermünkbe, csak a mozgás kedvéért. Sajnos, nincsenek támogatóink, az önkormányzattól kapunk négyszáznyolcvanezer forintot, és ebből nagyon nehéz megoldani a versenyeztetést. Azért csinálom tovább, hiszen ez az életem, az ökölvívás.
Héraklész-tag versenyzővel is rendelkezünk, kicsin múlott, hogy az eleki származású Fodor Milán nem jutott ki az ifjúsági világbajnokságra. Ha a 2012-es olimpián nem is, de a négy évvel későbbin akár ott is lehet. Szép eredményeket jegyez már a fiam, ifj. Surman Zoltán, valamint Váradi Tamás, a lányoknál Uhrin Csenge és Jova Alíz nevét említeném.
