2014. október 22-én reggel ¾ 6-kor a gyerekek izgatottan várták a "Csavargó" buszt, hogy végre felszállhassanak, és elinduljanak Zilahra.
Az indulás előtti két hét már lázas készülődésben telt el.
Bara Lajos igazgató úrral email-en és telefonon váltott beszélgetéseink során egyeztettük a csoportunk két napos programját. A közös ünneplést 23-án 13 órára terveztük. Az ünnepi műsor összeállításában arra törekedtem, hogy minél több információval szolgálhassunk testvéreinknek arról, hogy mi történt 1956-ban Budapesten, Magyarországon. A bőség zavarával küszködve sikerült egy 10 perces összeállításban szövegekkel, versekkel, zenei betétekkel felidézni az 58 évvel ezelőtt történt eseményeket. Tudták a gyerekek, hogy az utazás fő célja az ünneplés, de a 2 nap lehetőséget adott arra is, hogy megismerjük egy kicsit a környéket, ahova utazunk.
Mi történt ebben a csodálatos két napban?
Hideg, esős időben indult el a buszunk a békési parkolóból. Bár a szülők biztattak, hogy napos idő vár ránk a határon túl, mert az Időkép szerint a rossz idő majd csak 2 nap múlva éri el a Szilágyságot, sajnos az eső végig kísért minket. A tervezett programunkat kicsit módosítani kellett.
A határ átlépése után rövid időre Nagyszalontán megálltunk pénzt váltani. Nem időztünk a városban, mert a csoport valamennyi tagja már járt itt egy rendhagyó irodalom órán, amikor megnéztük a Csonka tornyot, és a múzeumban tárlatvezető segítségével ismerkedtünk meg Arany János életével. Az író szülőházába is elmentünk. A szoborparkban megnéztük a városhoz kötődő "NAGYJAINKAT".
Az első hosszabb megállónk Nagyváradon volt. Először végig sétáltunk a Kanonok-soron, majd bementünk a Püspöki Székesegyházba. Idegenvezető segítségét kértük, aki beszélt a székesegyház történetéről, a belső díszítésről, majd a múzeumba vezetett, ahol egyháztörténeti kiállítást és a Szent László herma másolatát néztük meg.
Utunk ezután Zilahra vitt. Ott várt bennünket a szállásadónk Szilágyi Zoltán (a zilahi Líceum igazgató lelkész) fia, Szilárd, aki nagy szeretettel mutatta be a várost, annak nevezetességeit. Először a ligeti óvoda épületéhez vezetett, ami az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával épült, és nemrég, 2014 szeptemberében adták át. Az ovisok éppen aludtak, így csak az épülethez tartozó kis templomba mentünk be. A belvárosban a Wesselényi szobor, a Wesselényi kollégium (ahol Ady tanult /1892-96/), és a református templom megtekintése nyújtott élményt.
A templom (éppen átépítés miatt fel volt állványozva) belső szerkezete valamennyi gyermek számára nagyon érdekes volt. Ilyet Magyarországon még nem láttak.
A helyi lelkész mesélt a templom történetéről, az ott élő magyarokról, a református hitről. Olyan hatalmas szívvel beszélt a magyarsághoz tartozásról, ami példaértékű lehet számunkra.
Bármennyi élményt próbáltunk adni a gyerekeknek, azért "gyermekből" vannak. Nagyon várták már, hogy megérkezzünk a szálláshelyre, ami Hídalmás határában volt. Gyorsan birtokba vettük a szobákat, éhesen ültünk asztalhoz, a vacsoránk nagyon finom pörkölt volt. Utána lesétáltunk a faluba, de az eső hamar a szobákba "kényszerített". Jó lett volna kipróbálni az ifjúsági szálláshelyhez tartozó játszóteret, a foci és röplabdapályát. Sőt a hegyoldalba is fel tudtunk volna mászni, ha…Egy rövid próbát még tartottunk.
Másnap reggeli után ismét buszra szálltunk. Az eső nem akart elállni, így módosítottuk a programunkat. A "sárkánykerti" séta sajnos elmaradt, de a zsibói botanikus kertet nem hagytuk ki. "Hát ez nagyon jó volt!"- mondták szinte valamennyien.
A zilahi gimnázium dísztermébe az ünnepi műsor előtt egy órával érkeztünk. Ezt az időt a helyszín feltérképezésével, a műsorunk főpróbájával töltöttük.
És eljött a pillanat…
A helyi kórus háromszólamú énekével és verses összeállításával kezdődött a megemlékezés, ami méltó megidézése volt az ’56-os eseményeknek.
A mi műsorunk már csak megerősítése volt az addig elhangzottaknak. Zárásként a Himnusz közös eléneklése (minden zenei alapot nélkülözve) nagy élményt nyújtott.
Vendéglátóinktól a találkozás emlékére Wesselényi plakettet kaptunk, majd közös fotó készítésével is megörökítettük ezt a szép eseményt.
Ebéd után "irány haza"! Csodálatos hegyi szerpentinen vezetett az utunk, amiben sajnos kevés ideig gyönyörködhettünk, mert hatalmas köd szállt le, nagyon megnehezítve a sofőr bácsi munkáját. A nagyon lassú tempó miatt már csak egy helyen álltunk meg rövid pihenőre, hogy tartani tudjuk a szülőknek tett ígéretünket. Fél 9-re gurult be a buszunk az indulási helyre, ahol már vártak bennünket.
Bízom benne, hogy ez az út örök emlék marad mindenki számára.
Szeverényi Valéria
csoportvezető
A fotókat Domokos Julianna készítette
