25-en vállalkoztunk e túrára, 9 felnőtt /Kádasék, Roczóék, Beliczayék, Paulcsikék/ és 16 kézilabdás fiú, 3 db háromszemélyes és 4 db négyszemélyes kenut kaptunk kölcsön Almási Imrétől, a békési kikötő parancsnokától, és a „Százlábú” Egyesülettől, természetesen a szükséges lapátokkal és mentőmellényekkel együtt.

Pénteken reggel 8 órakor találkoztunk a kikötőben, ahol egy kis ismertetőt kaptunk a túrakenuzás alapszabályairól, a vízi közlekedés írott és íratlan szabályairól, beosztottuk a csapatokat, kiválasztottuk a kormányosokat /akik a hajó hátuljában ülve kormányoznak/.

Ezt követően a kikötő öblében próbautat tettünk, ahol a három kapusból és egy mezőnyjátékosból álló kenu mindjárt bele is borult a vízbe – s ezzel az aznapi borulási tervünket teljesítettük is. Miután mindenki elhelyezkedett, holminkat vízhatlan zacskókba csomagolva elindultunk úti célunk,

Köröstarcsa felé. Az időjárás remek, napos volt, viszont a Kettős-Körös áradt, ezért nagyon zavaros, piszkos, hordalékos. De ez csupán a fürdési kedvünket befolyásolta.

Az út kb. két és fél óráig tartott kényelmes tempóban. Menet közben próbáltunk együtt maradni, a leszakadókat bevárni. Gyönyörködtünk a szép természeti környezetben, s próbáltuk rávenni a „turistáskodókat” /akikből majd’ minden hajóba jutott/, hogy ők is evezzenek.

Dél körül értünk a köröstarcsai kikötőbe, ahol sikeresen partra szálltunk, a hajókat biztonságos helyre, a vontára kötöztük. Kis pihenés után hozzáláttunk az ebéd elkészítéséhez, amiben a fő szerepet Roczó apu vállalta.

A Roczó apu által saját kezűleg kifogott és tisztított kárászokat és keszegeket beirdalva, borsos lisztben megforgatva forró olajban, tárcsán kisütve, friss kenyérrel és jó étvággyal fogyasztottuk el. Az ízletes és kiadós ebéd utáni szomjoltásban a kikötő büféje volt nagy segítségünkre.

Az egész napos program után, kellemesen elfáradva, jóllakottan, közös élményekkel gazdagodva /ezt talán azon csapattag nevében is állíthatom, aki nem tud úszni, nem kenuzott még ez idáig és a halat sem szereti/ este 7 óra körül hagytuk el a tarcsai kikötőt.

A nap sikeres lebonyolításáért köszönjük a segítséget a lelkes felnőtteknek, Almási Imre kikötőparancsnoknak, a „Százlábú” Egyesületnek a hajókért és a szállításukat lehetővé tévő vontáért, ill. a békési Kajak-kenu Clubnak, a borulásmentességet pedig a srácoknak, akik komolyan vették intő szavainkat.

Békés, 2010. augusztus 6. Pné B. G. szülő