Ebben az évben május 29-én verte fel izgatott zsivaj és nyüzsgés hangja a rossz idõ ellenére is a gyermeknapi várakozással tele iskolafolyosókat és termeket. A borús idõ ugyanis ide kényszerítette az eredetileg szabad térre tervezett játékokat és versenyeket.

Ebben az évben a csillagászat éve van, tehát ennek jegyében születtek meg a gyermeknapi rendezvények.

Az alsósok akadályversenyt tartottak – igaz nem a szabadban, hanem csak a folyosókon és termekben. Az olyan ügyességi játékok mellett, mint a kapszulaválogatás és a mocsárjárás, vagy a társak vontatása gördeszkán, csillagakasztó-váltóverseny volt, amelyben az a csoport nyert, aki adott idõ alatt a legtöbb papírcsillagot akasztotta a fogasra. Világegyetemünk keletkezése az õsrobbanással indult, a játékban ezt léggömb-durranások helyettesítették. Egy másik játékban le kellett dobni a csillagokat – no nem az égrõl, csak a tábla szélérõl, vagy éppen a tanári asztalra tett kólás dobozokról.

Az égen is színesek a csillagok – hát még a fantáziánkban. A csillagszínezõ versenyen kiélhették a festési vágyaikat a gyerekek. Csillagok születését és végignézhettük, ahogyan papírból, origamis módszerekkel kialakultak az ügyes kezû gyerekek munkája nyomán.

Azok, akik a világûr hatalmas méreteit szerették volna rajzaikon kifejezni, a folyosók falára ragasztott hatalmas papírlapokon rajzolhattak krétával égitesteket vagy akár marslakókat.

A felsõsök osztályonként vidám társasjátékokkal múlatták az idõt a tornateremben.

Elõször reklámszövegeket kellett elõadni megadott megszólalási stílusban, ami nagy derültséget keltett.

A karaoke is népszerû volt, fõleg a nagyobbak énekelték lelkesen az ismert dalokat, amelyekben természetesen a csillagok is szerepeltek.

Ezt követte a kiflievõ verseny. A kifli alakja a telõ, vagy fogyó Hold alakját is eszünkbe juttathatta volna, bár a versenyezõk csak azt érezték, hogy kissé nehéz lenyelni.

Az aktivity-játékban – valljuk meg – nem lehetett könnyû dolguk a mutogatóknak és osztálytársaiknak sem, akiknek ezekbõl a mozdulatokból kellett kitalálniuk csillagászati fogalmakat, égitestek nevét. De sokaknak mégis sikerült.

A játékot csillagászati tesztfeladatsor zárta, amelyet meg lehetett tanácstalankodni az osztálytársakkal vagy éppen az osztályfõnökökkel.

Mindezeknek a feladatoknak megoldásával pontokat szereztek az osztályok, amelyek alapján a legjobbak akár tortát is nyerhettek. Míg a zsûri értékelt, a többi helyszínen zsongott az iskola: lehetett testápoló cikkeket, olcsó ékszereket vásárolni. A hûvös idõ ellenére is sok fagyi fogyott, de sorban álltak az amerikai minifánkért is.

És aki kíváncsi volt arra, milyen az iskolánk környéke a magasból, azt harminc méter magasra emelték a városi önkéntes tûzoltók kosaras autójukkal. A fiatal tûzoltók közül sokan néhány éve a mi iskolánkba jártak.

Bõséges volt tehát a program-kínálat: Kriszti néni arcfestést végzett, a számítógépteremben nagy sebességgel folyt az információcsere, és volt, akinek hosszú haját újszerû frizurává varázsolták a fodrászlány kezei. Mindeközben a stúdiósok élõ kívánságmûsort szolgáltattak az udvaron és az aulában.

Fél tizenkettõ is elmúlt már, amikor a tornateremben a 6.c-s lányok táncbemutatója után (amelynek zenéjét maguk állították össze, és a koreográfiáját is maguk tervezték) sor került az eredményhirdetésre. Az akadályversenyen és a vetélkedõn elért pontszámok alapján a legjobb osztályok nagy-nagy tortát nyertek. A tortatulajdonosok osztályok listája: az 1-2. osztályosok között az 1.b osztály, a 3-4. osztályosok között a 4.c osztály, az 5-6 osztályosok között az 5.a osztály, a 7-8 osztályosok között a 8.c osztály örülhetett a kerek édességnek, amelyet iskolánk diákönkormányzatának vezetõje, Dávidné Gyarmati Zsuzsanna nyújtott át.