Az U10 pár játékosával, és edzőjükkel beszélgettünk a kétnapos debreceni döntőről.

Már pénteken elindultatok Debrecenbe, majd szombaton már kezdődtek is a csoportmérkőzések…

Borbély István(kapus): Igen, pénteken délután fél hatkor indultunk el Debrecenbe. Mindig egy nappal hamarabb megyünk, hogy ki tudjuk pihenni magunkat. Egy kollégiumban voltunk elszállásolva a döntő alatt.

Baji Gergő(bal szél): Szombat délután volt az első meccsünk, és este hét körül lett vége a meccseknek. Vasárnap délelőtt volt a Gyöngyössel a meccsünk, délután meg az Élessel.

Milyenek voltak a csoportmérkőzések?

Papp Róbert(irányító): Az első meccsen nyertünk, de nehéz volt. Akkor még kicsit álmoskásan játszottunk.

Papp Bálint(edző): Az első mérkőzést jól kezdtük, majd a végére jött a holtpont. Az utolsó pár percben 3 góllal voltunk lemaradva, de óriási küzdéssel sikerült nyernünk. A második mérkőzést könnyűnek gondoltuk, de aztán fel kellett venni a munkáskesztyűt, hogy nyerni tudjunk. A harmadik meccset az apró, egyéni hibák döntötték el.

A döntőbe jutásért a Gyöngyösi Kézilabda Klubbal kellett megmérkőznötök…

Ásós Miklós(jobb átlövő): A Gyöngyössel nem volt nehéz, bennünk több volt az akarat.

Kádas Bálint(beálló): Kifogták a lövőinket az volt a baj, amúgy nem volt nehéz a meccs.

Az első helyért pedig az Éles Kézilabda Iskola Se csapatával játszottatok…

Horváth Zénó(kapus): Éles volt a legnehezebb, mert nagyon sok volt a ziccer.

Papp Bálint(edző): Sokáig parti mérkőzést játszottunk. 1 ide, 1 oda alapon. Aztán hibáztunk kettőt, így a csapat elbizonytalanodott. A két átlövő nem hozta a formáját, a többiek meg elfáradtak. Óriási volt a fizikális különbség az ő előnyükre. De nagyon nagy eredmény, hogy döntőt játszhattunk, és óriási öröm számomra, hogy a második helyet tudtuk elérni. Zénó pedig megkapta a legjobb kapus különdíjat.