Guns n’ Roses, AC/DC, Bon Jovi – mind a klasszikus rock nagyágyúi. Talán a nevük még mond valamit a Punnany-n és Kiscsillagon nevelkedő fesztiválgenerációnak, de a műfaj magyar képviselőinek manapság se híre, se hamva. Ennek akar véget vetni a rocknagykövetnek kinevezett Takács Csaba, aki kifogyhatatlan energiával tesz azért, hogy a klasszikus rock ismét méltó helyére kerüljön a magyar zenei palettán.
Na de mit csinál egy rocknagykövet?
Vikidál Gyulától és Závodi Gábortól kaptam ezt a kinevezést sok más hazai zenésszel a hátuk mögött, ami nagyon sokat jelent nekem. Megbíztak azzal, hogy népszerűsítsem a hazai klasszikus rockot és terjesszem a fiatalok körében is.
Ez szemlátomást egyáltalán nem áll távol tőled. Persze az is hamar kiderült, hogy Závodival és Vikidál Gyulával hasonló értékeket vallotok.
Igen, ezért is tudok maximálisan egyet érteni Gyuszi bácsinak azzal a kijelentésével, hogy ezeknek a hagyományos rockdaloknak a szövegeit nem kell magyarázni, mert magukban hordozzák a mondanivalójukat és olyan értékeket, amik ma is megállják a helyüket. Ezt szeretném én is tudatosítani az új generációkban, erről szól igazán ez a titulus.
Gondolom, ebben a szellemben született meg a Rock Camp ötlete is. Miről szól majd ez a tábor?
Pontosan! Ez egy ingyenes, mondhatni jutalomtábor lesz, ahol a legtehetségesebb, már zenélni tudó gyerekek tanulhatnak, fejlődhetnek a legjobb magyar rockzenészek segítségével. Az a célom, hogy a gyerekek megszeressék a klasszikus rock műfajt és belecsöppenjenek egy igazi rockzenész mindennapjaiba, az alkotási folyamattól kezdve a színpadi jelenlét gyakorlásáig. Januárban kezdjük majd a gyerekek toborzását és lesz egy előválogató is, de hamarosan minden infó felkerül majd a készülő weboldalra is.
Rocknagykövetként jótékonysági koncertet is szerveztél Békésre.
Igen, mivel békéscsabai vagyok, fontosnak éreztem, hogy otthon kezdjem a ténykedést. Zenész barátok bevonásával, Gyuszi bácsival, a Bon Bon-os srácokkal és az Irigy Hónaljmirigyes fiúkkal zenéltünk egy jót, a koncert bevételét pedig a helyi általános iskolának és a rászoruló diákoknak ajánlottuk fel.
Mi már rocknagyköveti címről beszélünk, de menjünk vissza a történet elejére, hogyan kezdődött a zenei pályafutásod?
Kisgyermekként játszottam musicalekben, középiskolás koromban pedig egy rockbandában próbálgattam a szárnyaimat. Később aztán elkeveredtem az építőipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem irányába is, de a zene folyamatosan jelen volt a mindennapjaimban. Závodi Gáborral és Török Tamással is sok-sok éves barátok vagyunk és családi eseményeken, bulikon is sokszor ragadtam mikrofont. P-Mobiltól kezdve, musical-eken át, Bon Jovi-ig közel 600 dal van a fejemben, vagyis inkább a torkomban.
Tehát önszántadból eleinte eszed ágában sem volt zenésznek állni?
Nem igazán, engem először Török Tamás unszolt, hogy írjunk már egy dalt csak úgy szórakozásból. Ez volt a Mókuskerék, amit Závodi Gábor stúdiójában fel is vettünk. Gondoltam szuper, majd megmutatom az unokámnak. De nem maradt ennyiben, mivel Závodi is írt egy nótát, hogy énekeljem már el azt is, ami később egyébként az albumom címadó dala lett, a Lélekvándor. Aztán sorban születtek a dalok és hirtelen lemez lett belőle. A mai napig nem hiszem el, hogy ez velem történik meg. Végtelenül megtisztelő érzés, hogy a szakmából Závodi Gábor, Szolnoki Péter, Vikidál Gyula, Menyhárt János vagy akár a Sipos testvérek, illetve Papp Ferenc az Irigy Hónaljmirigyből, mellettem állnak és támogatnak.
A zenélésen kívül van saját borászatod és éttermed is Etyeken. Összeegyeztethető ez az életmód a családos élettel?
Mi az hogy! A két nagylányom, Petra és Kira után, most novemberben született meg harmadik gyermekem, az ifjabb Takács Csaba. Már most igazi rockerbaba, olyan sok hajjal született, amit még Závodi is megirigyelne!
