Gyimesi János visszaemlékezõ írására Nyeste Sándor olvasónk hívta fel a figyelmet, amit nagyon köszönünk neki!
A MAGYAR KOSÁRLABDASPORT TÖRTÉNETE
Emlékek, történetek
Kispadról az emigrációba
1957-ben történt.
Édesapám csapata a Lenin Intézetben (ez volt a neve az egykori Tőzsdepalota, ma MTV épületének) játszotta NB I-es bajnoki mérkőzését a Békés csapatával.
A békési edző Gyöngyösi Elek a mérkőzés eleji kézfogáskor a következő meglepő mondatot súgta neki: „Jánoskám, vigyázz a csapatomra!”.
A mondat a második félidő elején nyerte értelmét, mikor is Elek nem jött vissza csapata kispadjára.
Arra, hogy mi állt az eltűnés hátterében, évek múlva magától a foszereplőtől kaptam választ.
Gyöngyösi Elek kiváló békési kosárlabdázó, gimnáziumi testnevelő, aki iskolai csapatával került be az NB I-be. 86 éves korában hunyt el. Élettörténete szomorú 20. századi értelmiségi karrier, szoros összefüggésben az 1956-os forradalommal.
A negyven éves, ereje teljében lévő testnevelő tanár egyike lehetett a korabeli Békés legsikeresebb polgárainak. Országos hírű leánykosárlabdázói öregbítették hírnevét. Természetes volt tehát, hogy 1956-ban szerepet kapott az iskola Forradalmi Bizottságában.
Népszerűsége egy életre megpecsételte sorsát.
A forradalom leverése után havi rendszerességgel összeverték a rendőrségen, majd néhány hónap után felajánlották neki, hogy együttműködése esetén mentesül a verés alól. Elek nem ezt választotta, eldöntötte, hogy megszökik Békésről. Ez nem volt egyszerű feladat, mert minden lépését ellenőrizték. Az említett mérkozésen is ott ült a lelátón a ráállított civil nyomozó. Elek úgy járt túl az eszén, hogy a mérkőzés elején kis csomagját letette a férfi WC-ben, a félidőben pedig kiment könnyíteni magán. A többit már az elején leírtam.
A szegény „beépített néző” még ma is keresi hova tűnt az edző, ha ő is meg nem halt.
Gyímesi János "
A cikk eredetiben a www.superjam.hu oldalon jelent meg.
