A szelíd gólyának elkezdődött a rehabilitációja a Hortobágyi Madárkórházban

Egy korábbi alkalommal már olvashatott minden kedves látogató arról a gólyáról, aki a szelídsége által szerzett nagy hírnevet Békésen. Ahogy egyre kezesebbé vált, mindinkább felhagyott a természetes életmódjával, így a saját érdekében befogásra került. El kellett elszállítani a Hortobágyi Madárkórházba, ahol a szakemberek megkezdték a rehabilitálását.

Az emberek nem igazán akarták elfogadni azt, hogy muszáj mennie, és befogásának szívszorongató perceiben sajnálkozva nézték végig, amint a kedvencüket betuszkolják egy autóba, majd elindulnak vele.
Mostantól egy olyan új élet vár rá, mely által megtanulja azt, hogy hogyan is kell életben maradnia a természetben.

A gólyával együtt a szinte mindennapos nézőközönség is eltűnt a Spar parkolójából. Minden bizonnyal sokak számára felejthetetlen emlék lesz ez a komisz madár. Az emberek túlzott rajongása és a sok-sok „meggondolatlan” gondoskodás révén került ilyen kedvezőtlen élethelyzetbe. Az eleinte félénk és tartózkodó madár röpke napok alatt szemtelenné és pimasszá vált, ahogyan kapcsolata az emberekkel egyre bensőségesebb lett.

Reggel és kora délután óramű pontossággal jelent meg szokásos helyén, ugyanis nagyon jól tudta azt, hogy az emberek különféle élelmet fognak felkínálni neki. Oly nagy szeretettel simogatták őt, mintha egy kóbor kutyus lenne, akire már jócskán ráfér az emberi szeretet. Persze ő ezt a szeretet nem viszonozta.

Sőt, egy idő után már válogatóssá vált, és nem evett meg akármit, amit tenyérből felkínáltak neki. Mivel vadmadár és a vad ösztönei vezérlik, így az emberek jó szándékú segítsége egy idő után, újfajta viselkedést váltott ki belőle. Mintha napról-napra egyre jobban ráunt volna a sok simogatásra, és azokkal szemben agresszív magatartást tanúsított, akik etetés helyett csupán a simogatás kedvéért közelítették meg.

Nemegyszer lendült támadásba, és erőteljesen odavágott az illetőnek, ahol érte, és néhány esetben pedig már csak a kerékpár mögött lehetett az ember biztonságban. Na persze ha az emberek nem közelítették meg túlságosan, akkor a gólya nyugodt maradt, és nem tört rá a harci kedély. Az utolsó szabad napjaiban már nem járt el a természetes élőhelyeire a folyóvizek és rétek közelébe táplálkozni, hisz megszokott volt, hogy a napi betevője a gyomrába biztosítva van.

A pimasz madár sokszor olyannyira elkényelmesedett a területén, hogy a parkoló autók tetején találta meg a kényelmes kilátóhelyet.

A madár befogásának az egyik oka éppen az agresszívvé váló természete, a másik pedig a táplálkozási szokása miatt volt. Nagy problémát jelentett az, hogy mellőzte a természetes élelmet. Egyértelműen nem helyénvaló az, hogy az emberek szalámival, főtt hússal, és egyéb konyhakész élelemmel etették. A madár testsúlya fogyásnak indult és egyre többet guzorgott.
Ez a nem mindennapi kapcsolat, mely kialakult egy röpke hét alatt a jóérzésű emberek és e vadmadár között, újabb bizonyítéka annak, hogy ténylegesen sokan szeretik az állatokat! Legyen szó egy dobozba rakott kismacskáról, vagy útszélén kilökött kutyusról, vagy éppen legyen az egy gólya!

„ESÉLY” Állat- és Természetvédő Közhasznú Egyesület