Márciusban indult a Karacsos kosarasok számára a diákolimpiai idény.
Az 1996/97-es korosztálytól elvárható volt, hogy a megyei fordulók után az országos porondra is kilépjenek. A megyei döntőn a fiúk a várakozásnak megfelelően szerepeltek, második helyezettként kivívták a jogot az országos elődöntőn való részvételre. A hét elődöntő csoport közül a mieink a nyíregyházi négyesbe lettek besorolva.
2011. április 14-én került sor az elődöntőre. A tét az országos nyolcas döntőbe jutás volt, ahová csak az első helyezett kvalifikálhatta magát. A békési fiatalok előtt két kosaras fellegvár utánpótlás csapata tornyosult ellenfélként: a végső győzelemre is esélyes Nyíregyháza valamint a Debrecen. Harmadik vetélytárs a kosaras körben ismeretlennek számító Sátoraljaújhely. Helyszíni sorsolás után a békési csapatnak a Debrecen gárdájával kellett először összecsapnia. Színvonalas mérkőzésen az esélytelenebbnek ítélt csapatunk 74-60- ra diadalmaskodott. Játékunk meggyőző, erőtől duzzadó volt, a végeredmény egy pillanatig sem volt kétséges.
Ezt követően a Nyíregyháza várt a mieinkre. A mérkőzés tétje: a nyolcas döntő volt. Talán tudat alatt ez zavarhatta meg a fiúkat. Elképesztően gyenge első félidőt produkáltunk, a játékunk nem volt folyamatos, sorozatos rossz döntések, eladott labdák jellemeztek bennünket ebben a szakaszban, eredményeként 20 pontos hátránnyal vonulhattunk a pihenőre. A mérkőzés és a továbbjutás kérdése gyakorlatilag eldőlt. A második félidőre a tét az volt, hogy emelt fővel jöhessünk le a pályáról. Ennek az elvárásnak megfeleltünk, egy egészen más békési csapat futott ki a második félidőre. A játékunk ugyan ekkor is akadozott, de a békési szív sok mindent ellensúlyozott. Fordítani nem sikerült, a de a második félidőt döntetlenre tudtuk hozni, így a végére maradt ez első felvonásban összeszedett hátrány.
Nyíregyháza-Békés 60-40.
Csapatunk bebizonyította, hogy a legjobbaknak is méltó vetélytársa tud lenni, ugyanakkor tény , hogy egy álommal szegényebbek lettünk.
A csapat edzőjeként vegyes érzések kavarognak bennem. Szomorúvá tesz, hogy nem éltünk a lehetőséggel, az utolsó lépcsőfokon elbuktunk /de nem megbuktunk!!!/. De: Büszke vagyok a gyerekekre, büszke vagyok a CSAPATOMRA, büszke vagyok az elért eredményre. Örülök, hogy ezekkel a srácokkal a dolgozhattam, és örömmel tölt el az, hogy a közös munkát jövőre is együtt folytathatjuk.
Köszönöm az iskola támogatását, köszönettel tartozom a szülőknek, akik mindig mellettem, mellettünk álltak.
Srácok! Ugyan a nyakatokban csak ezüstérem csillog, de a mellkasotokban aranyszív dobog, és ez minden medálnál értékesebb!
A CSAPATOM: BÁNSZKI RÓBERT, BUDAI GÁBOR, BUDÁS NORBERT, DUZS BENJAMIN, FEHÉR ZSOLT, KOPANYICZA ANDRÁS, KOVÁCS PATRIK, LIPCSEI IMRE, MOLNÁR ÁKOS, NAGY CSABA, NAGY TAMÁS, OLÁH ZOLTÁN, PATAKY ÁDÁM, SÓDAR BENCE, SZABÓ KRISZTIÁN, SZLÁDEK PÉTER.
Balog Lajos
