A Porto melletti Gulpilhares település már a 47. alkalommal rendezte meg nemzetközi néptáncfesztiválját, melyre mi békési néptáncosok is meghívást kaptunk. Tíz felejthetetlen napot tölthettünk el vendéglátóink jóvoltából Portóban és környékén. Az utat a Belencéres Alapítvány szervezte és bonyolította le. Magyarországot és városunkat huszonkilenc táncos és három tagú zenekar képviselte a négy különböző településen, ahol menettáncokkal és minden alkalommal 45 perces műsorunkkal szórakoztattuk a közönséget. A fesztivál hét együttes részvételével zajlott. Rajtunk kívül képviseltette még magát Spanyolország, Macedónia, Mexico és három tánccsoporttal maga Portugália is.
A fesztivált megnyitó rendezvényen, melyre az óceán partján egy szép parkban került sor, 25 perces műsorral mutatkoztunk be. A változatos és helyenként virtuóz táncainkat a nagyszámú, lelkes közönség kitörő örömmel fogadta. A művészeti munka irányítását a néptáncegyüttesünk művészeti vezetője Mahovics Tamás végezte. Magas színvonalú műsoraink valamennyi helyszínen osztatlan sikert arattak.
A Portugáliába vezető több, mint 3300 km-es utat egy barcelonai kitérővel és pihenővel tettük meg, ahol a kötelező 9 óra pihenőidőt városnézéssel, strandolással töltöttük. A 30 órás utazás és egy óriási séta után Barcelona homokos tengerpartján több órát sikerült csoportunknak eltöltenie a kellemesen meleg vízben, méteres hullámok között. A barcelonai programok lebonyolítását egy kint élő békési honfitársunk, Molnár Sándor segítette. Ezúton is köszönjük neki a ránk áldozott idejét és fáradságát.
Ezután egy újabb napos út várt ránk még a célállomásunkig, melyet rövid pihenőre a spanyolországi Leónban szakítottunk meg. Másnap késő délután érkeztünk meg Porto városába, ahol Vila Nova de Gaia városrészében foglaltuk el a szállásunkat egy több szintes kollégiumban, 30 perces sétára Porto városközpontjától.
A fesztivál kötelezettségein kívüli szabadidőnket igyekeztünk hasznosan kitölteni. A portugál mondás négy várost említ meg, utalva a városok legjellemzőbb tevékenységeire: Braga imádkozik, Porto dolgozik, Coimbra tanul, Lisboa (Lisszabon) szórakozik. Csoportunknak az első három városba sikerült ellátogatnia belepillantva azok építészetébe, hétköznapjaiba. Ezen túl meglátogattuk még a "Portugál Velence" néven emlegetett Aveirot és egy kis folyó menti, hangulatos városkába, Soureba is eljutottunk, ahol vendégszereplésünk volt.
Többször élvezhettük a nap sugarait Gulpilharesben, az óceán partján. Bár a víz nagyon hideg volt és hatalmas hullámok mosták a partokat, néhányan rendre bemerészkedtünk a habok közé.
Egy ízben hajókáztunk Porto folyóján a Douron, onnan gyönyörködve a part menti épületekben, házsorokban, hidakban, valamint eljutottunk egy pincelátogatásra és borkóstolóra is a SANDEMAN cég pincészetébe. Az ízektől felbuzdulva mindenki hozott is a hazaiaknak kóstolót a finom borokból.
A portugál vendéglátóinkban barátságos, kedves, vendégszerető embereket ismerhettünk meg. Egy érdekes várost és vidéket fedezhettünk fel ott. Mi a szívünkbe zártuk ezt a régiót, megfogadva, ha tehetjük, még visszatérünk egyszer oda.
Augusztus 15-én vágtunk neki ismét a hazafelé vezető hosszú útnak, hogy egy néhány órás pihenőre megállva, Marseille városával és strandjával is megismerkedhessünk.
Békésre a Portóból való indulásunkat követően 54 órával érkeztünk meg elfáradva, de élményekkel telve.
Barna Zoltán
Belencéres Alapítvány
