Tisztelt békési polgártársaim!
Kedves ünneplők!
Különös dolgok kerülnek elő egy-egy lomtalanítás során, amikor rendet rakunk, és átnézzük nagypapa holmiját, benézünk egy régi ház szobáiba, felmegyünk egy frissen vásárolt épület padlására. A hagyományos magyar családok otthonából nem hiányozhatott a Himnusz bekeretezett szövege a falról, Kossuth képe, hazafias feliratok, amelyekre olykor mi is rábukkanunk. A magyarság történetében mindig meghatározó események voltak a forradalmak és szabadságharcok. Történelemtanárként mindig némi izgalommal lapoztam fel a kezem ügyébe került osztrák, német vagy angol idegen nyelvű tankönyveket, amelyekben bizony csak egy-egy mondat, elszórt utalás tanúskodik Rákóczi nyolc éves függetlenségi háborújáról vagy Kossuth harcáról. Más nemzeteknek is vannak függetlenségi harcai, de a magyar az egyik olyan európai nemzet, amely ilyen sokáig dacolt az idegen hatalom elnyomásával. Ezt a külföldi tankönyvek általában egy mondattal intézik el: "A magyar szabadságharc az 1848-as forradalmak leverése után még egy évig dacolt az osztrákokkal." Nagyjából ennyit írnak rólunk. Legyünk büszkék a saját történelmünkre, meséljük el gyermekeinknek és más nemzeteknek. Mások nem mesélik el helyettünk a saját történelmünket. Van mire büszkének lenni.
1848 megítélése mindig nehézkes volt a történelemben, és igen sokszor változott a hatalom hivatalos álláspontja. A szabadságharc utáni megtorlás korszakában tabutéma volt, a dualizmus korszakában nem tudtak mit kezdeni vele, vagy jobban mondva a magyar kormányzat 1848-ról beszélt, de 1849 már kínos volt neki. A Horthy-korszakban a magyar történelem legdicsőbb eseményei között tartották számon a forradalmat és szabadságharcot. A második világháború után az ország még együtt emlékezett a dicső hónapok századik évfordulóján, majd egy év elteltével törölték a kommunisták a naptárból az ünnepet, hiszen kínos volt a kiépülő kommunista diktatúrának. Egy kis nép felkelt a zsarnokság ellen, és a túlerővel szemben hónapokig kitartott. Ne feledjük: a tavaszi hadjárat során a kicsiny magyarság legyőzte a nagy Habsburg Birodalom hadseregét. Valódi fényes győzelem volt ez a javából. A császári hatalom végül csak orosz segítéséggel tudta térdre kényszeríteni a magyar szabadságharcot. A nemzet letette a fegyvert a túlerő előtt, de nem adta meg magát, és másfél évtizedes csendes, néma ellenállás következett. Egy nemzet csak akkor adja meg magát, ha megroppan a gerince.
Milyen aktuális ma 1848-49 üzenete, amikor európai demokratáknak nevezett ún. politikusok a tények minimális ismerete nélkül, az érveket meg sem hallgatva ítélik el hazánkat, és ehhez magyar útlevéllel rendelkező politikusok is segédkezet nyújtanak! A mi gerincünk eközben mégis egyenes marad.
Kedves békésiek!
Hogy érintette városunkat a forradalom és szabadságharc időszaka? A forradalmi események során Békés is rendezett tanácsú város lett, élén Asztalos István polgármesterrel. Békés a forradalmat pénzadománnyal, gabonával, katonával segítette, több mint négyszáz békési harcolt a nemzetőrségben. Ha kellett, a szerbek által gyilkolt délvidéki magyarok megsegítésére indultak a békési nemzetőrök, máskor Arad váránál vitézkedtek, a kolerajárvány idején a város kórházat létesített, az asszonyok kötszereket készítettek. A szabadságharc leverésekor Békésre orosz katonák vonultak be. A szabadságharc eseményei még évtizedek múlva is élénken éltek az emberek emlékezetében.
Tisztelt polgártársaim!
A szabadságharc végül elbukott. Megkérdezhetjük: Megérte? Eljátszhatunk a gondolattal: Mi lett, volna, ha…? A történelem azonban, amelynek tudományát én magam is gyakorlom, nem ismeri a feltételes múlt időt. A megtörtént eseményeket kell elemeznünk. Ferenc József ugyan az 1849-es olmützi alkotmányba belefoglalta, hogy Magyarország is csak egy a Birodalma tartományai közül, semmilyen különállása nincs és nem is lehet, de aztán rá kellett jönnie, hogy tévedett.
Igen, szükségesek a kiegyezések, kedves békésiek, de nem mindegy, hogyan. A kiegyezés lényege az, hogy a két fél leül egymással szemben, és rendezi a vitás kérdéseket, majd pedig olyan megoldást keres, amely kölcsönösen jó a feleknek. Úgy nem lehet tárgyalni, hogy a partnerem torkához kést szorítok, és közben hangsúlyozom, hogy nagyon szeretnék kiegyezni vele.
Végül Ferenc József is belátta, hogy a magyarokkal szemben nem működik a máshol jól bevált recept, és 1867-ben létrejött a híres kiegyezés. "Aki Isten szereti, annak minden a javára szolgál" – mondja a Biblia. Sok ember talán csak ekkor, hosszú idő elteltével értette meg, hogy mi volt az értelme az 1848-49-es áldozathozatalnak, a hős napoknak. Az osztrák császár a magyarokkal való megegyezést választotta, és ez a kapcsolat mindkét fél számára gyümölcsöző volt. A Habsburg Birodalom új neve Ausztria-Magyarország lett, amelyet mi Osztrák-Magyar Monarchiaként ismerünk. A magyar történelem egyik legszebb, legvirágzóbb időszaka lett a kiegyezés alapján felálló dualizmus.
Sajnálatos látni, hogy az Európai Unió hogyan kezeli hazánkat bizonyos gazdasági sérelmek miatt, felróva nekünk azt, hogy alaptörvényünkben évezredes értékeket rögzítettünk. A Szovjetunióként viselkedő szervezet és hazánk között is el kell jönnie a kiegyezésnek, amikor az egyre inkább félresikló Unió kegyeskedik megengedni, hogy bizonyos nemzetek a keresztyén-nemzeti értékek alapján éljék életüket.
Tisztelt Békésiek!
Hogy érintett bennünket a szabadságharc utáni időszak? Nos, Békés mindig is egy érdekes település volt. Természetesen csendesen tudomásul vettük a kiegyezést, de ennek ellenére a lakosság mégsem tudott azonosulni az új rendszerrel, és az országgyűlési képviselőválasztásokon rendre függetlenségi párti követeket küldött az Országházba. Így lett a mi országgyűlési képviselőnk a hazánk függetlenségét követelő párt színeiben Irányi Dániel. Ért-e bennünket bármilyen hátrány ebben az időszakban? Az biztos, hogy a kiépülő alföldi vasút fő nyomvonala elkerült bennünket, de a gazdasági vasút összekötött bennünket Békéscsabával, Vésztővel és Békésföldvárral, a mai Muronnyal. Nem lettünk ismét Békés vármegye székhelye, hiszen a vármegyeháza Gyulán maradt. 1872-ben a városi címet is elvették a megye névadó településétől, és száz évre az ország legnagyobb faluja lettünk. A békési emberek vállat vonva dolgoztak tovább, és Isten kegyelméből még sosem épült annyi szépség Békésen, mint akkoriban. Befejezték a Körösök szabályozását, bővült a református templom, községi iskolákat, óvodákat létesítettek, uniós pénz nélkül megépült a községháza, a református gimnázium, a Dübögő szálloda, a Bérház és egy sor máig meghatározó jelentőségű lakóház, középület. Ezek jó részét még az államszocializmus korának plasztikai műtetei sem tudták eltüntetni. Kiépült a gazdasági vasút, ahogy már mondtuk. Egyesületek tucatjai, olvasókörök alakultak, megyei viszonylatban az egyik legalacsonyabb volt az analfabétizmus Békésen. Igen, szívós fajta a békési, tisztelt békésiek! Szívós fajta a javából. Mert miközben a kormányok jöttek, mentek, Békés lakossága összefogott, vállvetve haladt a maga útján. A jelenlegi városvezetés is azon dolgozik, hogy ismét helyreálljon az összefogás, és Békés lakosságának könnyebben menjen a sora. Keresztyéndemokrataként vallom, hogy csak együtt sikerülhet. A kiegyezések sokszor szükségesek. Legyünk mindig készek a kompromisszumra, de eközben mindig legyen egyenes a gerincünk.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
