A békési Csuta Bettina egy hónapot dolgozhatott az Európa Unió Leonardo Da Vinci programjának keretében a távoli Finnországban. Miért választja egyre több fiatal a külföldi munkát? Miért másabb a kinti mentalitás? Ezekről beszélgettünk Bettivel

Békés Mátrix: Hogy kerültél Finnországba?

Csuta Bettina: A Zwack-ban tanulok Békéscsabán, pincér illetve szakács leszek végzettségem szerint. Az iskola már régóta jó külkapcsolatokat ápol, Máltára vagy Finnországba lehetett idén is kijutni, ehhez viszont nagyon keményen kellett tanulni, 75%-os eredményt vártak el folyamatosan, több rosta is volt, sikerült bennmaradnom!

B.M.: Uniós program keretében utaztál ki több másik diákkal. Milyenek a benyomásaid, mennyiben másabb ott dolgozni?

Cs.B.: Teljesen más a hozzáállás kint, ami kezdődik azzal, hogy mindenki mosolyog, mindenki türelmes, segítőkész, és a lakosság több mint 80% folyékonyan beszél angolul, a kisdiákoktól kezdve a 80 éves nagymamáig. Nyelvi problémánk így nem igen akadt.

Más a mentalitás, például egyáltalán nincs borravaló, de tisztességes a fizetés, nincsennek megélhetési problémák, patika tisztaságú a környezet, pedánsan óvják értékeiket.

Még a helyi újságba is bekerültünk, mint távoli országból érkezett tanulók.

Egy magamfajta kezdő, gyakorlatilag tanuló vendéglátós alapban 11 Eurós órabérrel indít, ez mondhatni alap, gyakorlattól, teljesítménytől, szaktudástól függően ez emelkedik.

B.M.: Melyik városban voltál gyakorlaton és az intenzív munka mellett jutott – e idő kikapcsolódásra, ismerkedésre az országgal?

Cs.B.: Minden nap 8-tól 15 óráig voltunk beosztva, elsőnek egy iskola éttermében volt a gyakorlatunk, amely azonban annyira felszerelt és modern volt, hogy nálunk legkevesebb egy 5 csillagos étteremnek felelne meg.

Majd Mikkeliben egy étteremben folytattuk másodmagammal, kint is volt egy konzulens tanár, aki segített és helyi diákok is, akik pártfogásukba vettek minket, minden napra szerveztek valamilyen programot, mondanom sem kell, a kirándulástól a bulikon át a közös bevásárló sétákig minden kipróbáltunk.

B.M.: Úgy érzed, hasznosnak bizonyult a kint eltöltött idő?

Cs.B.: A legnagyobb elismerés, amit kint kaptam, az utolsó nap ért, az étterem vezetője egy kis kártyát adott át, amelyen a címűk és pár sor állt, mely szerint ha végeztem, csak jelentkezzek náluk munkára, mert számítanak rám. Ma úgy látom, a nyáron visszamegyek.

B.M.: Köszönöm beszélgetést és sok sikert!