I.
Történelmi előzmények:
A tanfolyam céljának meghatározásával kapcsolatban nagyon időszerű megemlíteni először is a trianoni diktátum hazánkat sújtó tragédiáját, annál is inkább, mivel e sorok írásának évében ennek 90. évfordulójára emlékezünk. Ennek során a Kárpát-medence (a történelmi Magyarország) kétharmadát idegen országokhoz csatolták. Ez természetesen nemcsak területi veszteséget, hanem történelmi múltunkba való durva beavatkozást, a magyar lakosság tekintélyes részének az utódállamokhoz történő kapcsolását, ezzel együtt súlyos lelki megrázkódtatását is jelentette. több százezren a megmaradt országrészbe való menekülést választották (vagy kellett választaniuk), hogy itt próbálják megtalálni helyüket. Jelenlegi határainkon kívül ötmillió magyar rekedt. Így e tény az egész nemzetet megrázta lelkileg.
Az első világháború után, az ország feldarabolását követő – nemzettudattal rendelkező új országvezetés – a lakossággal együtt – hatalmas erőfeszítéssel próbálta talpra állítani a megmaradt országot szellemi, művelődési és gazdasági téren egyaránt. Példátlan iskolafejlesztéssel kívánta felemelni nemzetünket, s ezáltal az elcsatolt részek szellemi erejét pótolni, ha lehet helyreállítani az élet minden területén. Ez természetesen együtt járt egyfajta új nemzettudat kialakításával, a hazafias nevelésről való gondoskodással. E hatalmas munka gazdag eredménnyel járt. Hazánk újra nemzetközi tekintélyt szerzett magának, a szinte ellenséges környezettel való körül vétel ellenére.
II.
A fentieknek köszönhető, hogy a második világháborúig felnevelt nemzedékekkel a háború súlyos következményeit (az új trianont, a pusztítást, a győztes hatalmak „rablását”) hatalmas erőfeszítéssel szinte rövid idő alatt sikerült gyógyítani, az országot talpra állítani.
Ilyen feltörekvő, nemzetépítő kezdeményezése volt Gulyás Györgynek a Békés-Tarhosi Énekiskola létrehozása a gróf Weinckheim kastélyban. Gulyás György korábban békési (bélmegyeri) tanító volt, majd elvégezte a Zeneművészeti Főiskola középiskolai ének-zene szakos tanári tagozatot, s karnagyi diplomát is szerzett. A háború után megnyerte az akkori békési nagyközségi vezetés segítségével az akkori kultuszminisztert az Énekiskola működési engedélyének kiadására. Ennek alapján 1946-ban (a „pusztában”) egy szép kastélypark közepén létrehozta az ország első bentlakásos, sajátos szakosítású iskoláját a Tarhosi Énekiskolát. Célja az volt – mint az új iskola későbbi legendás hírűvé vált iskola igazgatójának, aki Kodály Zoltán tanítvány volt -, hogy felkarolja a tehetséges vidéki gyermekek és fiatalok komplex tehetséggondozását. Ars poeticája a falu kulturális felemelése, mert ez mindennek az alapja. Gyermekkori falusi (Köröstarcsa) élményei és pedagógiai tapasztalatai (Békés) révén jól ismerte a vidéki embereket és azok gondjait. Feladta az akkori debreceni tanítóképző tanári állását. Hazajött új világ teremtését segíteni.
Az énekiskola beiskolázásánál azokat a gyerekeket kereste, akiknek a falun vagy tanyán nem volt módjuk továbbtanulni, és zeneileg is tehetségesek voltak. Értük született meg az iskola.
Az énekiskola működésének mottója „Anyanyelv és Zene”. Kodály Zoltán megállapítása volt, hogy a magyarság történelme során mindig megtartotta kellő lelkiségét, annak két legfontosabb megnyilvánulását a nyelvet és a zenét. Így fonódik össze tehát az anyanyelv és a magyar zenei anyanyelv, a haza és a hazaszeretet fogalma, tartalma és lényege. Ilyen szellemben folyt ebben az iskolában a tanítás, a tanulás és a munka. Igen a munka is, mert az 1953-ban felépült - és Kodály Zoltán által átadott Zenepavilon - minden téglájához a tanulók is hozzáadták a maguk munkáját. Bizonyára ez is hozzájárult a máig ható „tarhosi szellem” kialakulásához.
Tarhos az évek során zenei centrummá fejlődött. Egyben a kóruskultúra otthonává is vált. A Zenepavilon felépülése nyomán itt kialakult hangversenyélet, talán túlzás nélkül mondhatjuk, kedvező változást hozott a főváros és a vidék kapcsolatában is.
Az iskolát 1954-ben az 1950-es évek „kulturális beszűkülésének” eredményeként megszüntették. Ebben nyilvánvalóan komoly szerepe volt a hazafias szellemben való nevelésnek, azonban szellemisége mind a mai napig túlélte, sőt napjainkban is igen aktuális. Nyolcéves fennállása alatt sok pedagógust, népművelőt, zenészt, karmestert, zeneszerzőt adott az országnak. Így pl.: Szokolay Sándor, Bozai Attila, Mező Irma, Mező László, Bencéné dr. Mező Judit, Sebestyénné Farkas Ilona, Bartalus Ilona, Csukás István, stb. Múltjának, munkájának, eredményeinek, tanítványainak, túlélésének köszönhetően (Zenei Napok, kurzusok) 2007-ben a „Magyar Örökség Díjjal” tüntették ki.
III.
A „Békés-Tarhosi Baráti Kör” és az „Alapítvány a Megújuló Tarhosért” a fenti hagyományok ápolására alakult a rendszerváltással egy időben, bár e tevékenység a korábbi évekre is visszanyúlik. A Baráti Kör feladatának tartotta – nem hivatalos formában is – a tarhosi diákok rendszeres találkozóit. Segítette ezzel a zenei közművelődési és anyanyelv ápolási szellemiségének újrateremtését is.
Segítette Gulyás György Békés Várossá nyilvánításával egy időben tett javaslatát, hogy évenként „Zenei Napok”-at rendezzen a város. A város vezetése felkarolva a gondolatot már 1976-ban megrendezte az első „Békés-Tarhosi Zenei Napok”-at, megnyerve a megye és az illetékes országos szerveknek támogatását is. A Zenei Napok gondolata, annak megvalósítása a zenei körökben is visszhangra talált, melyet az is bizonyít, hogy Ferencsik János nemzetközi hírű karmester elsők között segítette jelenlétével és karmesteri tevékenységével annak sikerét, útra bocsájtását. Az évenként megrendezett Zenei Napokhoz évről-évre több zenei továbbképző tábor is kapcsolódott.
IV.
Az anyanyelvi tanári továbbképző tábor szervezése, munkája:
1993-ban a Békés-Tarhosi Baráti Kör közgyűlésén határoztuk el, hogy az 1946 és 1954 között működött iskola szellemiségére, melynek mottója „a nyelv és a zene”: „Szép Magyar Beszéd” elnevezéssel tanári továbbképző tábort indítunk, természetesen a Zenei Napokkal egy időben, első alkalommal 1994-ben. Ennek előkészítését, megszervezését a Baráti Kör alelnökére Dr. Gyarmath Olgára és az Alapítvány Kuratóriumának elnökére, Vámos Lászlóra (aki egyben a Baráti Kör tiszteletbeli elnöke) bízták, természetesen a Városi Művelődési Központtal (ma Városi Kulturális Központ) való együttműködés jegyében. A szakmai tematika összeállítására Dr. Szathmári István Professzor Urat, az ELTE Magyar Nyelvtudományi Tanszékének vezetőjét kértük fel, aki a szakmai irányítás feladatait is vállalta.
A továbbképzés fő céljául és feladatául a Kárpát-medence minden területén élő és működő magyar pedagógus (különös figyelemmel a magyar szakos általános és középiskolai tanárokra) számára az anyanyelvi változás, fejlődés, valamint az anyanyelvi tanítás korszerű módszereinek átadását jelöltük meg. Figyelemmel voltunk Kodály Zoltán gondolataira is, mely szerint „A nyelv változik az idők folyamán, de csak szavakban, fordulatokban, alapszerkezete ugyanaz, mióta ismerjük. Így van ez a zenében is.” Ez az egység talán a magyar zenében és a magyar anyanyelvben található meg a legjobban. Ezért ismereteink szerint az egyetlen olyan nyelvi kurzus a mienk (mind a mai napig), amelynek tematikájában együtt szerepel a nyelv és a zene. Ezt nem csak egy-egy előadás jelzi, hanem az is, hogy minden évben a Zenei Napokkal együtt rendezzük a Kulturális Központ közreműködésével, tehát a résztvevők hangverseny élményekkel is gazdagodnak.
A magyar tanárok és a szórványban magyarul tanító határon túli pedagógusok szervezését megyénk városainak és nagyközségeinek polgármesterei segítségével kezdtük. Kértük, hogy határon túli testvértelepüléseikről hívjanak meg pedagógust azok részvételi díjainak megtérítésével. A kezdeményezés kedvezően alakult. Javaslatunknak megfelelően több településről a meghívó fél pedagógusa is együtt vett részt már az 1994-es tanfolyamon. Természetesen figyelemmel voltunk békési és a megye hátrányos helyzetű települései pedagógusainak meghívására a Pedagógiai Intézet segítségével. Így már az első évben 37 résztvevője volt a kurzusnak. A következő években követtük ezt a megkezdett gyakorlatot. Hogy tevékenységünket hivatalosan is kiterjesszük a szomszédos országokra az Oktatási Minisztériumtól megkértük a szomszédos országokban működő magyar pedagógusok szövetségeinek nevét, címét és a szervezetek vezetőinek névjegyzékét. Az Oktatási Minisztérium hozzájárulásával a szervezeteket minden évben megkerestük levélben, kérve segítségüket. Tapasztalataink szerint munkánk során a megye települései és a már itt résztvevő határon túli pedagógusok voltak a legjobb hírvivőink. Mindig voltak visszatérő hallgatóink, de rendszeresen jöttek újabb és újabb résztvevők is. Legtöbb érdeklődő (az elcsatolt terület nagyságából és magyar lélekszámából adódóan is) Erdélyből volt. Természetesen a romániai forradalom idején kialakult testvérvárosi, testvér települési hálózat is jótékony hatást gyakorolt e munkára, különösen az indulás idején. Viszonylag nehezebb volt bekapcsolni a Délvidék és Kárpátalja pedagógusait az ottani utazási szabályok miatt. Hosszadalmasabb szervezéssel ez is pozitív irányba alakult.
Az 1994-től 2009-ig 16 alkalommal megrendezett „Szép Magyar Beszéd” magyar anyanyelvművelő kurzusok döntően a határainkon túli pedagógusokat szolgálták azzal a szándékkal is, hogy a hazai pedagógusokkal való tapasztalatcserét rendszeressé tegyük.
A résztvevők véleményét minden évben névtelen kérdőívek alapján mértük fel, mely szerint a tanfolyamokról gazdag, jól hasznosítható szakmai ismeretekkel és zenei élményekkel tértek haza.
Köszönhető ez a tanfolyam számára biztosított légkörön túl döntően a programoknak, az előadóknak, a város intézményeinek, civil szervezeteknek, a város lakóinak, vállalkozóinak. Előadóink: egyetemi tanárok, főiskolai tanárok, zenei szakemberek, gyakorló középiskolai tanárok, országosan is elismert néprajzi szakemberek, népzenei szakemberek (Dr. Deme László, Dr. Szathmári István, Dr. Pomogáts Béla, Antalné dr. Szabó Ágnes, Dr. Péntek János (Kolozsvár), Dr. Bányai János (Újvidék), Dr. Gortvai Erzsébet (Ungvár), Dr. Czine Mihály, Dr. Nagy János egyetemi tanárok, Dr. Békési Imre, Dr. Benczédi József, Dr. Szende Aladár, Wacha Imre, Bencéné Dr. Mező Judit, Dr. Láng Gusztáv, Dr. Virághné Dr. Horváth Erzsébet főiskolai tanárok, Szokolay Sándor zeneszerző, Bozay Attila zeneszerző, Erdélyi Zsuzsanna népzenekutató, Szente Imre műfordító (Svédország), Beke György író, Gál Sándor író (Kassa), Dr. Varga Imre igazgató, Bánffy György színművész, Dr. Bőzsöny Ferenc a magyar rádió ny. főbemondója, Herczegi Károly ny. miniszteri főtanácsos, Dr. Gyarmath Olga, Pintér István, Kerekes Barnabás a „Beszélni nehéz” mozgalom országosan elismert szakemberei – gimnáziumi tanárok, Sebestyénné Farkas Ilona karnagy, volt tarhosi diák, Gellénné Körözsi Eszter, Gellén János a Békési Szegedi Kis István Református Gimnázium tanárai). Az előadók többsége évről-évre visszatérően vállalta a nemes feladatot minden alkalommal a legaktuálisabb anyanyelvi, irodalmi témát feldolgozva előadásaikban. Az előadásokat konzultációs lehetőségek követték. Hazai és határon túli anyanyelvi és irodalmi témák egyaránt szerepeltek. Külön színfoltot jelentett két alkalommal is Kiss Gábornak a Tinta Kiadó igazgatójának előadása: „Az anyanyelv szolgálatában az Értelmező Szótár” címmel .A tanfolyamot az első három évben (részben városi elhelyezési gondokból, részben a „tarhosi szellemből adódóan: 1994-95-96-ban) a Tarhosi Gyógypedagógiai Intézetben, mely a volt Énekiskola helyén működött, és a Mezőgazdasági Szakközépiskola tarhosi Felnőttoktatási Központjában helyeztük el. Az étkezést a Gyógypedagógiai Intézet biztosította. Az előadások az Intézet új oktatási épületének tornatermében voltak. A zenei anyanyelvet érintő előadásokra a „Zenepavilon”-ban került sor. Természetesen az itt tartott hangversenyeknek (és a városi rendezvényeknek is) részesei voltak a szervezők. Az estéket a kastélyparkban tábortűz melletti népdalénekléssel tették hangulatossá. Ezeknek az estéknek közösségformáló ereje volt a határon túli és hazai pedagógusok között.
Az előadók számára Tarhos megközelítését a békéscsabai állomástól gépjármű biztosításával tettük lehetővé.
1998-tól a tanfolyamot Békésen az új Németh László Középiskolai Kollégiumban helyeztük el, igen kulturált, kényelmes körülmények között. Ugyanitt volt az étkeztetés is. Az előadások színhelyét a Békési Szegedi Kis István Gimnázium és a Zeneiskola biztosította.
A tanfolyami hallgatók minden Zenei napi rendezvényen (tarhosi, kultúrotthoni, zeneiskolai, templomi, könyvtári, galériai, stb.) részt vettek. A programokat igyekeztünk összehangolni a távoli hazai és külhoni városokból érkező előadók igényeivel. Étkezést – és ha a helyzet úgy kívánta – szállást biztosítottunk számukra. A tanfolyamhoz szükséges forrásokat hazai testvértelepülések, iskolák, megye, város, országos oktatási és külügyi szervek, országos alapítványok, országos vállalatok, helyi vállalkozók (igen szép számmal), stb. biztosították, természetesen határozott céllal, és elszámolási kötelezettséggel és határidővel. A szervezési és az összes feladattal járó levelezési (elektronikus is) és gazdasági, pénzügyi elszámolási feladatok megoldásában a Művelődési (Kulturális) Központ és annak tanfolyami szervezőtitkára mindenkor – messzemenően segítőtárs volt.
A szomszédos országok távoli részeiből – és az elszakított részekben működő pedagógusok meglehetősen különböző helyzetére is figyelemmel – alapítványunkból (Alapítvány a Megújuló Tarhosért) útiköltség-hozzájárulást fizettünk, az erre vonatkozó szabályok betartásával.
2003-tól egyre nehezebb volt a tanfolyami költségeket biztosítani (összegyűjteni). Minden évben változtak a pályázati lehetőségek. Nehezedtek a települések költségvetési lehetőségei (ennek hatására az intézményeké is). Csökkent, s fokozatosan megszűnt az országos szervek támogatása. A vállalatok (országosak is) és vállalkozók is egyre nehezebben tudtak e célra forrást biztosítani. Így a megye, a város, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a Béres Gyógyszergyár támogatása ellenére is az alapítvány lehetőségei is minimálisra csökkentek. Ennek alapján – a jövő szellemiségének változása reményében is – a tanfolyami szervezést alkalmazni kell az új lehetőségekhez.
Az elmúlt 16 év alatt a tanfolyamnak 554 teljes tanfolyami időszakra regisztrált hallgatója volt, mely egy tanfolyamra vetítve 35 fő. Ebben a létszámban nem szerepelnek a Békésről és a környező településekről egy vagy több előadást látogatók száma. A regisztrált magyar hallgatók száma folyamatosan csökkentő tendenciát mutat a mellékelt kimutatásban. Ennek okai:
az iskolák a rendelkezésre álló forrást (költségvetési támogatást), mely a pedagógusok továbbképzésére állt rendelkezésre a számítógépes továbbképzésre biztosították (ami a tanítás megújuló lehetőségeire, fejlődésére tekintettel természetes is)
a pedagógus a saját fizetéséből a részvétel lehetőségét nem tudta – a kedvezmények mellett sem – biztosítani
a tanítást segítő kiadványok mind könyv, mind elektronikus úton egyre jobban rendelkezésre álltak.
A határon túli pedagógusok számára viszont a magyar anyanyelvi továbbképzésre kizárólag a magyarországi lehetőségek állnak rendelkezésre, mely a mi esetünkben a magyar zenei művelődéssel is összekapcsolódik. A magyar nyelv és a magyar zene egymás gyökereiből táplálkoznak, melyet az erről szóló előadások teljes mélységében feltárták (Bencéné Dr. Mező Judit, Dr. Erdélyi Zsuzsanna, Bartalus Ilona, Szokolay Sándor, Bozay Attila, Rozgonyi Éva). A hallgatók a népzene nevelő hatása mellett az anyanyelv tanításának segítőjét is felfedezték az előadásokban.
A ma tanító pedagógusok nem élték át a második világháború előtt és alatt a Magyarországhoz visszacsatolt életet, csak szülői (korábban nagyszülői) élmények útján. Így az ottani anyanyelvűekkel való együttélés (és az államnyelv) hatása (különösen a szórványban és az átmenetileg vissza nem csatolt területeken) koptatta az anyanyelvi igényességet. Itt azért az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Bólyai, majd Babes Bolyai egyetemen végzett tanárok (magyar tagozaton és magyar szakon végzettek) képzettsége igen színvonalas és igényes. Köszönhetően olyan professzoroknak, mint pl. Dr. Péntek János (aki tanfolyamunkon is volt többször előadó) a magyar nyelvtudomány doktora és több magyar kitüntetéssel is rendelkezik. Ezek a Kolozsváron végzett hallgatók is fölöttébb érdeklődőek voltak az ismeretek iránt, melyet a legkiválóbb magyar nyelvészektől, zenei szakemberektől, gyakorló tanároktól kaptak. Külön felmérhetetlen segítséget jelentett ez a főiskolát és középiskolát végzett pedagógusok számára. Ez utóbbiak már egyre kevesebben vannak.
„Átfogóan és tanulságos képet nyertünk a magyar nyelv helyzetéről és annak ápolási lehetőségeiről.” jegyzik meg más-más fogalmazásban a résztvevők. A 15. és 16. tanfolyamra – a jövő határon túli nemzedékeinek magyar anyanyelvi nevelésének érdekében felvettük a kapcsolatot az Újvidéki Egyetem Szabadkán működő főiskolai karával és a Beregszászi Főiskola rektoraival, hogy végzős növendékeket jelöljenek és küldjenek a tanfolyamunkra. Kezdeményezésünk mindkét felsőoktatási intézményben jó fogadtatásra talált. A tanfolyamra érkezett pedagógus jelöltek együttes részvétele működő pedagógusokkal – saját fogalmazásukkal – jó indíttatást jelent jövőben munkájukhoz.
A tanfolyamokon a pénzügyi lehetőségek határozták meg annak időtartamát. Ennek megfelelően 12-18 kétórás előadás (konzultációval) hangzott el egy-egy tanfolyamon. Mellette részesei voltak a Zenei Napok rendezvényein. Szinte minden nap zsúfolt programban volt részük.
Minden tanfolyam végén záró dolgozatot írtak, s ezeket a tanfolyam szakmai vezetője:14 éven át Dr. Szathmári István, a két utolsó évben Dr. Virághné Dr. Horváth Erzsébet értékelt. Erre az ünnepélyes tanfolyamzárón került sor minden alkalommal. A dolgozatokból kiolvasható volt a magyar nyelv iránti elkötelezettség, a fennmaradás igénye, az érte való aggódás, a kisebbségi felelősségtudat, a nemzetben való gondolkodás. Testvérvárosunk Gyergyószentmiklós egyik pedagógusa Kosztolányi Dezsőt idézi, aki azt írta nyelvünkről, hogy „szellemi csoda”. Ezt követően így ír: „E szellemi csoda részese voltam a tanfolyamon. Nap mint nap anyanyelvem szépségét, sokszínűségét varázsolták elém az előadók. E „szellemi csodát” igyekszem belopni növendékeim lelkébe”. Úgy érzem, hogy az összes résztvevő véleményének szinte írói összefoglalásául is felfoghatók e gondolatok.
A tanfolyamokra jelentkezők száma általában több volt a fogadóképességnél. A kimaradtakat igyekeztünk a következő évben meghívni.
Romániában és Ukrajnában később vannak az érettségi vizsgák, így a szervezés során alkalmazkodunk egymáshoz.
Az új, az anyaországi anyanyelvi szabályok iránt, az anyanyelvi környezet felbecsülhetetlen érték volt számunkra. A tisztelet és barátság, a körültekintő gondoskodás, a zenei világ, a közművelődési programok gazdag élményt nyújtottak minden évben.
Több éven keresztül, amíg annak lehetőségeit meg tudtuk teremteni igyekezetünk a város értékein túl a megye és az ország egyes értékeit megmutatni számukra, amelyek összekötnek bennünket. Így pl. a Békéscsabai Múzeumot, könyvtárat, Munkácsy házat, a Gyulai Várat, az Erkel Múzeumot, a fürdőt, az 1848-49-es emlékhelyet. Voltunk Pesten az Országházban a koronát megnézni. Az Ópusztaszeri kirándulás is emlékezetes marad hasonlóan a Szegedi Dóm térhez. Élmény volt a Vésztő-Mágori kirándulás, melyet bográcsgulyással is fűszereztünk. Gyomán a Kner Múzeumot és a fürdőt néztük meg. Szanazug is a program része volt többek között. Így nagyobb betekintést nyertek hazánk múltjába, életébe, az alföldi rónaság legszebb időszakában (a kora nyári időben).
Végül meg kell jegyezni azt is, hogy több hallgató - aki először járt itt – könnyező szemekkel jegyezte meg búcsúzáskor, hogy „most érzem először, hogy egy nemzethez tartozunk”. Ha csak ezt vitte volna haza magával szinte talán csak ez is elég lett volna, de magával vitt mindenki olyan nyelvi és zenei ismeretet, magyarságtudatot, mely erőt ad további munkájához.
Békés, 2010. május
id. Vámos László
ny. megyei művelődési osztályvezető
tanfolyamvezető
