Tanítójuk közreműködésével megismerték Benedek Elek életét, felidézték a régi mesemondó hagyományokat. A gyerekek elhozták a kedvenc mesekönyvüket, abból olvastak fel részleteket egymásnak.
Mesék szereplőivé válva dramatizáltak, báboztak, majd egy mese-vetélkedőben csapatonként mérték össze tudásukat.
Mesés, izgalmas nap volt, "túl az Óperencián", mert:
"a népmese lelkünk tápláléka, amely a súlyosabb ráébredéseknél a lelket csodákkal könnyíti, a nehézségeknél rejtett segítőket ad, és a mindennapok szigorára a határtalan szabadsággal felel.
Szabadságunk van abban, hogy a mese szövetében rejtező örökségünkből és táplálékunkból mennyit és mit látunk meg.
Ha felülünk a népmese táltos lovára, megmutatja, mit kell tennie a szerencséjét keresőnek, az elüldözöttnek és annak, aki valaminek híján van.
A mesehősök figyelő szemmel és nyitott szívvel haladnak útjukon, akárcsak a rácsodálkozó és útját kereső gyermek.
Ha így hallgatjuk a mesét, saját csodatevő segítőinket találjuk meg benne.
A legapróbb mesehallgatók, a kamaszok, a szülők és nagyszülők számára is mindennapi táplálék a mese, ugyanakkor pótolhatatlan és utánozhatatlan élményt adó utazás."
Barnáné Varga Emília tanító
