Latinul lélegezni spirare, a szellem pedig spiritus. Ebből is látszik, hogy a két dolog szorosan összefügg egymással: a belégzés – a befogadással. Az indiai tanokból tudjuk azt is, hogy a lélegzet a tulajdonképpeni életerő hordozója, a hinduk ezt pránának nevezik. A bibliai teremtéstörténet szerint Isten a földből formált lényből, az isteni lehelet bejuttatásával teremtett emberi "élőlényt". Csak ez a teremtésen túli lehelet teszi az embert élő és lélekkel bíró lénnyé. Így hát mondhatjuk, a légzés nem a miénk, nem tartozik hozzánk. A lélegzet nincs bennünk, mi vagyunk benne. A lélegzet folyamatosan összeköt bennünket valamivel, ami túl van teremtésen és formán. A légzés az a köldökzsinór, amelyen át az élet folyik belénk. A légzés gondoskodik arról, hogy az élettel való kapcsolatunk fennmaradjon.
Ez még nem ment füstbe.
Jeszenszky Attila szakgyógyszerész |
A Levendula Patika további cikkei a Mátrixon!