Palika

Emlékeztek még Katona Palira?

Néhány éve vitte el a Kaszás közülünk, remélem, azóta odafönn talált magának valami jó kis Körös-partot (holtágat) de az is lehet, hogy megfűzte az öreg hajóst, aki a másvilágra evezett vele, hadd maradjon a túlsó parton, kis kétszemélyes sátrában és lassan elhulló kortársainknak már készíti is a kagylópörköltet vörösborral, vagy a főtt rákot a’la KP módra…

Akkoriban, amikor még élt, volt időnk mindenre. Nem okozott problémát az se, ha egész heteket lazsáltunk, jókat csajozva, napozva, sátorozva, esténként korgó gyomorral lesve Palit, amint legújabb receptje szerint birkaszemeket sütött, a tibeti buddhizmusról mesélve közben. Rengeteg dolgot összeolvasott és igyekezett megosztani velünk gondolatait.

Az a felejthetetlen kumisz, ami olyan borzasztó volt, de udvariasságból mindenki ivott belőle, és dícsérték nagyeszű elődeinket, milyen remeket alkottak.. (már akkor is felmerült bennem, hogy őseink ennél bizonyára sokkal finomabbat alkottak, de ez bennem maradt idáig…)

Nem tudom, volt-e mostanában olyan élményetek, hogy egy egész napot átbeszélgettek dalról, szerelemről, könyvekről – mindenről…

Az utolsó ilyen élményem Katona Palihoz fűződik.

Aztán jött a változás, az idegesség, létbizonytalanság, csak rohanás, cigi, kávé, nyugtató, serkentő…

Szegény Pali mindig utolsónak feküdt be a sátrába, hiszen amíg ő a világ nagy dolgairól filozofált a tűznél, addig a csóró szerelmesek ujjongva estek egymásnak a sátrában.

Egyszer még egy nagy kutya is beköltözött a helyére és ahogy Pali végre szabadnak vélte a sátrát és be akart mászni, a kutya jól megugatta.. " Kitúrtak a sátramból!!! Kitúrtak a sátramból…" De ezután ketten laktak ott, nem volt szíve elzavarni…

Aztán egyszer a békési gőzben rosszul lett.

Ő, aki képes volt februárban átúszni a Köröst, órákat tölteni a gőzben - rosszul lett…

Akkor nagyon megijedtem, mert láttam az arcán a csúnya, csontkéz hagyta jelet…

A jó emberek elmennek tőlünk, túl jók nekünk…

Ő is elment, helyet keres nekünk is…

Elférünk a sátrában, ugye, Meszes, Tüske, Miki, Gecső, Bugyogó, Takarmányos Magyar János, Győző, Emil, Zoli, Kati, Cinki, Luigi, Frici, Ránci, Gecső, másik Gecső, Duce, Bide, Doki, Éva, Mariann, Gabi, Dani, Penge, Ildi, Tutka, Cillár, Nudli, Öcsi, Lackó, Tonó, Vállfa, Somi, Gabi, Szőllősiék, Gudka, Sza-ka, Na-Zsó, Boholy-Nagy, Olga, Karcsi, Tibi, N.Gabi, és még nagyon sokan mások, egy sor ügyvéd, segédmunkás, katonatiszt, kommunisták és ellenzékiek, vallásosak és materialisták…

Addig is.. szia, Pali!

u.i.: Ezt az írást a 90-es években vetettem papírra orrsövényműtétre várva, egy siófoki kórházi ágyon, azóta sajnos sokan elmentek abból a laza formációból, akik a Körösparton így, vagy úgy, hosszabb-rövidebb időre odacsapódtak. Másként írnám a halál utániakat is, de akkor így írtam, talán nem bántottam meg vele senki érzékenységét… BB