Események voltak aztán böven. Amikor 1975-ben abbahagytam a gitározást, nagyon szokatlan volt, az elsö Szilvesztert fellépés nélkül eltölteni. Barátaink hozzánk jöttek, hogy majd együtt elmegyünk a Dübögöbe. Semmilyen olyan rendezvényre nem akartam elmenni, ahol valami zenekar fellép, mert nem bírtam elviselni, hogy ök ott a színpadon (vagy dobogón) - én meg lenn, a nézök között. Bár a Dübögöben is volt szilveszteri program, és úgy emlékszem, valamilyen zenekar is, de az nem tünt olyan veszélyesnek számomra, mint például a KISZ-ben egy zenekar triumphját megélni.

Este csináltunk bólét, aztán addig kóstolgattam, míg olyan 9 órára kikészültem - elaludtam. Valamikor éjjel 2-kor ébredtem föl...sehol senki...nosza elmentem utánuk a Dübögöbe. Valahogy így telt el az 1976-os Szilveszter is - majd, hogy 1977-ben abbagytam italt, kávét, dohányzást - ezáltal lecsendesedtek az ünneplések is. Akkori feleségemmel és a barátnöjével Egerben szilvesztereztünk. Lengyelországba akartunk menni, Krakkóba, de olyan iszonyú hóvihar tört Keleteurópára, hogy az utolsó percben megváltoztattuk a tervünket. 1978-79-80 - Egyszer Szegeden köszöntöttük az Újévet, egyszer Budapesten, de 1980 Szilvesztere minden más volt, csak nem örömünnep. Fiunk nagyon beteg volt, de még nem tudtunk bizonyosat, így félelemmelteli várakozással néztünk az új év, 1981 elé.

Az a szokásos "Na vajon mit hoz az új év!" kérdésre megkaptuk a választ: - ezúttal borzalmat hozott, Kisfiunk elvesztését, Hazánk elvesztését, és 1981 Szilveszterét már itt töltöttük Stuttgartban egy ismerös házaspár rokonainál, ahol minket mint valami csodalényeket, úgy kezeltek.

Majd amikor ismét gitárt vettem a kezembe, megpróbáltam a régi otthoni érzésekkel a színpadra kimenni, de az alapvetö dolgok hiányoztak: a KISZ és a békési közönség - vagyis a barátaim és ismeröseim. Hamar megtanultam az itteni zenészi mentalitást. Megtanultam? A mai napig sem! Én még mindig ott tartok, hogy a legszívesebben hétfötöl-péntekig próbálnék, szombat-vasárnap pedig fellépnék. ...nék...nék...nék - Elmúlt minden!

Voltak jó szilveszteri bulik is, szép számmal. Például 1985-ben, a Bódeni-tónál, Ludwigshafenben, a Hotel Löwe dísztermében, ahol 500 fös közönségnek zenéltünk, és természetesen ott aludtunk, majd reggel a lovagteremben reggeliztünk, az óriási kandalló elött, amelyben megnyugtatóan ropogott az égö fa hasábja. Aztán 1000 DM-val a zsebünkben tértünk haza.

Vagy a Musiker Initiative Rock hatalmas szilveszteri bulijai, ahol mi és még néhány legmenöbb stuttgarti amatör rockzenekar egymást váltva a DOWNTOWN színpadán reggelig tartó hatalmas vígasságot rendeztünk - egy ilyenröl itt a videó, a képtárban.

Majd ez is elmúlt, és miután már nem éltem semmiféle alkohollal, így nyugodtan nekivághattunk a szilveszteri éjszakáknak. Addigra már mostani feleségemmel és neveltlányommal együtt voltunk, 1985 óta, és vittük a kislányt is mindenhova. (Emlegeti is mindig, hozzáfüzve, hogy " - Opa, kár, hogy az unokáid már nem látnak téged a színpadon...".)

Amikor 1990-ben abbahagytam a gitározást (azt hittem, hogy végérvényesen), a Szilveszterek is lecsendesültek - kényelemböl nem mentünk el messze, hanem a környék szórakozóhelyein ünnepeltünk. Persze, mondanom sem kell, hogy az a fajta tüzijáték-orgia, ami itt van, és 1981-ben éltük át elöször, az eljön minden szilveszterrel. De ez már otthon sem új, otthon is ellövögetnek a levegöbe néhány millió forintot...

Majd, amikor 1996-ban, amikor már bizonyossá vált, hogy lesz Nosztalgiakoncert 1997-ben Békésen, akkor szilveszterkor az egyik olyan barátomnál voltunk, aki kölcsönadta a gitárját több hónapra, hogy gyakorolhassak addig, amíg nekem nem lesz egy sajátom. (Mostmár a szilvesztert kisbetüvel írom, mert meguntam nyomogatni a nagybetü - billentyüt.)

1997-ben már itt is volt újabb zenekarom, pontosabban a kerékpársisak készítö dobosunk üzemében próbáltunk, és szilveszterkor náluk ünnepeltünk. Ez mindig így ismétlödött, de szilveszterkor már nem játszottunk. Késöbb meg, hogy annyi zenekar, zenész megfordult gitáros-életemben, összekavarodott minden. Hányszor megtettem a javaslatot, hogy játszani kellene szilveszterkor, amire jött a kioktatás, hogy nekik fontosabb a családjukkal együtt szilveszterezni - biztosan igazuk volt. De én ezt mindig másképp láttam. Ugyanúgy, mint amikor - vagyis állandóan - arra apelláltam, hogy ugyan, gyakoroljunk már többet, körülbelül 1997 - és 2011 között, amikor is mindannyiszor a standard választ vágták a fejemhez: " - Gábor! Elsö a család! Második a munka! Harmadik a kert, sport, hobbyk - és a zene majd csak ezután fog következni, az X-dik helyen...! Akkor ezek szerint, a zene még csak hobby sem volt számukra." - Hej, de hányszor ki lettem ilyen módon oktatva...!

2004 óta az a szokás járja, hogy egy szükebb baráti körünk gyülik egybe: egy billentyüs-keyboardos, egy gitáros-billentyüs-blues harp - os, és jómagam - természetesen feleségeinkkel. Hol nálunk, vagy valamelyiköjüknék jövünk össze, meg-meghíva még idegeneket. Megy a "zenélés" egész este, megunásig, de azért jó egymás között lenni. 2006-ról 2007-re volt egy házaspár még a bluesharpos-nál, a hölgy kijelentette, hogy ö boszorkány. Hozott egy csomó sárgaréz ázsiai gyógyító gong-tálat, egy méteres átméröjü gong-ot, aztán éjfélkor, ahelyett, hogy a tüzijátékot nézhettük volna, elkezdtek mindketten vadul körbeugrálni az asztal körül, minket meg egyenként a tálakkal bekeríteni - nos, viccesnek találtam. Állítólag a rezgések gyógyító hatása majd jelentkezni fog az új évben.

JELENTKEZETT!!! 2007, január 1-én, reggel 6-kor arra ébredtem, hogy az alhasam tájékán szörnyü nagy nyilallások vannak, alig birtam kivánszorogni, és a vizelet is véres volt. Nosza, rémülten ébresztettem Feleségemet, és gyerünk a Marienhospital-ba, az ügyeletes kórházba. A kivizsgálások megállapították, hogy ezek a "csoda-gongok" rezgései vesekövet robbantottak nálam, és azok távoztak el ekkora fájdalommal. Ez volt a legutolsó alkalom, amikor az ezotériát még komolyan vettem.

Szilveszterkor, 0:00-kor ünnepélyesen összekoccannak a pezsgöspoharak, "boldog újévet" - kívánunk, megpusziljuk, átöleljük egymást, majd egy gondolat száll belém: mit fog hozni az új év, a jövö év, az elkövetkezendö év, A JÖVÖ?

Mert, hogy a jövö az mindenütt ott van. A prognózisokban, a tervekben, és a jövö az kedvelt témája az élet minden terén megtalálható guruknak. Mert a guruk azok mindenütt ott vannak, és megmondják neked, hogy melyik a helyes út, amellyel a jövödet építeni fogod. És csakis az az egyetlen helyes út, amit éppen a következö guru föltétlen ajánl. A jövö. Mert az olyan valami messzi, távoli dolog, ott...ahol...na majd ott aztán...

Aztán mi lesz ott? Ki élte meg a 7 milliárd ember közül akár egyetlen egy is a jövöt már? Hogy mi lesz mondjuk 2012 április 25-én? Vagy július 9-én? Na, ez érdekes egy dátum, mert én ekkor már nyugdíjban leszek 3-ik napja, de ha szerencsém lesz, akkor heti néhány órában még tovább fogok dolgozni itt a muzeumban, ugyanazt, amit most is csinálok. De ehhez elöször is meg kell születnie az engedélynek, amely vajúdik már 3 hete, és talán január elejéig megmondják, hogy igen-e, vagy sem. Aztán - meg is kell ám érni azt az idöt. Mert mégegyszer fölteszem a kérdést: ki tudja a 7 milliárd ember közül, akár egyetlen egy is, hogy mikor fejezödik be az élete??!!

JÖVÖ! Micsoda reménységet keltö szó, amelyet aztán, mint életünk egyetlen megoldását próbálják belénkplántálni a sokat tudók..., a guruk..., a minket lelkiismeretlenül átverö, kiszipolyozó, kirabló, jövöt szajkózó önjelölt próféták, akiknek tulajdonképpen csak egy a fontos: - a saját zsebük megtöltése! Hej, de nem hiszek nektek....!

De vajon a következö másodperc is nem már a JÖVÖ? Tudod, hogy mi történik a következö másodpercben, percben vagy órában? Találgatni lehet, de az nem a jövö, hanem a mi fantáziánk, illúziónk. És mire ezt elolvasod, ez a mondat is már a múlté! Ilyen közel vannak egymáshoz, és a jelen az csak egy csalóka, átmeneti pillanat. Gondolkozzatok csak el ezen...

Ezért - most majd, szilveszter éjszakáján 0:00 - kor, ha kiittam a pohár pezsgömet, megpusziltam Feleségemet, kinézek majd az ablakon, és nézem a tüzijátékot. Nem fogom többé megkérdezni, reményteljesen, melankólikusan, hogy "vajon mit hoz a 2012-es év...?" - hanem, talán életemben elöször: átadom, megadom magamat a SORSNAK.

Még egy utolsó megjegyzés: saját számításom szerint a zenélés már nem fog többé az életemben fontos szerepet játszani. Na guruk! Ide a jóslattal!