A "HATÁRTALANUL" pályázat keretében (mint arról már az utazás előtt hírt adtunk) iskolánk 41 hetedik osztályos diákja vett részt az öt napos tanulmányi úton. A nyertes pályázatunk címe: "Történelmi és irodalmi barangolás Erdélyben".
A programunkat úgy állítottuk össze, hogy a gyerekeket olyan helyekre kalauzoljuk, ahol tovább mélyíthetik eddigi tudásukat, ill. újabb ismereteket, tapasztalatokat szerezzenek.
Március 12-én kora reggel indultunk útnak. Első megállónk - a határt átlépve - Nagyszalonta volt. Megnéztük a Csonka tornyot, sétáltunk a szoborparkban, majd Arany János szülővárosából az utunk Nagyváradra vezetett. A Püspöki Székesegyház belső terének látványa még azoknak a gyerekeknek is élményt jelentett, akik korábban már jártak itt. A Király-hágói pihenőnk ideje alatt megkóstoltuk a mícset, majd Kolozsvárra vitt a buszunk. Sajnos a zuhogó eső rövidített a programunkon, de a fő teret, Mátyás király szobrát, a mellette lévő templom csodálatos belsejét megnéztük.
A Tordai-hasadék lenyűgöző látványa után sötétedéskor érkeztünk meg az első szálláshelyünkre, Torockóra. A gyerekek nem sok pihenőt "engedélyeztek" kísérőiknek, másnap pedig korán folytattuk utunkat a Gyergyószentmiklós felé. Ez a nap is bővelkedett élményekben. Segesváron a vártoronyból nyílt gyönyörű kilátás a városra, majd a diákok lépcsőjét is "kipróbáltuk". Ebéd után Segesváron a Petőfi Múzeumban az igazgató úr rövid történelmi visszatekintése után koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor szobránál. Farkaslakán Tamási Áron síremléke előtt tisztelegtünk. Szálláshelyünkön, Gyergyószentmiklóson korán "takarodót fújtunk", mert a másnapi program is sok látnivalót, élményt tartogatott. Nem is csalódtak a gyerekek, hiszen legnagyobb örömükre a Bucsin-tetőn a frissen hullott hó igazi hócsatára adott lehetőséget. A hóval borított Gyilkos-tó, a Békás-szoros természeti látványa örök emlék marad mindannyiunk számára. Délután a parajdi sóbányába látogattunk el.
Negyedik napunkon a bőröndöket ismét összecsomagolva az úti célunk fő állomása felé vettük az irányt. Ünneplőben, kokárdával a kabátunkon igyekeztünk Sepsiszentgyörgyre, a városi ünnepségre. Előtte a szentgyörgyi Székely Múzeumba is ellátogattunk, ahol a ’48-as emlékszoba is igazi ráhangolódást jelentett. A múzeumból kilépve a fúvószenekar hangjára lettünk figyelmesek, majd hamarosan a lovas huszárok látvány tárult elénk. A hosszú felvonulók sorát a székely zászlót vivők zárták. Nem mértük le, csak találgattunk, hogy hány méteres lehetett, de akkor úgy gondoltuk, hogy nincs is vége… A gyerekek azt is megtapasztalhatták, hogy milyen örömmel fogadnak minket. Egy székely bácsi valamennyiünket külön-külön átölelt, könnyes szemmel köszönte meg, hogy ott vagyunk. A magyar himnusz és a székely himnusz több ezer ember torkából hangozva olyan élményt jelentett, amire mindig emlékezni fognak a kiránduláson részt vevő gyerekek. Az ünnepség után Gábor Áron emléktáblájánál koszorút helyeztünk el.
Tisztelt hatodik osztályos szülők!
Ha szeretnék, hogy gyermekük lássa ezeket a csodálatos helyeket, hasonló élményekben legyen része, akkor jelentkezzenek az osztályfőnököknél!
Bízunk abban, hogy egyre többen fognak élni ezzel a nem mindennapi lehetőséggel.
Szeverényi Valéria
kísérő pedagógus
A fotókat Domokos Julianna készítette. KÖSZÖNJÜK!
