Teliholdas május éjen, lelkem ha álmot nem talál,

Forgolódok nyugtalanul, nézvén amint a fény a függönyön vibrál.

Hallgatom a csöndet mely csalón emlékeket hoz,

Vágyak kelnek s szárnyra kelek – a régi világ vonz.

Elmúlt kertek büszke fái álltak ott a víz partján,

Hol titkokról és szerelemröl énekelt a csalogány.

Lenn a füben ölelt karom, szellö suhant az ágak között,

Felültél és nézted amint a Hold nevet a házak fölött.

Mily lágy az éneked röpke madár, csak zengd szívünk dalát,

Még lángol a lelkem s ajkam csókol, áttörve az emlékek falát.

Még érez a szív, keres – kutat, válogat a sok kedves arc között,

De pirkad a hajnal, némul a dal, az IDÖ les rád a falak mögött.

Majd fölébredsz a tükröt nézve, az Élet maradt egy talány,

Állsz csak ott az ablaknál – de többé már nem szól a csalogány.

©Balázs Gábor

A videó keletkezésének a története :

- Ha valaha mágikus hely volt Békésen, akkor a Kiskörözs (Élövíz-csatorna) Szakiskola mögötti része, meg a Kormos hídon túli rész is - az egészen biztosan az volt. Csodálatos, varázslatos, mágikus hely.

Gyermekkorom és ifjúságom kedvenc helye, ahol olyan sokat fürödtünk, vagy éjszakánként a Radio Luxemburgot hallgattuk. Ahol a kakukk suhant el az ágak között, vagy a sárgarigó kérdezte, hogy « Kell-e dió fiú ? «

Majd, egy ifjonti korom forró éjszakáján, amikor a Telihold vakító ezüstkorongja beragyogta a környéket, átéltem az érzéki szerelem legcsodálatosabb élményét, miközben a csalogány énekelte fölöttünk szerelmi dalát. Ezt a verset 1986-ban írtam, az elsö nagy « Visszaemlékezési hullámom » idején, vágyódva az elhagyott haza régmúlt emlékei után.

A festményt késöbb készítettem el hozzá. Éreztem, hogy valami még hiányzik mindehhez : a zenei hangulat.

Miután a zenekarban való játszással 2011-ben végleg fölhagytam, zenei ténykedésemet azóta kizárólag a saját zeném komponálására fordítom. Magam is meglepödtem, hogy mennyire szétágazott azóta zeném stílusbeli irányzata. Van benne rock, kemény rock, vannak progresszív – söt, szinte jazzes elemek, de fölbukkant egy újabb irányzat is : a romantikus zene. És – bevallom – jól érzem magam ebben a zenében.

Nem olyan régen, néhány hete, ahogy játszogattam a gitárral, hirtelen, egymás után jöttek a bizonyos akkordok, és maga a dallam.

És ekkor tudtam : EZ AZ !

Ez hiányzott a vershez és a képhez: A CSALOGÁNY ÉNEKE - zenében !

Amikor lelkem ott lebeg a vízparton, látom a lányt – neki játszom ezt a zenét, neki fohászkodok az öregedö szív utolsó feldobbanásával : SZERENÁDOT ADOK NEKI ! ÖRÖK SZERELMI SZERENÁDOT !

Igy készült hát el az, amit most látni és hallani fogtok : - szívemböl ajánlom Nektek.

Balázs Gábor (Kulacs)

2012. április 11.