A kommunizmus áldozatainak emléknapja

Friss hír: A Gellért Szállóban rendezték meg azt a tudományos szimpóziumot, amely a kommunizmus áldozatainak történetét kutatja. A Hortobágyi Kényszer-munkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete (HKEE), és a Konrad Adenauer Alapítvány közös szervezésében létrejött konferencián kijelentették, a sokáig elhallgatott borzalmakról mindenkinek tudomást kell szereznie. A nemzetközi találkozón elhangzott, 1950-ben vádemelés és bírósági tárgyalás nélkül közel tízezer embert hurcoltak el a vidéki parasztság és a városi értelmiség köreiből hortobágyi kényszermunkatáborokba. A "bűnük" az volt, hogy osztályellenesnek titulálták őket. A fűtés és orvosi ellátás nélkül, embertelen körülmények között élő fogvatartottakat verték, éheztették, sokan az öngyilkosságba menekültek. A KDNP "Kommunizmus bűnei" munkacsoportjának vezetője, Eötvös Péter arról adott hírt, a parlament hamarosan határozati javaslatot fogad el arról, hogy a deportáltak valós történetét mindenki megismerhesse.

Szerte a világban vagy százmillió, Kelet-Európában negyven év alatt egymillió ember halála szárad a kommunista pártok lelkén. De vajon nálunk mennyien voltak? És mennyien lehettek azok, akiket nem öltek meg, de tönkretették az életüket?

1947. február 25-én hurcoltál el a szovjetek Kovács Béla képviselőt, a Független Kisgazdapárt sokra hivatott főtitkárát. A megszálló szovjet katonai hatóságok bírósági tárgyalás nélkül szovjetellenes kémkedés és ellenkormány alakításának hamis vádjával 25 évi, a Szovjetunióban letöltendő kényszer-munkára ítélték. Erre a napra emlékezünk immáron 11. alkalommal az országgyűlés 2000. június 13-i határozata alapján.

A kommunizmus áldozatait attól az időponttól számíthatjuk, amikor Magyarországon kommunizmus volt. Így 1919. március 21-étől lehet számolni az áldozatokat. A Tanácsköztársaság hatalomra kerülését követően nem sokkal rengetegen áldozatul estek az úgynevezett vörös terrornak, ahogy akkor ezt nevezték. Nem csak az utókor nevezte vörös terrornak azt az időszakot, hanem maguk a hatalomra kerültek is úgy beszéltek erről, ők egy terrorcsapatot is létrehoztak, akiknek a hatalom minden eszközzel való fenntartása a feladatuk. Ezek voltak a Lenin-fiúk, vagy a Szamuely-gárdisták. Jöttek azok, akik a magántulajdonhoz szokott emberek számára elfogadhatatlanok; az államosí-tásokkal, a vagyonok elvételével. Túszokat szedtek, mert úgy vélték, nem baj, ha a módosabb rétegből olyan embereket félreállítanak, akik esetleg felléphetnek a hatalmuk ellen. Voltak jómódú zsidó polgárok is közöttük, de az Alföldről, illetve a Duna-Tisza közéről egyszerű parasztemberek is megelégelték ezt a rendszert és föllázadtak. Kemény megtorlásban volt részük. A Kommunizmus fekete könyvét összeállító történészek azt mondják, hogy a százmilliós nagyságrendet is, vagy még többet is eléri a kommunizmus áldozatainak száma. Az 1930-as években az ukrajnai éhínség során elpusztult emberek is a kommunizmus áldozatai, hiszen nem tették lehetővé azt, hogy elhagyják az éhínség sújtotta területet. Ezekről nem szabad megfeledkezni. A kommunizmus Kínában, Vietnamban, Kambodzsában, Észak-Koreában emberek millióit pusztította el.

Kommunizmus:

- Született 1796

- Apa: Gracchus Babeuf

- Nevelő szülők: Marx, Engels, Lenin

- Gyermekkor: 1796-1917 illegalitásban

- Felnőtt kor :1917-1989 hatalmon a Föld 1/5-én

- Haldoklás:1989-től

A kommunizmus célja: "Boldogságot mindenki számára" Egy ideális, egyenlőségen alapuló társadalom létrehozása.

A kommunizmus fő módszerei:

- ​"Tiszta" és egyszerű kivégzés

- Kényszermunkatáborokba történő deportálás

- Éhínség

A kommunizmus hóhérai: Sztálin, Trockij, Berija, Mao Ce-tung, Pol Pot, Ceausescu, Kim Ir Szen …

​A kommunizmus eredménye:

- elmaradottság

- gazdasági válság

- ideológiai erőszak

- értelmiség, szabad sajtó elnyomása

- szellemi hanyatlás

- egész civilizációk megsemmisítése

- egyházak módszeres kirablása

- felbecsülhetetlen történelmi és esztétikai értékek elpusztítása

​A kommunizmus áldozatai:

- 1921-1922 éhínség a Szovjetunióban 5 millió halott

- 1932-1933 éhínség a Szovjetunióban 6 millió halott

- 1937-1938 nagy terror a Szovjetunióban 680-690 000 halott

- 1940 a Katyni mészárlás 4500 halott

- 1946-1947 éhínség a Szovjetunióban 500 000 halott

- 1958-1962 a "nagy ugrás" évei Kínában 30-50 millió halott

- 1966-1971 kulturális forradalom Kínában 2-3 millió halott

- 1975-1979 vörös khmerek Kambodzsában 1-2 millió halott

- Vietnam: 1 millió halott - Észak-Korea: 2 millió áldozat - Vietnam: 1 millió áldozat - Észak-Korea: 2 millió áldozat - Kambodzsa: 2 millió áldozat - Kelet-Európa: 1 millió áldozat - Latin-Amerika: 150 000 áldozat - Örményország: 1 millió halott - Lengyelország: 1 millió halott - Magyarország: 0,5 millió halott - Afrika: 1,7 millió halott halott - Afganisztán: 1,5 millió halott

- a nemzetközi kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó

A fenti számok megközelítik a 100 millió főt. Az áldozatok túlnyomó többsége a módszeresen megszervezett Gulág típusú haláltáborokban, és az úgynevezett ideológiai átnevelési gyűjtőtáborokban vesztette életét. Közülük nagyon sokat készakarva halálra éheztettek.

A kommunizmus Magyarországon:

- Élt: 1947-1989

- Anyja neve: Magyar Kommunista Párt

- Apja neve: a szovjet Vörös Hadsereg

- Születésénél bábáskodtak: Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország

- Testvére: Tanácsköztársaság (1919)

A magyar kommunisták célja:

- ​a munkás-paraszt hatalom biztosítása

- egypárti diktatúra kiépítése

- pártállami rendszer létrehozása

- magántulajdon felszámolása

- a magyar hagyományok, tradicionális erkölcsi értékek eltörlése

- proletár internacionalizmus

​A magyar kommunisták módszerei:

- intézményesített terror bevezetése

- letartóztatások

- bebörtönzések

- kínzások

- vallatások

- koncepciós perek

- internálások

- kivégzések

​A magyar kommunisták módszerei:

- állandó fenyegetettség, az ellenőrzöttség érzésének kiépítése

- a társadalmi bizalmatlanság légköre a mindennapokban

- egyéni és kollektív bűntudat kialakítása

- a proletáruralom önkényének legitimitása az ÁVH-nak a törvények és a társadalom feletti mindenhatósága

- irracionálissá váló terror – mindenki ellenséggé válhat, bárkire sor kerülhet

​A magyar kommunizmus hóhérai: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Péter Gábor, Rajk László, Révai József, Kádár János, Kun Béla, Szamuely Tibor és a nép egyszerű "fiai"…

A magyar kommunizmus eredménye:

- növekvő elmaradottság Nyugat-Európához képest

- gazdasági válság

- önkizsákmányolás

- romló egészségügyi állapot

- erkölcsi hanyatlás

- politikából való teljes kiábrándulás

- a mindenkire kötelező törvények iránti bizalom megszűnése

A magyar kommunizmus áldozatai:

- ​1945: szovjet fogságba került 189 608 fő

- 1946: szovjet munkaszolgálat, "málenkij robot" 600 000-650 000 fő, ebből meghalt 250 000-350 000 fő

- 1951: Budapestről kitelepítés 12 704 fő

- 1950-1953: Recskre internálás 1300 fő

- 1956-os forradalomban: - 2000 fő meghalt

- 20 000 fő megsebesült

- 350 főt kivégeztek

- 22 000 főt bebörtönöztek

- 13 000 főt internáltak

-200 000 fő elmenekült az országból

A kommunizmus fekete könyve 1997 novemberében jelent meg és azonnal hatalmas vitát kiváltva mind történészi, mind politikai körökben.

A szerzők kettős célt tűztek ki maguk elé: megakadályozni a felejtést, illetve megvizsgálni, milyen szerepet foglal el a kommunizmus működésében a bűn, az erőszak, a gyilkosság. A könyvben Stephan Curtois felveti a kommuniz-mus nürnbergi perének kérdését. A könyv szerint a kommunista államok való-ban kimerítették mind az emberiség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát. "Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nácizmus áldozatai, illetve különböző etnikai indítékú mészárlások kapcsán"- kérdezi a szerző, s vele együtt kérdezhetjük mi is.

Miért változhatott olyanná a világ, hogy a földgolyó egyharmadát elárasztotta, fogságban tartotta egy rendszer, amely első pillanattól azt hirdette magáról: gyilkolni fog? Hogy volt ez lehetséges? S milyen megrázó, hogy amire a törté-nészek, történet-filozófusok, a kutatók, a politikusok – s talán minden jó érzésű ember – keresi a választ, hogy miért, erről most nem hallunk semmit. Azért nem hallunk semmit, mert ez a mi dolgunk. Nekünk kell tudni megmondani, miért történhetett meg mindez! Miért születhettek ilyen rendszerek? Miért hagyta ezt az ember? Miért nem volt elég erős, hogy ellenálljon? Ezeket a kérdéseket mi tesszük fel, és ezért nekünk kell rá felelni. (W.M.)