Hölgyeim és Uraim Kedves megjelentek!

Egy 2011-es mobil-telefon reklámjában találtam meg a következő szlogent: “Ejtsd rabul a pillanatot" Ezt a mondatot már régebben is hallottam a fényképezéssel kapcsolatban. A gondolattal nem igazán tudok azonosulni: mint fotós azt vallom hogy a feladatom és célom nem a pillanat rabul ejtése, hiszen szerintem ez lehetetlen. Az én, - és gondolom beszélhetek minden fotós nevében is - szerény dolgom-dolgunk valamiféle másolat készítése a valóság egy piciny szeletéről. A másolat szó természetesen itt utal az eredetitől való bizonyos eltérésre, egyéni megközelítésre is.

Az előbb látott digiráma a fenti gondolatokat ébreszti: Nap mint nap elsétálunk a megjelenő helyeken, látjuk városunk nevezetességeit, szépségeit. Ezeket Imre véletlenül sem akarta rabul ejteni. Nem is tudta, hiszen a mindennap változó, az emberi beavatkozás, az idő, az évszakok, és napszakok által formált mivoltukban bármikor találkozhatunk velük. Nekem mint helyi fotósnak aki már 40 éve élek a városban sokkal kevésbé is tűnnek ezek a dolgok érdekesnek, érdekes fototémának. Imre aki 2 éve került békésre sokkal hitelesebben elfogultság nélkül mutatja meg ezeket a képeket nekünk békésieknek, és figyelmeztet arra, hogy mikrokozmoszunk megörökítése, emlékeink megőrzése mindannyiunk fontos feladata.

És akkor álljon itt egy pár mondatos bemutatkozás Imrétől, természetesen a teljesség igénye nélkül:

“2010 szeptemberében költöztem Békésre. A békési fotósokkal még ideköltözésem előtt sikerült felvenni a kapcsolatot, így már 2010-ben szerepeltek fotóim a Fotókör kiállításán.

Mint sokan mások én is autodidakta módon kezdtem el tanulni a fotózást. Példaképem, Fejér István fotóművész segítségével jutottam be a Heves Megyei Fotóklubba, ahol sok olyan értékes fotóssal, fotóművésszel ismerkedtem meg, kiknek munkássága, alkotás vágya felébresztette érdeklődésem a téma iránt és elindított e pályán.

Az úgynevezett "fotó-sulit" Budapesten jártam. Fényképész szakvizsgát tettem valamint elvégeztem a Speciális Fotóriporteri Kollégiumot.

Aktív kiállítóként Magyarország összes rangos fotókiállításán szerepeltem. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlítek: Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle, Rosti Pál Emlék Kiállítás, Szentesi Akt-fotó Kiállítás – és így eljutva a Barátság-hídja Nemzetközi Fotókiállításra, mely FIAP minősítésű nemzetközi fotókiállítás volt. Több egyéni kiállításon mutathattam meg közönségemnek tájkép, portré, szociofotó, valamint akt fotóimat.

Bár Békésen élek, de a mai napig is tagja vagyok a Heves Megyei Fotó Klubnak, valamint Bélapátfalván a nevemhez kötődik a fotókör megalakulása. Hét éves működésünk alatt évente nagy sikerű kiállítást rendezünk. A békéscsabai Márvány Fotó Műhelynek 2011 évtől vagyok tagja, ahol a kiállításokon túlmenően –felkérésre - aktívan részt veszek a műhelymunkákban is."

Valóban 2010 nyarán a Balaton partján ért Imre telefonhívása, amiben tájékozódott a békési fotós élettel kapcsolatban, és jelezte csatlakozási szándékát klubunkhoz. Az azóta megrendezett kiállításainkon már találkozhattunk is képeivel.

Klubunk az idén úgy döntött, hogy az változtatunk eddigi szokásunkon miszerint a tagság vegyes anyagával lépünk a nyilvánosság elé. A számunkra a kulturális központ által év végén biztosított kiállítási lehetőséget szeretnénk a klubtagjaink bemutatkozására felhasználni. Imrére első alkalommal azért esett a választásunk, mert még nem volt békésen önálló kiállítása, valamint szakmai múltja és megörökített, de el nem rabolt pillanatainak archívuma megérdemli a nyilvánosságot.

A kiállítás címe közös ötletelésünk alapján jött létre. Próbáltunk az eddigi kiállításainknak megfelelő frappáns névvel előállni. A “RETROBJEKTÍV" kifejezés elsőre talán a a szó-összekapcsolásból eredő szójátékon kívül nem igazán beszédes, főleg a fotózással nem foglalkozók részére. Mire azonban e képek a falra kerültek, igenis beszédes, és a kiállításról rengeteget magába sűrítő címmé vált.

A fotózás oldaláról megközelítve: Az objektív szó jelentése a nem szakemberek számára is jobbára ismerős: A kamera vagy fényképezőgép lencséje, lencsrendszere. Az emberi szemhez hasonlóan ezen keresztül vetítődik az “objektív" világ az azt felfogó fényérzékeny anyagra. A Retro szó fotótecnikai összefüggésben a Retro-fókusz objektívtervezési elvre is utalhat, tehát a Retrobjektív egy ezen elv alapján tervezett objektív! Vagy mégsem...???

Próbáljuk más irányból: Egy interneten talált megközelítés szerint: “A retro latin szó, jelentése "vissza", lényege a múltba való visszatekintés. A retro népszerűsége részben annak köszönhető, hogy az a meglehetősen nagy létszámú generáció, amely gyermek és serdülő korát még az előző rendszerben élte, mára fizetőképes keresletté vált. Azonban a legfontosabb tényező a jelenlegi túlságosan fogyasztói szemlélet, amely természetes ellenhatásként váltja ki a vágyakozást egy olyan kor és életérzés után, amikor még jóval egyszerűbben mentek a dolgok. “

Az objektív szó jelentése pedig: elfogulatlan, pártatlan.

Valljuk be ennek a kombinációja sem visz sokkal közelebb a megoldáshoz...

Ha tovább játszunk a jelentés-kombinációkkal egyre közelebb juthatunk hogy megértsük a kiállított képeket és kiállítónkat. A “régivágású" objektív mint technikai eszköz már közvetlen utalás a kiállított képek elkészítésére, technikai hátterükre. A megnyitóra összeállított rögtönzött fototörténeti bemutató is “retró" hangulatú. Az első egyeztetések alapján a kiállítás az elmúlt 30 év képeiből készült volna, és Imre az újabb munkáit is be szerette volna mutatni. Először attól félt hogy nem fog elég képet találni a kiállításhoz. Hétfőn este felkerestem, hogy egyeztessünk a kirakásra kerülő képekről. A lakását elborították a képek, és elmondhatom hogy ekkora életműből iszonyú nehéz munka volt a válogatás. Végül is tényleg “retro" lett hiszen 20-30 éves képek kerültek a falra.

Imre fényképezőgépeinek és nagyítógépének lencséi valóban elfogulatlanul, páratlanul vetítették képeiket a negatívra, és a fotopapírokra, ez azonban nem jelenti azt hogy nekünk is objektíven kell szemléljük őket. Kérek mindenkit hogy engedje szabadon fantáziáját, és egyéni érzésvilágát a képekhez téve tegyen egy szubjektív utazást a múltba, Imre és mindannyiunk múltjába.

A bemutatkozásban említett kedvenc témák, mint a portré, szociofotó, valamint akt fotók megtalálhatóak a kiállítás anyagában. A “CEMENTGYÁR" című sorozat egyik képéért például Módos Gábor különdíját vehette át Imre.

A portré-blokkban szereplő “VÉN CIGÁNY" külföldi kiállítótermekben is járt.

Az emberi sorsokat és mesterségeket bemutató szociofotók szintén szerteágazó gondolatokat ébreszthetnek az arra érzékeny szemlélőben. A “LÓERŐK" című alkotások 30 éve készültek, és ezek voltak Imre első rangosabb kiállításon szereplő képei.

Akt-képekkel nemigen találkozhatunk helyi kiállításokon. Az itt látható négy kép csak ízelítő, az évek során elkészült hasonló témájú képekből tematikus tárlatot is szervezhetne kiállítónk.

És végül külön csoportot képeznek a rendszerváltás idején készült felvételek, “AZOK a ‘90-ES ÉVEK" címmel. Az ott megjelenő ismerős és ismeretlen arcok, részletek és pillanatok mind mind megpróbálnak mesélni nekünk, amiket Imre lemásolt és most mindannyiunk elé tárt.

Köszönet neki mindezért, és azért hogy fotós munkájával jelenleg is, és remélhetőleg ezután is segíti városunkat és részt vesz annak fotóséletében, valamint köszönöm mindazoknak, akik elfogadták meghívásunkat, és eljöttek eseményünkre.

A kiállítást ezennel megnyitom!