A csapat tagjai idősek és fiatalok vegyesen vágtak neki a nagy kalandnak a Múltunk a Jövőnkért Szövetség három tagjával. A társaság idegenvezetője pedig barátunk a "Tiszteletbeli Székely" Vidó Laci bácsi volt.
Végig élvezetes idegenvezetése mindenre kiterjedő volt és még egy kanyar vagy domb se maradt ki, amelyről nem tudtunk meg mindent. A bőséges és látványos program teljes felsorolása több oldalt venne igénybe.
Így inkább csak szemezgetve lehet ebben az írásban. Erdély kapuja a Királyhágó megkapó szépségét csodálatos reggelben verőfényes napsütés mellett élvezhettük. Nyoma sem volt ködnek vagy párának, lélegzetelállító látvány volt. Nem kevésbé kincses Kolozsváron Mátyás királyunk hatalmas impozáns lovas szobra.
A Szent Mihály templom és Mátyás szülőháza is szerepelt a programban. Marosvécs és Báró kemény család történetét és a környék csodás dolgait, történeteit ismerhettük meg Fábián Feri bácsitól. Feri bácsi büszkén mesélte el, hogy szolgált még Horthy parancsnoksága alatt. Idős kora ellenére szellemileg és fizikálisan is kiváló formában tartja magát. Gróf Czegei Wass Albert sírja és a híres Helikon asztal megtekintése is fontos része volt a kirándulás e napjának. Este Holtmaroson Bartha József református lelkész és kedves háza népe fogadott bennünket finom ételekkel, kényelmes szobákkal, székely vendégszeretettel. Az Istenszékére neki induló csapat nagy fába vágta a fejszéjét, de a látvány a tetőn mindent kárpótolt. Nehéz volt, de egy életre szóló csodálatos emlék maradt az biztos. Istenszéke szakrális hely a székelyek magyarok szemében is. Wass Albert hamvainak egy részét is itt, innen szórták le Erdély gondoktól ráncos orcájára.
Továbbiakban sok nevezetes hely közül még a Békás-szoros, Gyilkos-tó, Farkaslaka Tamási Áron sírja amely kiemelendő. Utazásunk másik fontos megállója Homoródfürdő volt , ahol három éjszakát töltöttünk. Mádéfalvai emlékhelynél, amelyet "Székely Mohácsnak" is szoktak nevezni szembesülhettünk Mária Terézia és a habsburgok gonoszságával. Kétszáznál is több fiatal székely legénynek kellett meghalni, mert nem akartak idegenben harcolni ezért lemészárolták őket az éj leple alatt osztrák katonák. Ennyit a sokak által emlegetett nagy "sógorságról". Emlékezetes megálló volt az Antalné Tankó Marika néni csángó múzeuma, amely dacol az idő múlásával.
Szerény körülmények között ez a kedves asszony családjával küzd a csángók megmaradásáért. Kis unokája Szendike csodálatos népdalokkal és szavalattal kápráztatta el az utazó közönséget. Bizony sokan meg is könnyezték a kis "művésznőt". Öröm volt a szívnek és léleknek egyaránt. Ez után a Rákóczi-vár, "ezeréves határ" és Nyerges-tető volt a sorrend ahol több száz kopjafa állít emléket a hős székely huszároknak, akik mind itt haltak meg a magyar szabadságharcban 1848-49-ben.
A csíksomlyói Kegytemplomban a csíksomlyói Szűzanya mindig haza várja magyar gyermekeit. Mi is fejet hajtottunk és imádkoztunk nemzetünk felemelkedéséért a mindenkit "átölelő" Babba Mária előtt. Következő nagyobb megállónk Székelyudvarhely volt, ahol a szoborpark, rendezett főtere és utcái nagyon szépek voltak. A népművészeti boltban testvérként fogadtak és kedves kiszolgálás mellet válogathattunk Székelyföld remek kézműves és egyéb kisipari termékeiből. Orbán Balázs a "legnagyobb székely" sírjánál is tisztelegtek a kirándulók. Megkapó látvány volt a sírhoz vezető utat a látogatók tizenkettő székelykapu alatt teszik meg. Kézdivásárhely és Segesvár is örök emléket vésett szívünkbe szépségével és történelmével. Megtekintettük még a hazafelé vezető úton a Tordai hasadék bejáratát, Torockó főterét és a Székelykő monumentális látványában is gyönyörködtünk.
A haza érkezés este kilenc óra volt fáradtan, de szívünkben sok gyönyörűséggel, mosollyal, büszkeséggel szeretett Erdélyünkről. Az utazók elmondása szerint mindenki jól érezte magát. Nekünk ez volt a boldogság a célunk pedig a magvetés, amely minél több emberben nyitja meg a felébredést. Úgy búcsúztunk el, hogy találkozunk szeptemberben induló újabb "Hazatalálás" előadássorozatunkon.
Múltunk a Jövőnkért Szövetség tagjai
