S mint ahogy az ősz az egyik leggazdagabb hónapunk, úgy kell tekintenünk szépkorú embertársainkra is.

Elvégzett munkájuk, értünk megélt éveik mind hozzátartoznak társadalmunk gazdagságához. A hála és köszönet magától értetődő érzése mellett azonban egyre nagyobb szükségünk van az idősek tapasztalataira is. Világunk, hazánk nehéz időket élvén ne felejtsük: sok embertársunk már megélt a maihoz hasonló nehéz, sőt nehezebb időket is. Ne szégyelljük hát megkérdezni őket a mindennapok rohanása közepette véleményükről, fogadjuk jó szívvel tanácsaikat.

Biztos vagyok abban, hogy ezen gondolatok nyomán valamennyiünk elé arcok, hangok, emlékek is szöknek most. Szülők, nagyszülők alakja elevenedik meg. A lepergő idő nyomán lassan mindannyian az időskor felé tartunk. Ám ez a folyamat ma már mégsem az emberi lét múlandóságát jelenti elsősorban. A mai kor embere számára az időskor egyre inkább jelenti a munka jó értelemben vett átértékelését, s csak másodsorban a pihenést.

Én mégis erre hívnám fel a figyelmet, hiszen ha valakinek, akkor idős embertársainknak kijár a tisztelet, a nyugalom és a pihenés. Nézzük őket hát ilyen szemmel minden nap, de október elsején álljunk is meg egy pillanatra mellettük. Mondjunk köszönetet mindazért, a mit értünk tettek. Soha nem lehetünk elég hálásak szüleinknek, akik felneveltek minket, akik lehetőségeik határain belül, de még talán azon túl is megadtak, minden esélyt, támogatást, hogy náluk könnyebb életet élve, gyarapodva élhessük életünket.

Köszönjük, köszönöm!

Kívánok mindannyiuknak hosszú, boldog, életet, mindenekelőtt pedig jó egészséget. Kívánom, hogy ne fogyjon el szeretteik figyelme, tapintata, legyen derűs az életük!

Isten éltesse Önöket!

Dankó Béla

országgyűlési képviselő