Kulacs:
A blogomon elolvashatjátok fantáziatörténetemet, miután hosszú átgondolás után úgy döntöttem, hogy közzéteszem. Amikor a történet elkészült, éreztem, hogy valami még hiányzik: illusztrálni kellene.
Megtörtént.
Ez volt az elsö (és valószínüleg utolsó) próbálkozásom a vízfestékkel, vagy – hogy ez szörnyen müvésziesen hangozzon – aquarellel, ami az elsö képek döcögö botladozásai után valahogy átmentek egy furcsa technikába : fessünk vízfestékkel is úgy, mintha olajjal festenénk. Aminek a következménye az lett, hogy amíg az elsö képeknél bö vízzel festettem, addig kb. a 11. képtöl kezdve a szín lett tömény, és kevesebb vizet használtam, ezáltal nem átfuttattam a színeket egymáson, hanem egymásra festettem öket.
Miért nem adattam ki a történetet az illusztrációkkal egy kiadón keresztül, vagy anyagi támogatókat keresve ? Mert nem tudok és nem akarok kilincselni, megalázónak tartom magamra nézve, könyörögni, hogy aztán jóindulatúan megszánjanak. Nem. Inkább itt adom közre – mert itt nem kell senkinek sem pénzért a zsebébe nyúlni, csak egy kattintás – és máris ott lehettek a Kiskörözs partán, az események kellös közepén. Kívánok Nektek jó szórakozást, mind a BLOG – omban leírt történethez, mind az itt következö illusztrációkhoz. Ha a történetböl írt musicalem forgatókönyvét vagy az ehhez komponált 40 zenei betétet meg akarjátok ismerni – hát ehhez már mégiscsak velem kell fölvennetek a kapcsolatot.
Balázs Gábor (Kulacs)
