Az idei reformációi istentiszteletre vártuk a református gyülekezet mellett a baptista és pünkösdi testvéreinket is. Az istentiszteleten a református és baptista egyesített kórus is szolgált Farkas János és Erdei István vezénylete alatt, valamint verset mondott Kraszkó Ilona gyülekezeti tagunk.
Feyér Sándor lelkipásztor a második korinthusi levél ismert igeszakasza („ez a kincsünk cserépedényben van….”) alapján prédikált. Felidézte Luther és Kálvin alakját, és utalt arra, hogy egyikük sem lehetett volna az, akivé vált, ha nem Isten választotta és indította volna õket erre. Luther csendes szerzetes volt, Kálvin az íróasztal embere, de a Lélek indíttatására mégis forró lelkû reformátorok lettek. Mindketten „szerelmesei voltak Isten igazságának”, és együtt hirdették azt. Elmondta viszont, hogy nem Luther és nem Kálvin volt az, aki meggyújtotta a fényt, hanem Isten, és õk engedelmes eszközök voltak Isten kezében. Feyér Sándor arra hívta fel hallgatóit, hogy legyenek az Igének hordozói és továbbadói, és ne féljünk szólni. „Nekünk Krisztus által, Krisztusban kell élnünk” – mondta.
Mucsi András presbiter, középiskolai tanár a reformáció hátterét és társadalmi hatásait mutatta be. A reformáció nem egységes folyamat, ezért szerencsésebb reformációkról beszélni, többes számban. Van lutheránus, református, anglikán, unitárius, anabaptista reformáció, más és más hatással. Kitért arra, hogy miként változott meg a templomok belseje, a lelkészek jogállása. Míg korábban latin nyelven, a népért és nem a néppel együtt folyt a mise, a reformáció után az istentisztelet az adott ország nyelvén folyt, és a fõ helyet a prédikáció foglalta el, bár volt olyan hely is, ahol nem volt prédikáció. A katolikus hit nyomait nem lehetett teljes mértékben eltüntetni. A reformációs örökségrõl szólva a következõképpen fogalmazott: „Lássuk meg a sok felekezetben Isten kegyelmét, aki a sokféle mentalitású, kegyességû, Istent keresõ ember számára egy sok különbözõ felekezetet ajándékoz. Ahogy a testnek is sok tagja van, úgy van ez a keresztyénségben is. Sokszínûségünk mellett együtt alkotjuk Isten egyházát. A jelen körülmények között mindenki megtalálja a saját kegyességének megfelelõ gyülekezetet, legyen az a liturgiát elõtérbe helyezõ, konzervatív vagy éppen a dicsõítõ zenét preferáló közösség.” (Elõadása a cikk mellékleteként letölthetõ!)