Mit lehet ott csinálni?
Mit lehet ott csinálni?-2010. június 27-én 52 gyermek 8 felnőtt kíséretében indult el a békéscsabai vasútállomásról. Dél tájban már Tokajban voltunk, és egy hosszú séta várt ránk a szálláshelyig. Szerencsére csak kézi poggyászunk volt, mert most is /mint eddig is/ Lehoczki Mihály szülő gondoskodott a nagy csomagok elszállításáról.
Ez úton is köszönjük!
Napsütésben indultunk útnak, közben megálltunk a Tokaji Múzeumba, ahol nem csak érdekességet láttunk, de pihenőt is jelentett számunkra. A szálláshelyünkre /középiskolai kollégiumba/három körül érkeztünk, hamar belaktuk a szobákat, majd felfedeztük a hatalmas park adta lehetőségeket.
Mindjárt előkerült a focilabda, kosárlabda, de voltak, akik csak sétáltak ebben a szép környezetben. Egy dolog zavarta csak meg a harmóniát, a szúnyogok raja, akik nem voltak igazán vendégszeretők.
Másnap délelőttöt sportolással töltöttük. Korai ebéd után Tokaj belvárosába sétáltunk, ahol egy kedves idegenvezető segített a város megismerésében. Tőle elköszönve a „Szerelmi pincesor”-hoz vezetett utunk. Ott már vártak ránk, igazi vendégszeretettel fogadtak bennünket. Megismerkedtünk a szőlőművelés nehéz mesterségével, majd a boros pince hűvösében kaptunk tájékoztatást a borok tárolásáról. A felnőtteknek egy kis kóstoló is kijárt. A fáradt kis csapatot Dottó vitte „haza”.
Kedden az egésznapot Sárospatakon töltöttük. A várban a „Rákóczi kiállítást” néztük meg rendhagyó módon, ugyanis a gyerekek feladatlappal a kezükben érkeztek a kiállító terembe, a teremőrök nem kis csodálkozására. Nagy nyüzsgéssel, izgalommal telt az a félóra, amíg mindenkinek sikerült választ találni a lapon feltett kérdésekre. Innen a Kollégium könyvtárába vezetett az utunk,ahol ismét idegenvezető segítségét vettük igénybe. Ebéd után a Tengerszemhez vitt a busz, de hogy láthassuk ezt a gyönyörű természeti képződményt, meg kellett másznunk a hegyet. A látvány kárpótolta a „fáradságot”. A hegy túloldalán már várt ránk a busz, és vitt vissza bennünket a szállásunkra. Mi, felnőttek úgy gondoltuk, hogy ez a csodálatos nap nem érhet ilyen „egyszerűen” véget, ezért éjszakára bátorságpróbát szerveztünk. Éjfél után némi segítséggel riadóztattuk a táborlakókat, akiknek kis csapatokban „veszélyeken” keresztül kellett a bátorságukról számot adniuk.
Bármennyire igyekeztünk félelmeteseknek lenni, a gyerekek együtt játszva velünk sikítottak, ijedeztek, és mosolyogva értékelték nagyon szupernek ezt a próbát. Másnap reggel is még erről folyt az élménybeszámoló.
Szerda délelőtt ismét próba elé állítottuk a gyerekeket. Tokaj belvárosában csapatokba rendeződve egy órán keresztül oldották a feladatokat, a segítség a „lábuk előtt hevert”. Ebéd után ismét buszba szálltunk, és a közeli Szerencsbe látogattunk el. A cukorgyár ugyan bezárt, de a múzeum még őrzi a történetét. A nyári forróságot a helyi wellnessben igyekeztünk elviselni a gyerekek nagy örömére.
A csütörtöki napot a táborban töltöttük. Akadályverseny, „Fele sem igaz” vetélkedő, a közkedvelt „Talléros” játék az egész napunkat kitöltötte. A vacsora után is folytatódtak a játékok, így a rendelt pizzát jó étvággyal, hamar elfogyasztották a gyerekek.
Péntek. Kirándultunk Szabolcs községbe. A sofőr bácsi nem bízott abban, hogy 2 órát, igazi nyári melegben a földvár megtekintésével el tudunk tölteni. Rácáfoltunk. Izgalmas feladatlap segített a gyerekeknek, hogy „dolgozzanak”, kutakodjanak, alkossanak. A délutánt a „Ki mit tud”-ra való felkészüléssel töltöttük, nem hiába. Mosolyt fakasztó, érzelmekre ható műsorokat láthattunk. Ezután következett a hét értékelése. Jutalmaztuk a legrendesebb szobát, akadályverseny győzteseit, Tokajt legjobban ismerőket, „Fele sem igaz” győzteseit és természetesen a „Ki mit tud?” résztvevőit is. Este, tábortűz mellett képek segítségével elevenítettük fel a hét eseményeit.
Az utolsó nap, reggel elhagytuk szálláshelyünket, de még várt ránk a nyíregyházi Vadaspark. A félhatos vontindulásig mindenki tartalmasan töltötte el a szabadidejét. Mezőberénybe fél tízkor érkező vonatról leszállva a gyerekek egymást átölelve, könnycseppektől átitatva búcsúztak el egymástól. Hát ezt „lehetett ott csinálni”.
Reméljük, hogy jövőre is lesz folytatás. Köszönjük a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket, hisszük, hogy tartalmasan, élményekben gazdagodva tértek haza.
Köszönjük a Békés Mátrixnak, hogy a képeket folyamatosan feltették a honlapjukra!
