1. Torinó
Piemont tartomány székhelye a Pó-folyó partján, a 150 éve egyesített Olaszország első fővárosa volt. Korábbi ismereteim alapján egy tipikus ipari nagyvárosnak képzeltem, de szerencsére ebben tévedtem. A FIAT-gyár persze kimaradt, nem láttam.
Számunkra leginkább Kossuthról lehet ismert a neve. Az emlékműve egy nagyon szép téren található.
Az egyházi ereklyék legnevezetesebbje a torinói lepel. Eredetije nem nézhető meg, csak az eredeti nagyságú, élethű fényképe van kiállítva a látogatók számára.
Az italok ismerői előtt az itt készülő Cinzano, Martini, Campari, stb. neve bizonyára ismerősen cseng.
Nagy és szép város, hatalmas parkokban és terekben bővelkedik, árkádos központi tere az üzleteivel kifejezetten elegáns és hangulatos.
Egyik nevezetes épülete a 170 méter körüli magasságú Mole Antonelliana, ahol - többek között - filmtörténeti múzeum működik. Itt nézelődve, az egyik kivetítőn láttam egy rövid részt fiatalságom egyik legemlékezetesebb filmjéből, a "Rocco és fivérei"-ből. Éppen a film egyik kulcsjelenete ment, amikor Annie Girardot és Alain Delon a Milánói Dóm tetőteraszán sétál. Ekkor elhatároztam, hogy Milánóban legközelebb "nekem is sétálni kell ott"!
A Mole Antonelliana kilátójából jól láthatóak az Alpok 4000 méteres csúcsai, és egész Torinó. Ezt a várost mintha vonalzóval szerkesztették volna, annyira jól érzékelhető innen a településszerkezete.
Rendőreik hozzák a tipikus olasz mentalitást: bohókásak még szolgálatban is, és nagyon segítőkészek. Tudnék egy kellemes személyes élményt mesélni róluk, de az talán nem való ebbe az élménybeszámolóba...
Összegezve a véleményemet: sokkal szebb Milánónál!!!

2. Milánó
Számomra az ellentmondások városa Lombardia székhelye. A Dóm-tér és környéke, a teret a Scala-térrel összekötő fedett bevásárló utcája, a Galleria (itt így írják) kivételével keveset tudnék látványosságként megemlíteni, de azért van néhány.
A Dóm világhírű, az olasz gótika egyik remekművének tartják, bőségesen díszitett kívül-belül. És felmentünk lifttel, fejenként 8 euróért a tetőteraszra, végre sétálhattam a nevezetes helyen! A város látképe egyáltalán nem ejtett rabul, a nagyságán túl nem tudnék sokat mondani róla.
A szintén világhírű nevezetességük, a Scala... hogy is mondjam? - kívülről "semmi különös". A budapesti vagy a bécsi Opera mellett ez egy átlagos bérház benyomását keltené.
Csak illusztrálandó az ellentmondást, került ide egy kép az ócska villamosról, holott szupermodern szerelvények is járnak ugyanott. A városból amit láttam a "jó nagy és jellegtelen" benyomás maradt meg bennem leginkább.
Itt láttam életemben az egyetlen olyan ócska bérházat, amelynek a lépcsője az épületen kívül van, onnan lehet az egyes emeletekre jutni. A régi amerikai filmekben lehet ilyet látni, valamilyen "gettó" jellegű helyszínt mutatva.
Sportrajongóknak azért a San Siro megér egy látogatást. Apropó! - a Galleria egyik üzletét közösen üzemelteti a Milan és az Internazionale fele-fele részben, mindenki megy arra az oldalra vásárolni vagy nézelődni, amelyik csapatnak drukkol, és a nem éppen halvérű olaszok ott sem esnek egymásnak. (El tud valaki képzelni Budapesten egy közös Fradi-Újpest shopot?...)

3. Bergamó
Az előző két városnál nagyságrendekkel kisebb, Milánótól kb. 40 km-re. Lakosainak számát tekintve Kecskeméthez hasonló nagyságú város.
Jól elhatárolható két részből áll: a városfallal övezett, hegyre épült óvárosi, és a jobbára a XX. században épült újvárosi részből. A modern újvárosi részből a legegyszerűbb a fogaskerekű siklóval felmenni az Óvárosba. A műemlékek zöme itt található, és nagyszerű panoráma tárul onnan a szemünk elé.
Az Újváros igen forgalmas, hiszen sok út érinti Bergamót.
Csak érdekességként említem meg, hogy itt egy kétéves körüli kislány "bevont a játszadozásába". Majd a csinos mamájával szóba elegyedve (a legkülönbözőbb nyelvek töredékeivel próbálkozva), kiderült a mama szlovák származása, és különösen kedvessé vált, amikor megtudta, hogy magyar vagyok. Régen a Kner Nyomdában dolgozva a sok csabaitól, valamint a gyakori szlovákiai kempingezéseim során ragadt rám valamennyi szlovák szó, és a végén ezen a nyelven értettünk leginkább szót.
Összességében egy szép és kellemes városnak tartom Bergamót, meglátogatását szivesebben ajánlom, mint Milánóét.