I. Magyarország nemzetiségi és felekezeti viszonyai 1920 elõtt
Magyarország mindig is soknemzetiségû ország volt, de ez a jelenség különösen a 18.század óta szembeötlõ, amikor III.Károly és Mária Terézia idegen telepeseket hívott az országba, valamint a királyi udvar elõsegítette a belsõ vándorlást is. Az országban sok nemzetiség élt, és éppen ezért nem lett volna lehetséges, hogy 1920-ban igazságos határokat húzzanak a gyõztesek, mert a nemzetiségek nem csupán egymás mellett éltek, hanem az egyes népek településterülete egymásba ért, összemosódott. Különösen jó példa erre Erdély vagy a Délvidék, ahol számos nép élt egymással elkeveredve. Erdélyben a német szászok két nagy tömbben éltek (Nagyszeben és Beszterce környékén), de a Bánát vagy a szatmári vidék már etnikailag kevert volt. Az egyre nagyobb román „tengerben” sûrûn voltak magyar szigetek, magyarlakta városok, falvak. Tömbmagyarság lakott a Székelyföldön is, és a Partium is többnyire magyarlakta terület volt. Sokkal nehezebb volt a helyzet a Bácskában és Bánátban, ahol egy tucat nemzetiség élt egymás mellett: németek, magyarok, románok, szerbek, horvátok, szlovákok, bolgárok, ruszinok, zsidók. Ezek etnikailag és vallásilag nagyon kevert területekké váltak a betelepítéseknek köszönhetõen. Horvátországban horvátok és szerbek, a Felvidéken szlovákok, magyarok és németek, Kárpátalján ruszinok, magyarok és zsidók éltek egymás mellett. A késõbbi trianoni országhatárok között a többség magyar volt, de itt is jelentõs számban találunk német és szlovák tömböket. Összességében nézve Magyarországon a nemzetiségek elérték az 50%-ot, a magyarok pedig majdnem kisebbségbe szorultak saját hazájukban.
Ha vallásilag vizsgáljuk meg Magyarországot, szintén tarka kép bontakozik ki a szemünk elõtt. A magyarországi római katolikus egyház igazi soknemzetiségû egyház volt, amelynek hívei többnyire magyarok, horvátok és németajkú svábok voltak, de kisebb részben a szlovákok is ide tartoztak. Ezzel kontrasztban a magyarországi reformátusok egyháza szinte teljesen magyarajkú volt, néhány német és szlovák gyülekezetet nem számítva. Az evangélikusok tábora többnyire németekbõl (szászok) és szlovákokból állt, de a Dunántúlon kisebb-nagyobb evangélikus magyar közösségeket is találunk. Ennek is köszönhetõen az evangélikus egyház az egész országra kiterjedõ laza egyházszervezetû közösség volt, amely elsõsorban nemzetiségi szigetekre terjedt ki. Több településen több evangélikus gyülekezet is létezett nemzetiségek szerint (általában magyar-német, vagy német-szlovák). A görögkatolikus egyház hívei románok és ruszinok voltak elsõsorban, de a Tiszántúlon magyar gyülekezetek is szervezõdtek. Õket is súlyosan érintette Trianon, az egyház három fele szakadt szét. Jelentõs számban éltek Magyarországon ortodox görögkeletiek: szerbek és románok, kisebb részben ruszinok. Külön vallási kisebbséget jelentettek a zsidók (izraeliták). A népegyházak 19.századi megerõtlenedése, a liberális teológia térhódítása nyomán az éhes lelkek megmentésére Magyarországon is megjelentek a nyugatról, esetleg a tengerentúlról érkezõ kisegyházak, különösen is a metodisták, baptisták, adventisták és a nazarénusok, akik komoly térítõmunkába kezdtek. Valamennyien többnemzetiségû felekezetekké váltak, mert a baptistáknak a magyarokon kívül szép számmal voltak német, szlovák és román gyülekezetei is. Fontosak voltak ezek az egyházak, mert míg a nagyegyházak gyakran Krisztus igéi helyett a nemzetiségi és faji gyûlölködés magvait hintették el, õk az egymás iránti szeretetrõl, a krisztusi együvétartozásról tettek bizonyságot.
Minden megváltozott 1918 után. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyszerûen széthullott, és vele együtt Magyarország is. A nemzetiségeket lekezelõ és nem partnerként kezelõ Magyarország több államra hullott szét. Az 1920.június 4-én aláírt trianoni békeszerzõdés mindezt csak megpecsételte. De nem csak az állam esett szét több darabra, hanem a magyarországi egyháztestek is.
II. Egyházaink Trianon után
A katolikus egyház
A békerendszer szétszabdalta az ezeréves, Szent István idejében kialakult magyar egyházszervezetet, és mindössze négy egyházmegye maradt, amely megúszta csonkolás nélkül: az egri érsekség, a váci, székesfehérvári és veszprémi püspökség. Csehszlovákia kapta meg a nyitrai, besztercebányai, szepesi, valamint a munkácsi görög katolikus püspökséget, az eperjesi püspökség nagyobb részét. Romániáé lett az erdélyi egyházmegye, valamint a gyulafehérvár-fogarasi görög szertartású érsekség. Jugoszláviához került a zágrábi érsekség, a szerémi, zengg-modrusi egyházmegye, a körösi görög katolikus püspökséggel együtt. Több egyházmegyét szétszabdaltak a határok. Az esztergomi érsekség területének nagy részét az északi szomszédhoz csatolták, és csak azért maradhatott meg, mert hozzá tartozott Budapest is. A rozsnyói, kassai, szatmári, csanádi egyházmegyének csak kis darabjai maradtak Magyarországon, míg a váradi, pécsi és kalocsai egyházmegyék harmadát-felét vágta le az új határ. A szombathelyi püspökséget is jelentõsen megcsonkították. A magyar kormányzat és az egyház vezetõi mindent megtettek azért, hogy Róma ne kerítsen sort a feldarabolt egyházmegyék kánoni megosztására, mert azzal elismerték volna a határok végleges voltát. Ezért aztán azokon a területeken, ahol a püspök az egyik országban maradt, míg megyéje másik része egy szomszédos államhoz került, a Szentszék vikáriust nevezett ki az „elárvult” területek élére. Amikor a Szentszék megállapodásokat kötött az utódállamokkal, sor került az ideiglenes megosztásra, és a határon túli egyháztestek, vagy éppen a püspök nélkül maradt magyarországi egyházmegye-csonkok apostoli kormányzókat kaptak. Ugyanilyen nehézségekkel kellett szembenézni a szerzetesrendeknek is.
A református egyház
A református egyházat is igen súlyosan érintette a trianoni béke, mert hagyományos egyházkerületeket vágott szét. A Magyarországi Református Egyház tulajdonképpen csak 1881-ben jött létre a debreceni zsinaton, azelõtt az egyházkerületek teljes önállóságot élveztek, és az erdélyi református egyház is teljesen független volt a magyarországi egyháztestektõl. Innentõl fogva öt egyházkerület alkotta a református egyházat: a dunamelléki (Budapest), a dunántúli (Komárom, majd Pápa), a tiszántúli (Debrecen), a tiszáninneni (Miskolc) és az erdélyi (Kolozsvár) egyházkerület. Mint mondottuk, az egyház szinte teljesen magyarajkú volt. A 19.században a reformátusoknak is szembe kellett nézniük az elvallástalanodás problémájával. A vallási élet formálissá vált, ehhez járul továbbá az is, hogy a református teológia is átvette a racionalista és liberális teológiai elveket, amely „hitetlen” lelkészeket eredményezett. A folyamattal a belmisszió vette fel a versenyt a dualizmus évtizedeiben. Evangélizációkat tartottak, bibliaiskolákat, vasárnapi iskolákat szerveztek, egyesületek jöttek létre, és lassan kibontakozott az ébredés. A trianoni békével határon kívül került az erdélyi egyházkerület, a tisztántúli egyházkerület fele, a dunamelléki egyházkerület déli része, a horvátországi, burgenlandi gyülekezetek, Kárpátalja református népe, valamint a magyarlakra Felvidék csíkjának magyar és szlovák reformátusai. A 2073 gyülekezetbõl 1012-t elveszített az egyház, híveinek száma 2,6 millió fõrõl 1,6 millióra csökkent a megmaradt országterületen. 3000 lelkészbõl 1000 az utódállamokban rekedt, az 1753 elemi iskolából 1117 maradt, a tanítók száma 3215-rõl 2252-re esett vissza. Az eredetileg 27 református gimnáziumból kilenc az elcsatolt területeken volt. Szükségessé vált az egyház újjászervezése. Magyarországon megmaradt a négy egyházkerület rendszere. A megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodva létrejött az új délvidéki református egyház, északon pedig létrejött a csehszlovákiai református keresztyén egyház, amely a felvidéki mellett a kárpátaljai gyülekezeteket is összefogta. A tiszántúli egyházkerület keleti felébõl megalakult a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, amely az erdélyiekkel együtt alkotta a Romániai Református Egyházat. Az új magyar református egyházak rögtön kisebbségi sorsban találták magukat. A traumának is köszönhetõen Magyarországon és Romániában is komoly evangéliumi ébredés bontakozott ki, amely kisöpörte a racionalista és liberális teológiai szemléletet a református egyházból.
Az evangélikus egyház
A háromnemzetiségû evangélikus egyháznak négy egyházkerülete volt: a dunáninneni, a dunántúli, a tiszai, bányai egyházkerület, de külön egyházat alkottak az erdélyi szászok (Augsburgi Hitvallású Evangélikus Egyház). Az evangélikusok 1891-ben fogadták el alkotmányukat, amely megerõsítette a zsinat-presbiteri rendszert. Különösen súlyos veszteséget jelentett Trianon, mert az 1,3 millió evangélikusból kevesebb, mint félmillió maradt Magyarországon. A Felvidék szlovák és német gyülekezetei önálló egyházzá alakultak. Jelentõs számú német és szlovák gyülekezet került az új Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, ahol szintén új egyházat alakítottak szlovák dominanciával. Az erdélyi szász egyház terjes egészében román fennhatóság alá került. A Romániához csatolt magyar és szlovák gyülekezetek Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyház néven szervezõdtek meg. Magyarországon megváltozott határokkal, de megmaradt a négy egyházkerületi struktúra. A magyar egyház összesen 770 gyülekezetébõl 484 maradt Magyarországon, és 25 evangélikus középiskolából is csak 8 maradt meg. Hat tanítóképzõbõl négy a határokon kívülre került, a négybõl pedig három fõiskola maradt határon kívül. A Kárpát-medencei evangélikusságnak is meg kellett tanulnia élni az új körülmények között.
Az unitáriusok
A kicsiny szentháromságtagadó unitárius egyház elsõsorban erdélyi egyház volt, amelynek alföldi gyülekezetei a reformáció után elenyésztek. Trianon elõtt nem sokkal jött létre a helyi reformátusok közötti szakadás miatt néhány alföldi gyülekezet. 1920-ban 115 gyülekezetbõl mindössze négy maradt Magyarországon, a püspökség Kolozsváron volt.
Az ortodoxok
A szerb és a román ortodox egyház 1920 után saját országában államegyházként funkcionált. Magyarországon kevés szerb és román ortodox közösség maradt, ezek között meg kell említeni a Békés megyei román és a Duna-melletti szerb gyülekezeteket. Létezett ezeken kívül több görög, orosz, bolgár ortodox egyházközség is, de ezek nem képviseltek komolyabb erõt.
A baptisták
A baptista misszió a 19.század közepén indult el Magyarországon. Munkájuk nehéz volt, de fáradozásaikat megáldotta az Úr, és szerte az országban komoly eredményeket értek el a szervezõk. Jelentõs volt a magyar mellett a román, szlovák hívek száma, de voltak horvátok és német is a baptisták soraiban. 1920.június 4. a baptista közösséget is érzékenyen érintette, mert a 24 ezer baptistából mindössze 8 ezer maradt Magyarországon, a többiek román közigazgatás alá kerültek. Kényszerûségbõl újjá kellett szervezni a magyarországi egyháztestet, de Erdélyben is új kereteket kellett találni a munkához. Az erdélyi baptisták között kb. 7 ezer magyar volt, a többiek románok, németek, oroszok voltak.
III. Összegzés
Megállapítható, hogy Trianon nem csak a nemzetet és a magyar gazdasági térséget darabolta fel, hanem az egyházakat is. A protestáns egyházak gyorsan újrarajzolták egyházkormányzati körzeteik határát, de sokkal nehezebben ment ez a katolikus egyház esetében, amelynél a püspökségek határait csak hosszú évek után rajzolták át végleg. A trianoni seb gyógyításában nagy szerepe van az egyes felekezetek határokon átívelõ együttmûködésének. Meg kell említenünk itt a Magyar Református Egyház 2009.május 22-i létrehozását, amely a szlovákiai egyháztest kivételével egyesítette a Kárpát-medencei református egyházkerületeket.
Mucsi András
