Cs. Kiss Andor életrajza:
1926. április 10-én született Hajdúböszörményben. 5 éves korában, húga születésekor meghalt Édesanyja, így elõbb Édesapja és Nagyszülei nevelték, majd Nagynénje és családja fogadta magához a két félárva gyermeket.
Általános és középiskolai tanulmányait szülõvárosában végezte. Hitre jutásában, lelki fejlõdésében nagy szerepet játszott Nagyapja, a gimnáziumban is megalakult Keresztyén Ifjúsági Egyesület munkája, az ébredési konferenciák, s a helybeli gyülekezetben is pezsgõ lelki élet. Így kapta elhívását a lelkipásztori szolgálatra.
1945 szeptemberében iratkozott be a Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karára. Felkészülése a lelkipásztori szolgálatra a hitben és ismeretben való boldog növekedés áldott korszaka volt.
Szeniorsága után – bár külföldi ösztöndíjas nem lehetett – a határok lezárása miatt kinevezték a Debrecen-Szabadságtelepi Gyülekezet segédlelkészévé. Itt ismerte meg az áldott életû lelkipásztor, Sipos Károly nagyobbik lányát Katicát, akit 1951 októberében feleségül vett.
Együtt mentek már új szolgálati helyére: Hajdúsámsonba. Innen az egyre növekvõ családjuk útja Szamosangyalosra, majd újra vissza Hajdúsámsonba vezetett. 4 gyermekük született: Tamás, Ágnes, András és Éva. E küzdelmes, nehéz évek alatt – fõleg tanítónõ felesége áthelyezésével kapcsolatban – sokat kellett küzdjön helyi és megyei hatóságokkal, párttisztviselõkkel.
1962-ben Vértesre került a család, ahol csodálatos gyorsasággal templomot renovált vezetése alatt a gyülekezet. Nagy fontosságot tulajdonított itt is, mint minden gyülekezetében a személyes lelkigondozásnak, családlátogatásoknak. A gyülekezet minden tagját körzetvezetõ presbiterek segítségével számon tartotta. Az itt töltött 11 esztendõ is tartogatott küzdelmeket – elsõsorban a gyermekek körében végzett munkája miatt –, de mindezeket hittel, bátran, Istene és egyháza igaz szolgájaként vívta meg.
Nagylétán folytatódott szolgálata, majd 1977-ben szülõvárosa, Hajdúböszörmény hívta meg lelkipásztorának.
6 év után a Békési Gyülekezetbe érkezett, ahol Beszterczey Andrással együtt un. „kettõs lelkészségben” végezték a gyülekezetépítés munkáját, csaknem 8 esztendeig. Tavaly megjelent önéletírásában az „Ez jutott nekem” címû könyvben így ír békési munkájukról:
„A két lelkipásztor közt kialakított munkarendet is örököltük az elõdöktõl, ami nekem is jól bevált. E szerint egy héten át, hétfõ reggeltõl vasárnap estig minden békési szolgálatot: istentiszteletet hétfõtõl péntekig minden reggel, vasárnap kétszer, bibliaórát, keresztelést, esketést, temetést – a külterületekrõl is –, lelkészi hivatali ügyeletet az egyik lelkipásztor látta el. Ez nem azt jelentette, hogy a másiknak féléves szabadsága volt, hanem õ ment vasárnap Muronyba, Kamutra, Bélmegyerre, szabadon mehetett családlátogatásra, szolgálhatott más gyülekezetben, de nyugodtabban intézhette magán vagy családi ügyeit is.”
Meg kell még említsük a békési évekrõl az énekkart, a csigatésztát készítõ csoportot, az évente kétszer szervezett kirándulásokat, mint a pezsgõ gyülekezeti élet különleges alkalmait.
Békési szolgálata idején kapcsolódott be nagyon aktívan a Református Iszákosmentõ Misszió munkájába, számos gyógyító konferencián is szolgálva Berekfürdõn, majd Dömösön.
Két évig részt vett az S.O.S. telefonos lelkisegély szolgálat munkájában is, amit átkerülve Gyulára már nem tudott folytatni.
Ezek mellett egyházi tisztségeket is bõséggel ellátott: volt egyházmegyei jegyzõ, fõszámvevõ, fõjegyzõ, tanácsbíró, többféle elõadó, egyházkerületi tanácsbíró és zsinati rendes tag is.
1990 végén Nagy László gyulai esperes-lelkipásztor kérte: menjen nyugdíjba és a Gyulai Gyülekezetben beosztott lelkészként szolgáljon tovább. Itt legfontosabb feladata az Esperesi Hivatal adminisztrációja volt, de ugyanúgy végzett gyülekezeti szolgálatokat is.
Ha egy új missziói terület nyílt meg a gyülekezet elõtt – kórház, börtön – ezt hallotta az esperes szájából: „Elvégzi Bandi bácsi!”
A munka a szolgálat örömét két családi tragédia árnyékozta be a gyulai évek alatt:1991-ben legkisebb gyermekét, 1995-ben feleségét veszítette el. Ezeket is nagy hittel, példamutató erõvel tudta elhordozni, elfogadni Istentõl. Felesége halála után még egy évig szolgált Gyulán, majd 1996 nyarán elvette feleségül lelki gyermekét, Megyeri Magdolnát, aki azóta odaadó, hûséges társa, támasza. Két évet szolgáltak ezután együtt Körösnagyharsányban, majd újra Békésre költöztek.
Az utóbbi tíz és fél esztendõ sem ölbetett kézzel telt el Cs. Kiss Andor életében. Szociális Otthonban, bibliaórákon, hétközi és vasárnapi istentiszteleteken szolgált hosszú évekig, s még ma is a Békéscsabai Kék Kereszt csoportban, amelyet a mai napig vezet.
2009. április 10-én töltötte be 83. életévét. Fizikailag bár meggyengülve, de fiatalos lélekkel, teljes szellemi frissességben, szilárd hittel szolgálja ma is a Szentháromság Istent – hála Neki, Aki az erõt adja mindehhez!
