Mint a szövetség névválasztásában is tükröződik, nagy hangsúlyt fektettünk igaz múltunk, dicső történelmünk feltárására. Mindig a leghitelesebb, legigazabb kútfők kiaknázásaival. Történelem oktatásunk sajnos direkt és szándékosan keveset foglalkozik népünk jelentős, életfontosságú, sorsfordító eseményeinek tényszerű, hiteles és valós ábrázolásával, közreadásával. Ez most és már 1850-es évek óta trend. A történészeknek s nekünk egyszerű igaz magyar embereknek feladatunk és kötelességünk az igazságok feltárása s az égi fény tükrözése embertársaink felé.
A 907-es pozsonyi csata is egy rendkívül fontos esemény volt. Ugyanis Árpád fejedelmünk által vezérelt magyar hadaink, megállították sőt teljesen szétmorzsolták az összeurópai támadó hadakat. Akik a szabad Magyarország ellen szövetkeztek olyan céllal, hogy országunkat elfoglalják, népünket pedig maradéktalanul kiírtság a föld színéről. Már akkor is! Ez nagyon elgondolkodtató. Valakinek mindig fáj a foga megszentelt országunkra. A Kárpát-Duna medencei Magyar hazánkra.
896 végére befejeződött a nagy honegyesítés. Nyugat, illetve a németség féltékenyen szemlélte a céltudatos államszervezést. A hunok és avarok hatalmát látták újraszületni, amitől rettenetesen féltek. Gyermek Lajos tanácsadói, a felső papság és főnemesség megelőző háborút ajánlottak a magyarok ellen, hogy meggátolják teljes letelepedésükben. Előzően a követjárásban álnokul legyilkolják Árpád kiváló hadvezérét Kurszánt és kíséretét. Majd Luitpold őrgróf vezérlete alatt 100.000 fős hadsereget toboroztak össze. A Duna minkét partján és a vízen vonultak hajókkal Magyarország felé. Árpád kitűnő hírszolgálata révén időben értesült a támadásról és a Pozsony előtti térségben felvette a benyomuló erőkkel a harcot. Először a hajóhadat semmisítették meg. Taplós nyilakkal felgyújtották, majd Kund búvárjai megfúrták és elsüllyesztették a német flottát. Aztán bekerítették és szétverték Ditmar érsek seregét, majd átkeltek a Dunán és Luitpold főseregét győzték le. Utána a vert német hadat az Ennsig üldözték. A német hadsereg óriási veszteséget szenvedett: a fővezér Ditmar érsek, 2 püspök, 3 apát és 19 gróf is elesett. Ezután a vesztes csata után a németség hosszú évtizedekig nem mert Magyarország ellen hadat viselni. Így Közép Európában a mindenkori magyar fejedelem akarata érvényesült. E győztes csatával Árpád és fiai biztosították az életjogokat nemzetünk számára. Három fia: Tarhos, Üllő és Jutas elesett az ádáz küzdelemben, de önmaga is olyan súlyos sebeket kapott, hogy rövidesen azokba 907. július 9-én belehalt.
A pozsonyi csata kimenetele gyászos volt a németekre nézve. Tőlünk magyaroktól, a győzelem ellenére, nagy áldozatot követelt: a Turul-nemzetség nagy fiát vesztette el a haza.
Figyelemreméltó Államalapító Árpád fejedelem hőslelkűsége és hadvezéri
tettrekészsége. A pozsonyi csata idején 67 éves volt! Nem messziről irányította a
harcot, fiait és népét a halálba küldve, hanem maga vezette azt a csatába induló
magyar vezérek jellegzetes hozzáállásával, jelszavával: utánam előre! Életével és halálával példát adott nemzetének és az utókornak.
Páratlan teljesítmény Árpád nagyfejedelmünk honegyesítése. A bölcsesség, bátorság, fegyelem, szervezés és az önfeláldozás mintaképe örök időkre fiaival együtt. Ilyen hazaszeretetről, származástudatról, hivatástudatról, mint amilyenről ÁRPÁD APÁNK és családja tett tanúbizonyságot, egyetlen uralkodó sem követte. A magyar életfolyamat biztosításáért végzett küzdelmükben életüket adták. Igen elgondolkoztató, hogy ilyen óriási teljesítmény ellenére az elmúlt évszázadokban nem ünnepelték emlékét. Hadvezetése nem volt tananyag katonai iskoláinkban. Az országalapítás ténye nem lett örömünnepély…!!
Dicsőség őseink honmegtartó erejének!
Csodált és szeretve tisztelt őseink emlékére szövetségünk egy ÁLDOS étket készített. Őseink kiemelkedő események alkalmával áldos étket készítettek. Ezzel a különös ízvilágú harmónikus összetett levessel emlékeztek, gyászoltak illetve vigadtak is. Írom így, mert áldosokat főztek lakodalmakkor, megemlékezésekor, halotti torok alkalmával is. Táltosok készítették, ismert és közkedvelt volt a nép egész körében jó íze és tápláló volta miatt. A Táltosok közreműködése által készített étek szakrális értékeket is közvetített. Összekötő volt múlt és jelen között. Akkor és most is. Beletették a föld alatti, földi és a föld feletti világ teremtményeit. Az áldos megfelel a ma is ismert és alkalmazott konyhatechnika és táplálkozás tani kívánalmaknak.
A megemlékezésünkön felelevenítettük a pozsonyi csata hiteles tényeit és történetét. Volt időnk elővenni íjainkat és egy picit hódolni szenvedélyünknek. Sajnos két tagunk munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudott résztvenni. A főzésről az áldos elkészítéséről Tóth Jani tagunk gondoskodott. Igyekezett legjobb tudása szerint készíteni, nem is csalódtunk benne. Tőle megtudtuk, hogy mit érdemes tudnunk erről az ételről. Az étel elfogyasztása előtt elénekeltük hazánk himnuszát, és Hégely Laci bácsi énekelt nekünk egy gyönyörű dalt. Közös étkezés következett az áldos elfogyasztása, majd kötetlen beszélgetés és a végén együtt énekeltük a katona dalokat amelyet citerán kísért Laci bácsi. A megemlékezést a Székely Himnusz eléneklésével zártuk.
Mindannyian kitárt szívvel vártuk és éltük át ezt a 5-6 óra hosszát. Még a másnapi beszélgetésekkor is csak arról tudtunk beszélni, hogy mily gyönyör költözött a lelkünkbe.

Polgár Zoltán – Múltunk a Jövőnkért Szövetség elnöke