I. Kálvin János születése és ifjúsága

Jean Cauvin, vagy ahogy a magyarok ismerik, Kálvin János 1509. július 10-én látta meg a napvilágot a franciaországi Noyon városában. Édesanyja, egy buzgú hív? katolikus n?, fiatalon elhunyt, így a édesapja, Gerard Cauvin nevelte a gyermekeket. Kézm?ves családból a jegyz?i állásig küzdötte fel magát. Egyházi kapcsolatai révén elérte, hogy Jean fia megkapja a helyi püspöki székesegyház La Gesine kápolnájának kápláni tisztét, majd a St.Martin de Marteville templom papja lett formálisan a fiú. Ez jó jellemzi a kort: a 12 éves gyermek már két templomban volt pap, anélkül, hogy azzá szentelték volna. Az így szerzett jövedelem b?ven fedezte tanulmányait. El?ször a helyi székesegyházi káptalanban tanult Kálvin, ahol elsajátította a latin nyelvet.
1523-ban ment Párizsba, hogy a kor szokásának megfelel?en képezze magát. Párizs ekkor nagy egyetemi város volt, ahol a lakosság majdnem negyede egyetemista volt. El?ször a Collége de la Marche, majd a College Montaigu hallgatója volt. Itt ismerte meg Mathurin Cordiert, aki a tanárja volt, és komoly keresztyén emberként közel vitte tanítványaihoz Krisztus szeretetét. Szorgalmas tanuló volt, aki éjfélig is fennmaradt a tanulás érdekében. A szó szoros értelmében a Montaigu kollégiumban nem tanítottak teológiát, hanem a retorika és logika tudományát kellett a diákoknak elsajátítani annak érdekében, hogy ezt követ?en elvégezhessék a teológiai tanulmányokat is. Kálvin apja ugyan papnak szánta a fiát, de meggondolta magát, és a nagyobb anyagi haszonnal kecsegtet? jogi pályára irányította az ifjú Jánost. Így ? Orleans-ba költözött, és hallatlanul nagy szorgalommal elvegezte a jogi egyetemet. Fegyelmezett, szorgalmas tanulását kiemelked? emlékez?tehetség segítette. Jogi ismereteinek kés?bb nagy hasznát vette Genfben.
A jog tanulása mégsem volt nagy örömére, mert ezt csak apja iránti engedelmességb?l végezte el, és szíve a bölcsésztudomány, valamint a teológia felé vonzotta. 1531-ben apja súlyosan megbetegedett, majd nemsoká meg is halt, így aztán azt csinálhatott, ami szíve szerint való volt. Miután Orleans mellett Bourges városában is tanult, ott megismerte Melchior Wolmar német humanista tudóst, aki segített neki megtanulni a görög nyelvet. Már ekkor írt egy teológiai munkát: a 2.korinthusi levél magyarázatát.
1532-ben már Párizsban találjuk a Collége Royal hallgatójaként, ahol már teljesen a humanizmus híve volt. Ekkor írt egy kommentárt Senece római tudós egyik munkájához, de mégsem lett humanista tudós.
Az 1530-as évekt?l Franciaországban is terjedni kezdtek a reformáció eszméi, amely alatt f?ként Luther tanait kell értenünk. A lutheranizmus eljutott Párizsba is, és az egyetem tanárai között egyre többen szakítottak Rómával. Kálvin is megtért, és protestáns lett. 1533 ?szén rektorrá választották Nicolas Cop egyetemi tanárt, aki november 1-jén mondta el székfoglaló beszédét. Valószín?leg Kálvinnal együtt írták. A beszédben egy szó sem esett a szentekr?l, annál több az evangéliumról, valamint az azért vállalt szenvedésért. Copot feljelentették, menekülnie kellett, és a megtért Kálvinnak sem volt már maradása a városban. Vidéken bujkált, még Navarrai Margit hercegn?nél, a protestánsok védelmez?jénél is megfordult. 1534 tavaszán Noyonba ment, ahol lemondott egyházi javadalmáról. Teljessé vált a szakítás a római katolikus egyházzal.
1534 ?szén úgy látta a kés?bbi reformátor, hogy kockázatos Franciaországban maradni, ahol I.Ferenc rendkívül kegyetlen megtorló hadjáratot kezdett a protestánsok ellen, így Basel városába, Svájcba utazott. Ekkoriban itt élt a már id?s Rotterdami Erasmus, valamint több üldözött protestáns teológus. I.Ferenc francia király azzal védekezett a külföld el?tt a vérengzések kapcsán, hogy ? csupán a „veszélyes” anabaptistákkal számol le. Kálvin erre tollat ragadott, és 1536-ban papírra vetette hatalmas m?vét, a Tanítások a keresztyén vallásra cím? könyvét, amelyben kifejti nézeteit a keresztyén hitr?l, és megvédi a protestánsokat. Ugyan a m?vet Ferenc királynak dedikálta, az minden valószín?ség szerint el sem olvasta. A m?vet Kálvin élete során többször is átdolgozta. Ez a könyv alapozta meg Kálvin európai hírnevét. Ekkoriban ismerkedett meg a reformáció svájci, nem lutheránus, hanem kés?bb reformátusnak nevezett irányzatával.
Kálvin 1536-ban Renata hercegn? meghívására Ferrarába utazott, de nem id?zött ott sokáig, hanem hazatért Franciaországba, hogy ott minden vagyonát eladja. A francia-német háború miatt nem mehetett Baselbe a megszokott úton, hanem kénytelen volt Lyon és Genf felé venni az irányt. 1536 júliusában érkezett Genfbe, ahol a Faral lelkésszel való találkozás megváltoztatta az életét.