Karácsony lényegét a körülöttünk lévő világ sokféleképpen közelíti meg: a szeretet ünnepe, az ajándékozás alkalma, a családok megbékélésének lehetősége, stb. Itt és most figyeljünk János evangélista szavaira, aki a többi evangélistától eltérően nem hétköznapi módon tesz bizonyságot Karácsony lényegéről, Jézus Krisztus születéséről. Nem a körülményekről, a látható és érzékelhető valóságokról szól (istállóról és jászolbölcsőről, pásztorok és napkeleti bölcsek látogatásáról), hanem a hangsúlyt az örök Ige testté lételére helyezi, Akinek az egyik legfontosabb jellemzője, hogy Ő maga a világosság.
Már Ézsaiás próféta is arról szól évszázadokkal korábban, hogy a Messiás eljövetelekor a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát.Ézsaiás 9,1.) Nyilvánvalóan az apostoli korban sem volt különb a helyzet, mint ahogyan ma sincs ez másként… A sötétség erői félelmetes módon és eszközökkel vannak jelen mindennapi életünkben, amelyek ellen nekünk is fel kell vennünk a harcot. Ma is igaz Pál apostol iránymutatása a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen…(Efézus 6,12.) Nem szabad azonban lebecsülnünk az ellenfelet! Napjaink totális válsághelyzete is azt bizonyítja, hogy a gonoszság erői képesek kihatni az élet minden területére, megrendítve akár az egész világ létét és biztonságát.
Azonban éppen itt jön segítségünkre karácsony történése. Ami emberileg megoldhatatlannak, leküzdhetetlennek tűnt, azt az isteni jóakarat, a minden ember számára megjelenő kegyelem egy csapásra megoldotta és leküzdötte. Jézus Krisztus megszületésével, majd szenvedésével, halálával és feltámadásával ismét megnyílt az út Istenhez, amit a bűneset lezárt az ember előtt. S ahogyan Jézus élete során minden válsághelyzetre tudott megoldást adni a hozzá segítségért fordulóknak, úgy igaz ez ma is: a vele élő kapcsolatba kerülő ember számára soha nem látott lehetőségek nyílnak meg. Betegség, reménytelenség, halál – Benne és Általa új megvilágításba kerülnek. S ez nem kevesebbet jelent, mint hogy az addig biztosnak hitt alapok helyett új alapokra helyeződhet át az életünk, mely alap valóban biztonságos és kikezdhetetlen. Rajtunk múlik, hogy készek vagyunk-e felcserélni a régit az újjal, a bizonytalant a biztossal, a sötétséget a világossággal, a halált az élettel?
Karácsonykor ezt a lehetőséget teremtette meg az örökkévaló Isten, hogy az eredeti teremtési rend az új teremtésben, Jézus Krisztusban helyre állhasson, és mindenki számára megvalósulhasson.
Adja Isten, hogy a karácsonyi evangélium így munkálja életünkben a megmaradást és az életet a hétköznapok vállalt feladatai végzése közben is!
