Hegyesi, Öreg és a Paulcsik család, amelyek évek óta segítenek erdélyi gyermekotthonokat, ahogy arról korábban is beszámoltunk:

Részlet a díjátadón elhangzott méltatásból!

(Szeretet határok nélkül)

Önmegvalósító, igazi vállalkozó, alkotóan gondolkodó családokat köszöntünk, kiket nem a papír, hanem ősi, ösztönös emberségük, zsigeri, leg magától értetődőbb segíteni akarásuk nemesített igazi emberré. Amit tettek, tesznek nekik a legtermészetesebb, mégis, másoknak örök, követendő példa. Éltük során eljutottak oda, hogy a legjobb értelemben vett paraszti eszüket használva, alkotókészségüket és fizikai erejüket latba vetve eltartják magukat, családjukat. Nem ugranak nagyot, de sokat dolgoznak, sokat lépnek azért, hogy előbbre jussanak. Előbbre, de sosem mások kárára, sőt, érzékeny lélekkel másokra figyelve, másoknak segítve. Tetteikkel megmutatták azt, hogyan kell sejtjeinkben elrejtett ó ösztönösséggel keresztényként élni úgy, hogy ez sohasem mellveregetés, hanem minden manírt nélkülöző szerénység. Egyszerű a receptjük: ha látják, valaki rászorul másvalaki segítségére, nem körülnéznek, vajon ki teszi meg az első lépést, hanem azonnal cselekszik azt, amit a szívük diktál. Úgy lokálpatrióták, hogy átlátnak Békés falain, ha kell, egészen a Hargitáig, és tudják: a haza határtalan, a magyar mindenhol magyar, a szegény mindenhol a világon az és segítségre szorul.

Virágboltos, dísznövény technikus, virágkertész, vállalkozó, pedagógus, amatőr vőfély, gumis, a virágkötészet mestere, kajak-kenus, kézilabda drukker, iker unoka halmozó, sok mindent sorolhatnék a három családban előforduló foglalkozásokból, kedvtelésekből. De nem ez, nemcsak ez a lényeg, hanem az ember, aki bennük lakik. Erdély, az "Erdélyt kedvelő baráti társaság", Gyergyószentmiklós, a Kászonok, a Böjte Csaba-féle Szent Ferenc Alapítvány gondozói és gondozottjai, a számtalan itt megkötött igaz barátság ennél sokkal többet elárul róluk. A testvérvárosi Összefogás Díja sem véletlenül került birtokukba. A székelyek vendégszeretőek, de potyára nem adnak semmit, azt ki kell érdemelni. Ők igencsak kiérdemelték az elismerést, melyre sohasem vágytak, de lelküket melegítette mégis, mikor átvehették. És ez is igen emberi dolog.

Rendületlenség, kitartás, kiszámíthatóság, ez az, ami többek közt jellemzi őket. A Testvérvárosok Kenyere, az ezáltal nyújtott segítség és az így létrejövő helyi összefogás is az ő érdemük. Élelem, ruha, liszt, elektronikai cikkek, könyv, játék, bútorok, a lista végtelen. Hadd álljon itt egy részlet a gyergyószentmiklósi alpolgármester leveléből: Nagy örömmel és meghatódottsággal tölt el bennünket az az odaadó kitartás, amellyel testvérvárosunk segíteni akaró tagjait összefogják, lelkesítik s önzetlenségre bíztatják, valamint az a fáradtságot nem ismerő munka, amellyel dolgoznak értünk, Gyergyószentmiklósiakért, a városunkban élő szükséget szenvedőkért. Szeretetük, önzetlenségük, őszinteségük és melegségük minden egyes alkalommal tükröt tart elénk és mélyről jövő hálával tölt el bennünket. Szeretnénk kifejezni köszönetünket az egész évben tartó munkájukért. Emberségük példaértékű mindenki számára és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy testvéreinknek nevezhetjük önöket. Jellemző rájuk, hogy e dicsérő szavakat olvasván, azokat a többi békési segítő, adományozó családra hárították. Rákérdezésre így mesélték el élményeiket: Ahogyan fogadtak bennünket, azt a szeretetet nem lehet szavakkal kifejezni. Ha megyünk, úgy érezzük, hogy haza megyünk. Úgy fogadnak a gyerekek. Név szerint szólítanak bennünket.