Nagyon későn értünk haza, ezért nagyon fáradtak voltunk. Reggeli után volt még egy két fontos dolgunk. Az egyik az volt, hogy azt a nemzetiszín bokrétát, amit a Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola, 2. b osztályos tanulói küldtek a helyi magyaroknak, át kellett adnunk. Az ajándékot a gyerekek készítették a tanító nénik segítségével, aztán mindenki aláírta az osztályból, majd az intézmény vezetői is. Egy nappal korábban beszéltem Bogyay Katalin ENSZ nagykövet asszonnyal, akit megkérdeztem, hogy esetleg átvenné-e a szalagot. Ő azt mondta, hogy "Biztonsági Tanács" ülésen lesz, de a kollégája szívesen átveszi. Így is történt. Tomival átmentünk a New Yorki Magyar Nagykövetségre és átadtuk a békési gyerekek ajándékát a new yorki magyarok képviselőjének Dobiás Alexandrának, aki a nagykövetasszony személyi asszisztense. Elhelyeztük az épület egyik fő helyén, ahol jól láthatják az oda érkező magyarok. Küldetés teljesítve! Nekem egy másik feladatom is volt, ugyanis egy barátom megkért, hogy vásároljak egy elektromos alkatrészt, ami USA gyártmányú és itt lehet legolcsóbban hozzájutni. Szívesen segítettem. Tomi nagyon fáradt volt, így a hotelben maradt és mesét nézett. Megvolt a cím a 9. és a 34. utca sarkán kellet keresnem az üzletet. Elkezdtem utolsó hosszabb sétámat a városban. Útközben érdekes képeket készítettem épületekről, templomokról és keresztülmentem a Time Square-en is. A hosszú séta nem volt eredményes, mert az üzlet zárva volt. Visszafelé még vettem pár apróságot, ajándékba.
A hotelt 12 óráig kellett elhagyni. Addigra pont mindennel elkészültünk, de Tomi nagyon szomorú volt, szeretett volna még maradni, nem akart még elbúcsúzni a várostól. Végül mégis elindultunk. A kiérkező busz elromlott, de a szervezők 30 percen belül előálltak egy másikkal. Ez már alkalmas volt arra, hogy elvigye a társulatot a J. F. Kennedy reptérre, ahol szigorú ellenőrzéseket követően elfoglalhattuk a belépő csarnokot, ahonnan alig több mint egy óra múlva felszállhattunk a világ egyik legnagyobb utasszállítógépére az A 380-800-ra. Több, mint 500 emberrel a fedélzetén indult hosszú, csaknem 9 órás útjára. Frankfurtban szálltunk át egy jóval kisebb gépre, ami végül Budapestre hozott minket. Ezeket a sorokat már itthonról írom. Sok élménnyel a szívünkben, de végre Haza érkeztünk. Köszönünk mindent! A balett igazgatója, Solymosi Tamás azzal búcsúzott, hogy lesz még közös munkánk! Várjuk! J
Vége
M.T.
